A mai Vigadó tér környékén eredetileg a Pestet védő városfal északi nagyrondellája állt, amelyet 1789-ben elbontottak. Helyén az ekkor főleg még német ajkú lakosság növekvő igénye ellenére a pénzhiány miatt csak évekkel később, 1833-ra épült fel Pollack Mihály tervei alapján a mai Vigadó elődje, a Redoute, amely a pesti klasszicista építészet egyik legszebb példája volt.

A pesti Redoute épülete 1845-ben, Rudolf Alt rajza, F. J. Sandmann metszete (Forrás: FSZEK Budapest-képarchívum)

A kultúra fellegvára lett, amihez nagyban hozzájárult az is, hogy akkoriban Pest egyetlen koncertterme volt. Olyan neves zeneszerzők léptek itt fel, mint Johann Strauss (idősebb és ifjabb is), Erkel Ferenc és Liszt Ferenc, aki jótékonysági koncertet adott az 1838-as nagy jeges árvíz károsultjai és az újjáépítés javára. A Pesti Műegylet is itt tartotta tárlatait, 1842-ben pedig itt nyílt meg az első Iparműkiállítás a Magyar Iparegyesület szervezésében.

Redoute, Schwindt Károly rajza, 1837 (Forrás: FSZEK Budapest-képarchívum)

Itt ülésezett 1848. július 5-étől az első népképviseleti országgyűlés is, amelyen Kossuth Lajos buzdító beszédet mondott, pénzt és katonát kérve a szabadságharc folytatásához. Az épület sorsa az 1849-es tavaszi hadjárat során, Buda ostromakor pecsételődött meg. A várat védő osztrák Heinrich Hentzi vezérőrnagy – nem kevés bosszúvágytól fűtve – május 4-én adott először parancsot a pesti Duna-part lövetésére, amely egyre növekvő tűzerővel többször megismétlődött. A bombázásban a parton álló klasszicista épületek, köztük a Redoute is megsemmisült.

Az új Vigadó

Az új épület megtervezésével először Hild Józsefet bízták meg 1853-ban, de a munkák pénzhiány miatt elakadtak. Végül az új terveket Feszl Frigyes készítette el 1859-ben. Öt év alatt készült el a romantikus stílusú épület, a nyitóünnepséget 155 évvel ezelőtt, 1865. január 15-én tartották. Az új Vigadó Pest legfontosabb kulturális intézménye lett.

A Pesti Vigadó 1887 körül (Fotó: FSZEK Budapest-képarchívum)

A fővárosi Vigadó első emeleti alaprajza, 1883 (Forrás: FSZEK Budapest-képarchívum)

Míg Pollack Redoute-ja szélesen elterülő volt, addig Feszl a homlokzatot megnyújtotta, és erőteljes vertikális tagolásokkal fokozta. A nagyterem belmagasságát 12-ről 21 méterre növelte. A belső térben Pollack egyszerű, klasszikus tagolásai helyére középkori és keleti motívumok kerültek. A közönség meglepődve, a szakma hűvös távolságtartással fogadta az épületet.

A legkeményeb kritikát Henszlmann Imre fogalmazta meg, aki többek között hiányolta a „szerves egyöntetűséget”, a homlokzaton a főpárkányt, az előcsarnokból a díszterembe vezető ajtót, és túlzónak tartotta a belmagasságot. A bírálatok mellett elismeréssel is szóltak róla: „Noha a vigadó külső alakja s belső fölosztása a legkülönbözőbb hibáztatások, kifogások s megrovások tárgya: valljuk be őszintén azon igazán nagyszerű benyomást, mit e fényesen világított, óriási arányok a megdöbbenő szemlélőre gyakorolnak. Nincs fejedelem, legyen az még oly hatalmas, kinek szégyenére válnának e termek” – írta az épületről a Vasárnapi Ujság a megnyitó után egy héttel, 1865. január 22-én.

A Vigadó díszlépcsője 1889-ben. Kép: H. O. Rückwardt (Forrás: FSZEK Budapest-képarchívum).

A Pesti Vigadó lépcsőháza, 1893. Weinwurm Antal felvétele (Fotó: FSZEK Budapest-képarchívum)

Csipkeszerű hatást keltő homlokzatával joggal nevezhette idősebb Kauser József építész „a mesebeli Csipkerózsika királykisasszony várának”. A látogatót mindenképpen hatása alá vonta impozáns méreteivel: a 32 méter hosszú és 21 méter magas díszterem az akkori Európa egyik legnagyobb közterme volt.

Bevezették a gázvilágítást, így a csillárokban és falikarokban már gázláng lobogott. A belső terek gazdagon díszítettek voltak tükrökkel, növényekkel, szőnyegekkel, amelyek meseszerű, szinte keleties hangulatot árasztottak. A földszinten az ötnyílású főhomlokzati árkádok mögött volt a sörcsarnok, az étterem és a kávéház. Közöttük húzódott meg a bazár, más néven a kertészeti kiállítás csarnoka (virágcsarnok).

Az emelet közepén volt a fényes táncterem, tőle jobbra a Csemegetár és egy étterem, amelynek mennyezetét nyolc öntöttvas oszlop tartotta, balra a Vigadó kisterme, amely kisebb bálok és hangversenyek helyszíne volt.

A Vigadó nagyterme, 1893. Weinwurm Antal felvétele (Fotó: FSZEK Budapest-képarchívum)

A Vigadó nagyterme az 1890-es években (Fotó: FSZEK Budapest-képarchívum)

Kívül-belül csodálatos szobrok díszítették, amelyek Feszl Frigyes eredeti terveiben már szerepeltek, és tematikusan kapcsolódtak az épület funkciójához, így főleg a zene és a tánc allegorikus megtestesítői voltak. A főhomlokzatra az ország címere mellé a magyar történelem nagy alakjai kerültek. Ezek a felső párkányt díszítő fejszobrok, Marschalkó János alkotásai az 1865-ös megnyitóra el is készültek, mint ahogy Alexy Károly homlokzati oszlopokat díszítő, zenélő alakokat és görög ruhás táncoló nőket ábrázoló frízei is. Jóval később, 1884-ben került fel az épület homlokzatára a hat, zeneszerszámot tartó figura szobra, amelyeket hat különböző szobrászművész készített, a Kymbalát például Stróbl Alajos, aki Bezerédi Gyulával a nagyterem ékeit is megalkotta.

A kisteremben Füredi Mihály színész, Lendvay Márton színész, Bihari János zeneszerző, hegedűművész és Tinódi Lantos Sebestyén szobrai a népdal, a szavalat, a népzene és a magyar zene megtestesítői voltak.

Alexy Károly szoborcsoportzata a pesti új Redoute-épület oszlopain (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1864. július 17.)

A Vigadó belső tereit Than Mór és Lotz Károly freskói díszítették. Than Mór a nagyterem mennyezetére a Dunát, a Tiszát, a Drávát és a Szávát ábrázoló négy allegorikus olajfestményt készített, a díszlépcsőház oldalfalaira a zene, a tánc, a költészet, a szavalás, a humor és a szerelem allegorikus nőalakjait festette meg.

A díszlépcső mennyezetét Lotz Károly 12, arany háttérre festett műve, a XVI. századi magyar széphistória, Árgirus királyfi és a Tündér Ilona története díszítette. A Csemegetár falán négy, kör alakú képe az evést, az ivást, a táncot és a szerelmet jelképezte.

A pesti új Redoute-terem (népes bál alkalmával) (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1865. január 22.)

Bár az 1865. évi farsangi időszak legjobban várt eseménye volt az új Redoute megnyitása, de a Vasárnapi Ujság is arról számolt be, hogy a nagy napon a termek szinte üresek voltak. A legvalószínűbb okot abban látták, hogy a közönség tartott a tolongástól, zsúfoltságtól, és inkább el sem ment a megnyitóra.

A Vasárnapi Ujság tudósítója elismeréssel írt az 1865. évi január 22-i lapszámban a hölgyek toilette-szobájáról és a nagy „buffet”-ről, ahol a gondos, apró részletek elfedték a hiányosságokat, azonban kifogással is élt: „A páholyok például, oly magasan vannak, hogy azokból igazán csak nagyító üveggel lehet letekinteni, még pedig nem is minden irányban. A zenekarnak földszinten való elhelyezése czélszerütlen, mert ha a terem megtelik, a közel álló párok a hangokat csaknem elfogják; hátha még a melléktermekben is tánczolnak majd? Az ebédlők azonban határozottan el vannak tévesztve s szinte kellemetlenül hatnak a kedélyre. Minden étellel földszintről kell fölszuszognia a szegény pinczérnek.”

Az első telt házas rendezvény az 1865. évi jogászbál volt. A kezdeti nehézségek után hamar a polgárosodó Pest kulturális életének központja lett a Vigadó, amelyet eleinte illettek a „vigarda”, „gondilla” vagy „diszcsárda” névvel is.

Pezsgő kulturális élet  

Az új Pesti Vigadó a társadalmi élet méltó helyszíne és a zeneművészet hajléka lett. A legkülönfélébb rendezvényeknek adott helyett: ünnepi (jogász, atléta, vendéglős, építő-iparos) és jótékonysági báloknak, az álarcos és jelmezes farsangi bálok mellett rendeztek Jókai Mór regényalakjait megjelenítő jelmezbált vagy a magyar történelem eseményeit megjelenítő élőképeket. Fogadások, köszöntők, kiállítások, atlétikai versenyek és számos hangverseny, zenei koncert helyszíne volt.

Fővárosi jótékonykodás, bazár a Vigadóban (Forrás: Magyarország és a Nagyvilág, 1875. január 17.)

Országos gyümölcskiállítás a Vigadóban (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1904. október 16.)

A Magyar Athletikai Klub országos vívóversenye a fővárosi Vigadóban. Jantyik Mátyás rajza (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1895. május 26.)

Alexandre Dumas 1865. december 28-án a Vigadóban tartott előadást és Petőfi-verseket szavalt francia fordításban. De itt ünnepelték Jókai Mór 50 éves írói jubileumát, emlékeztek Széchenyi Istvánra, a királykoronázás tiszteletére rendezett banketten maga Ferenc József is részt vett. Az épületben született meg 1873-ban Pest, Buda és Óbuda egyesítésével Budapest, és itt tartotta alakuló ülését az új főváros képviselő-testülete. Az első magyar osztálysorsjáték első osztályának húzása is a nagyteremben zajlott 1895 októberében.

 Az Első Magyar Osztálysorsjáték első osztályának húzása Budapesten a Vigadó nagytermében 1895. október 16–19. (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1895. november 10.)

Zenei élet

A Vigadó nagytermét az 1865. március 25-én tartott ünnepi filharmonikus hangversennyel avatták fel, amelyen Erkel Ferenc elvezényelte Beethoven IX. szimfóniájának első teljes előadását.

Fellépett itt Clara Schumann romantikus német zeneszerző és zongorista, Robert Schumann felesége, Camillo Sivori, Paganini tanítványa. 1867 április elején Joachim József hegedűművész és Johannes Brahms tartottak közös hangversenyt a kisteremben. Ez volt Brahms első pesti szereplése.

De felléptek itt mind a hazai, mind a nemzetközi zenei élet kiemelkedő alakjai, többek között Hubay Jenő, Saint Saëns, Hans von Bülow (Liszt Ferenc veje), Johannes Brahms, Richard Strauss, Antonín Dvořak, Maurice Ravel, Igor Stravinsky, Szergej Szergejevics Prokofjev. Erkel Ferenc 50 éves karmesteri ünnepére 1888-ban, 80. születésnapja megünneplésére 1890-ben került sor a Vigadóban.

Henrik Ibsen tiszteletére 1891-ben vacsorát adtak, itt tartotta első önálló koncertjét Dohnányi Ernő, 1904-től többször fellépett Bartók Béla. 1910-ben Cluade Debussy Brüsszel és Bécs mellett csak Budapesten, a Vigadóban lépett fel. 1932-ben itt debütált Fischer Annie zongoraművész. Az utolsó külföldi vendégművész Herbert von Karajan karmester volt 1944-ben.

Bruno Walter vezényel a Vigadóban, 1938 (Fotó: FSZEK Budapest-képarchívum)

A Székesfővárosi Zenekar hangversenye a Vigadóban 1935–1940 körül (Fotó: FSZEK Budapest-képarchívum)

Liszt Ferenc visszatérő vendége volt a Vigadónak. A Nemzeti Zenede fennállásának 25 éves évfordulója alkalmából, 1865. augusztus 15-én elvezényelte „Szent Erzsébet legendája“ című oratóriuma bemutató előadását óriási sikerrel (a bemutatóra Smetana cseh zeneszerző is Pestre érkezett), augusztus 17-én pedig a Dante-szimfóniát. Beethoven születésének századik évfordulója alkalmából, 1870. december 16-án díszhangversenyt rendeztek a vezényletével.

A Vigadóban tartották Liszt 50 éves pesti művészjubileuma ünnepségeit 1873. november 9-én, amelynek során a főváros arany babérkoszorúval tüntette ki a mestert. A bayreuthi színház javára 1875. március 10-én Liszt és Richard Wagner közös hangversenyt adott. A szegedi árvízkárosultak javára rendezett hangversenyen játszott Liszt Ferenc utoljára a Vigadó nagytermében 1879. március 26-án. Hetvenedik születésnapját 1881-ben ünnepelték Hans von Bülow ünnepi Liszt-estjével. Az idős művész utoljára 1885. április 1-jén járt a Vigadóban, egy vonósnégyes koncertjén.

Világháború és újjáépítés

A II. világháborúban súlyosan megsérült az épület, sorsa pedig évekig kérdéses volt. A főhomlokzat rekonstrukciója már zajlott, mikor 1954-ben felvették a műemlékjegyzékbe, forráshiány miatt csak az ötvenes évek végén engedélyezték az épület újjáépítését. A munkálatok 1968-ban kezdődtek és a Vigadó helyreállítása 1979 decemberére készült el, melynek során a díszterem belmagasságát öt méterrel csökkentették, hogy a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat stúdiófelvételei, a Magyar Rádió és Televízió helyszíni közvetítései, élő hangversenyek és bálok tartására egyaránt alkalmas legyen.

A felújítás során került a díszlépcsőházba a színes üvegablakú opeion, Hock József dunabogdányi művész munkája. Eredeti tervek és fényképek alapján készültek a dísztermi, romantikus stílusú tükrös konzolasztalok, a sárgaréz csillárok, falikarok és a lépcsőházi kandeláberek. Az újjáépített Vigadó 1980. március 15-én nyílt meg a nagyközönség előtt bál- és koncertteremként, kiállítóhelyként. Fellépett itt többek között Cziffra György, Kovács Dénes, Perényi Eszter, Szenthelyi Miklós, Zorán, a Rajkó zenekar, a Magyar Állami Népi Együttes és a Benkó Dixieland Band.

A Vigadó Galéria a kortárs művészeknek – mint Czóbel Béla, Hincz Gyula, Martyn Ferenc, Márffy Ödön, Szervátiusz Jenő, Tóth Menyhért – adott lehetőséget a kiállításra, miután 1960-ban lebontották a Nemzeti Szalon épületét.

A Pesti Vigadó homlokzatának részlete, 2020 (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Szobrok a Pesti Vigadón, 2020 (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A Vigadó épületét leromlott állapota miatt 2004-ben bezárták, majd megkezdődött a műemléki szempontokat figyelembe vevő, az eredeti állapotok visszaállítására törekvő felújítás. A 2014. március 14-én megnyitó Pesti Vigadó szinte eredeti pompájában ragyog, kiállítások, koncertek, előadások, gyerekprogramok helyszíne.

Nyitókép: A Pesti Vigadó 2020-ban (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)