Az 1860-as évek végén, feltehetőleg magának Ybl Miklósnak a fejében született meg az ötlet, hogy hasonlóan számos európai nagyvároshoz, Pesten is létesüljön egy igazán látványos díszkút olyan helyszínen, ahol fontos bekötőutak találkoznak a városközponthoz közel. Hivatalosan a javaslatot a Pesti Hazai Első Takarékpénztár hozta nyilvánosságra 1869-ben, és magára vállalta az előkészítés, valamint az építés költségeit is.

Ybl és a Takarékpénztár kapcsolata ebben az időben már kifejezetten szoros volt, hiszen 1868-ban elkészült a pénzintézet Ybl által tervezett székháza a mai Reáltanoda utca, Károlyi utca sarkán, 1872-ben pedig a Takarékpénztár bérpalotájának építése is megkezdődött a Kálvin téren. Ybl családjával 1874 után egészen haláláig lakott ebben a gyönyörű, a II. világháborús ostrom során megsemmisült palotában.

A Kálvin tér a Danubius-kút felállítása előtt, háttérben a Pesti Hazai Első Takarékpénztár bérpalotája, Klösz György felvétele1882 körül (Fotó: Fortepan)

Az eredeti elgondolás szerint a kutat a Ferenciek terére szánták, de azután a téren keresztül haladó és egyre növekvő forgalom miatt tágasabb helyet kerestek, ahol a díszkút jobban érvényesülhet. A választás a Kálvin térre esett. A Takarékpénztár a tér rendezésének előkészületeit is finanszírozta, a korszerűsítés munkálatai és főleg a kút működéséhez szükséges vízvezeték kiépítése azonban sokáig tartott.

1878. szeptember 13-án a főváros Középítési Bizottmánya Gerlóczy Károly alpolgármester elnökletével kijelölte a kút pontos helyét, valamint magasságát. A Bizottmány egyben kötelezte magát arra, hogy a téren nem létesít nyilvános illemhelyet, valamint hogy a kút üzemeltetéséhez szükséges vizet ingyen bocsátja rendelkezésre. 

A Takarékpénztár 1879 februárjában hirdette meg a szoborcsoport megtervezésére a tervpályázatot. A kiírás szerint a statikailag fontos alsó tartószerkezet kőből, a figurális elemek pedig bronzból készültek volna. A szakmai zsűribe Ybl Miklós, Hauszmann Alajos, Steindl Imre és Weber Antal került. A Bizottság 1879. május 20-i ülésén Czigler Győző pályázatát jutalmazta az első díjjal, a második helyezést Benczúr Béla építész nyerte el, de Schickedanz Albert munkáját is külön elismerésben részesítették. 

Végül egyik pályamű sem valósult meg. A neves építészekből álló kútbizottmány ugyanis az első díjas terv és a rá vonatkozó költségvetés vizsgálata után úgy határozott, hogy a tervezett kút arányai nem felelnek meg az esztétikai követelményeknek. Ezt követően Ybl Miklóst bízták meg egy új terv elkészítésével. Ybl egyébként már az eredeti kiírásban is beadta pályázatát, de a „Duna” jeligéjű munkája nem került a díjazottak közé. 1879. augusztus 27-én megvizsgálták Ybl két újabb benyújtott tervét, melyből az egyiket az eddigi legjobbnak ítélték meg, és megvalósításra javasolták.

A szoborcsoport Ybl egyik tervváltozatán (közölte az Ország-Világ című folyóirat 1882-ben)

Az új terv terve szerint a kút teljesen kőből készült. Az alakok kismintáit Fessler Leó készítette, és Brestyánszky Béla faragta kőbe, a dekorációt Marchenke Vilmos faragta. A kút két medencéje közül a nagyobbik kifaragásához egy ezermázsás követ hoztak a budakalászi kőfejtőből a helyszínre. Szállítására egy különlegesen erős szekeret építettek, amelyet a Margit hídon keresztül sok nehézség árán, de sikeresen célba juttattak.

A felbokrétázott kocsi a hatalmas tömbbel óriási tömeg kíséretében érkezett meg a térre. A díszkút felállításáért és összeszereléséért Kauser János építész, a kőfaragó munkákért Ney Ede volt felelős. A szoborcsoport hivatalos avatóünnepségére 1883. október 22-én került sor. A korabeli napilapok és folyóiratok nagy lelkesedéssel számoltak be az eseményről, a díszkút szépsége hosszú ideig adott témát az újságíróknak. Az alkotás leírását most is érdemes egy akkori szemtanúra bízni, aki ekként mutatta be olvasóinak a kutat: 

„Jó gondolat volt a Kálvin térre, e népes helyre állítani a művet. Egész sor utcza, mint egy csillagban fut össze, s látni engedi azt; vidáman szökő vízsugarainak csörgését már messziről hallhatja a járókelő. A művész a szoboralakokban hazánk négy legnagyobb folyóját személyesítette, s ezzel sajátos nemzeti vonást adott a plasztikai résznek. Elől jobbra a Tisza, mint ifju bájos nő, egymásra helyezett lábakkal; két kezében hálót tart, melyből most hullott ki néhány kecsege. Balra a Dráva; egyik lábát díszes edényen nyugtatva. Élőben kagylókat és csigákat tart. Hátul ül testvére, a Száva, ki szebb, mint a többi, de tétlenül néz maga elé. Koronáját e szabatosan fölépített arkhitekturának a Duna alakja képezi, aki legfelül, a tetőn áll. Lábát egy delfin fején nyugtatja, jobb kezével lapátot tart s rátámaszkodik, baljával pedig kagylót szorít” – írja A Kálvin-téri szökőkút című cikkben a Vasárnapi Ujság 1884. április 20-án.

A már elkészült kút képe fametszeten (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1884. április 20.)

A Danubius-kút képeslapokon 1910 körül (Forrás: Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény)

A díszkút történetének fordulópontját Budapest 1944–45-ös ostroma jelentette. A kemény utcai harcok során súlyosan megrongálódott, a belvárosi épületek és közterületek újjáépítését követően pedig sorsa bizonytalanná vált. A főváros vezetése 1949-ig nem döntött róla, a megcsonkított szoborcsoport addig a Kálvin téren volt látható.

Ebben az évben azután a kút darabjait elszállították, és a Fővám térhez közel eső közraktárak 3. számú épületében helyezték el. 1951-ben született döntés arról, hogy újrafaragják a szobrokat, de már nem a Kálvin térre helyezik vissza, mert az a tömegközlekedést akadályozná. Újabb négy évbe került, míg a rekonstrukciós munka elkezdődhetett.

Győri Dezső szobrászművész kapta meg a feladatot, aki 1955-ben láthatott munkához. Ő először az eredeti szobrok felhasználásával szerette volna újraépíteni a díszkutat, de a sok pótlás, kiegészítés miatt a szobrok nem feleltek volna meg az esztétikai elvárásoknak, így ezt a tervet elvetette.

Végül 1959 nyarán készült el, és helyezték mai helyére, az Erzsébet térre, az újraalkotott Danubius-kutat. 1960-ban még egy fontos gesztust tett a főváros, amikor a legjobb állapotban megmaradt eredeti nőalakot, Szávát, a Kálvin tér 9. számú épület udvarára helyeztette, így emlékezve arra az időszakra, amikor ez a gyönyörű szoborcsoport a Kálvin teret díszítette.

A Danubius-kút az Erzsébet téren 2015-ben (Forrás: Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény) 

A magányos szobor azután hosszú évtizedeken keresztül, a városlakók tudta nélkül tartózkodott az udvaron, bokrok, indák nőtték körbe, szeméthalom vette körül. Mintegy 10 éve az udvart felújították, a nőalakot arrébb helyezték, így aki manapság a Ráday utca Kálvin tér felé eső részén sétál, benézhet az udvarra, és megtekintheti ezt a szépséges hölgyet. Higgyék el e sorok írójának, érdemes!

A rekonstruált kút a mai Erzsébet téren 1960 körül (Fotó: Fortepan)

A Szávát szimbolizáló nőalak a Kálvin tér 9. számú épület udvarán 1970 körül (Forrás: Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény)

A Szávát szimbolizáló nőalak a Kálvin tér 9. számú épület udvarán 1970 körül (Forrás: Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény)

A Szávát szimbolizáló nőalak a Kálvin tér 9. számú épület udvarán 2004-ben (Forrás: Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény)

Száva a felújított udvaron 2015-ben (Forrás: Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény)

Száva a felújított udvaron 2015-ben (Forrás: Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény)

Nyitókép: A Danubius-kút, középen a Szávát jelképező nőalak az Erzsébet téren 2015-ben (Forrás: Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény)