Weinwurm Antal 1845-ben született Pesten. Fényképész-dinasztia sarja, apja Weinwurm Mátyás (1813–1897) és nagybátyja, Weinwurm Ferenc is fotográfusok voltak, majd fiai, ifjabb Weinwurm Antal és Weinwurm Lajos is ezt a szakmát választotta.

Weinwurm Antal Walla József cement- és terrazzogyáros villájának kertjében. A fényképész a kép bal szélén látható, a jobb szélén pedig pipázva Róth Miksa üvegfestő művész (Fotó: Magyarszéky Gábor tulajdona)

Külföldi tanulmányutak és Borsos József festő, fotográfus mellett töltött tanoncévek után apja Károly utca 3. szám alatti (később utcanévváltozás miatt Kamermayer Károly utca 5.) műtermében kezdett el dolgozni 1865-ben. Műterme az egyik legkiemelkedőbb pesti műhely lett.

Weinwurm Antal műtermének reklámja az Építő Ipar 1891. augusztus 5-i számában

„Weinwurm Antal fényképész első magyarországi chemigraphiai műintézete” 1891-től hirdette magát először az Építő Ipar című újságban, 1892-től pedig a Vasárnapi Ujságban. A cég reklámja szerint „készít mindennemű horganyedzésű ducot, autotypia, phototypia, chemographia és chromotypia útján”.

Weinwurm Antal műtermének reklámja az Ország-Világ 1894. szeptember 30-i számában

Az autotípia a kép árnyalatait különböző pontokra bontó képsokszorosító eljárás, már valódi raszteres nyomdai eljárás volt. Az Ország-Világ című folyóirat tudósítása szerint az 1880-as években egyedül Weinwurm műintézete dolgozott vele Budapesten. A kemigráfia vagy cinkográfia maga a horganyedzés volt, amikor fotómechanikai úton, savmaratással állították elő a nyomdai klisét. Ezt az eljárást Weinwurm Antal honosította meg a fővárosban.

Budapest látképe a Gellért-hegyről 18771883 között, Weinwurm Antal felvétele (Forrás: FSZEK Budapest-képarchívum)

A chromotípia általában sópapírra vagy albuminra készült alapkép. Nem önálló felvételi technika volt, hanem térbeliséget imitáló, üveglap mögötti egy- vagy többrétegű, színezett fotó. Mivel készítése idő- és munkaigényes volt, ezért csak a nevesebb fényképészek dolgoztak ezzel a technikával a felsőbb társadalmi osztályokból kikerülő megrendelőik részére, de gyakran jelent meg szakkiállításokon a fényképész tudásának bizonyítékaként.

Az Irányi és Váci utca sarka Weinwurm Antal felvételén 19101913 között (Fotó: FSZEK Budapest-képarchívum)

Weinwurm Antal elsőként dolgozott Magyarországon a bécsi Angerer és Göschl bécsi cég eljárásával. Ez a festmények reprodukciójánál alkalmazott kombinációs nyomtatóeljárást jelentette, amelynek során a fotográfia segítségével vitték át a rajzokat cinklemezre.

A Magyar Királyi Államvasutak központi pályaudvarának épülete (ma Keleti pályaudvar) Weinwurm Antal felvételén 1884-ben (Fotó: FSZEK Budapest-képarchívum)

Weinwurm az Angerer által fototípiának (fénynyomat) nevezett eljárás szabadalmának megvásárlására 1887-ben négy év alatt, évenként 250 forinttal visszafizetendő kamat nélküli előleget kért a Magyar Iparművészeti Társulattól – amelynek tagja volt – 1000 forintnyi összegben, és vállalta, hogy a társulat folyóirata részére négy éven át évenként 100 forint értékben díjtalanul készít munkákat.

A Nyugati pályaudvar Weinwurm Antal felvételén 18841885-ben (Fotó: FSZEK Budapest-képarchívum)

A technikai eljárások fejlődésének köszönhetően az 1880-as évektől kezdve egyre nagyobb számban jelentek meg fényképes illusztrációk a hazai sajtóban, így Weinwurm Antal felvételei is. A források alapján először 1886-ban tűnik fel fotója a Vasárnapi Ujságban és az Ország-Világban. Előbbiben a Képzőművészeti Társulat jubileumi kiállításáról, utóbbiban a történelmi kiállításról tudósítottak felvételei.

A Képzőművészeti Társulat jubiláris kiállítása a Műcsarnok nagytermében, Weinwurm Antal felvétele a Vasárnapi Ujság számára (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1886. november 21.)

Weinwurm Antal fényképész felvétele az Ország-Világ számára a történelmi kiállításról (Forrás: Ország-Világ, 1886. augusztus 21.)

Folyamatosan tanult, figyelt, és külföldi tapasztalatok alapján fejlesztette technikáját. Tanulmányutak során gyarapította tapasztalatait, amelyeket a hazai fotózásba is átültetett. Munkáját segítette, hogy az Ország-Világ című folyóirat megrendelésére is számos képet készített, amely lap fontosnak tartotta az illusztráció eme formájának népszerűsítését, ezért számos képmellékletet is megjelentetett.

A Kígyó tér a bontás előtt álló Kígyó patika épületével a mai Ferenciek tere helyén, Weinwurm Antal felvétele, 1880-as évek (Fotó: FSZEK Budapest-képarchívum)

A Sebestyén tér és a Zöldfa utca sarka a lerombolás előtt. Ma a Duna utca és a Veres Pálné utca sarka a Ferenciek terénél. Weinwurm Antal felvétele, 1896 (Forrás: Képes Folyóirat – A Vasárnapi Ujság füzetekben 22. kötet, 1897)

A századforduló éveiben még sokszor értékesebbek voltak az olvasók számára a rajzolók, a festők és a fametszők alkotásai, amelyek sokkal inkább képviseltek művészi értéket a közönség szemében, mint a fotók.

Az Ország-Világ tudósított 1894 decemberében arról, hogy Weinwurm Antal „a clichék előállításának amerikai rendszerét meghonosította. Az új eljárás a közvetlen vetítésben rejlik, vagyis abban, hogy a kép az üveglemezről közvetlen a horganyra lesz átvive (kopirozva), úgy, hogy a horganylemez lesz fényérzékeny állapotba hozva, mig ellenben a régi eljárásnál az üveglemezről papírra s azután a papírról a horganylemezre való átvitel után lehetett a clichét előállítani, mi által a kép hű visszaadásában sokat szenvedett, a közvetlenség pedig a hűség és természetesség előnyére szolgál. Ezen új eljárást nemcsak horganyra, de vörös- és sárgarézre is alkalmazni lehet, sőt a czég alkalmazza is a szerint, a mint a reprodukczió tartóssága azt kívánatossá teszi. Weinwurm Antal műintézete oly nagyszabású és oly jól berendezett, hogy képes egy 40-50 cm területű autotipiát 24 óra alatt a villamos világítás segítségével, mely szintén be van rendezve, előállítani.”  (Forrás: Ország-Világ, 1894. december 23.)

A régi Városháza Weinwurm Antal felvételén 1892-ben (Forrás: Képes Folyóirat – A Vasárnapi Ujság füzetekben 12. kötet, 1892)

A fotográfiának sokáig a portréfotózás volt a legjövedelmezőbb forrása, azonban a fényképészek legjobbjainak figyelme az 1880-as évektől a város- és tájfényképezés, valamint a műtárgyak és műemlékek felvétele felé fordult.  A korszak kiemelkedő fényképészei, mint idősebb Divald Károly és ifjabb Divald Károly, Klösz György és Weinwurm Antal a műtermükben a saját mellett már idegen fényképek, képeslapok, papírneműk sokszorosításával és kiadványok előállításával is foglalkoztak.

Weinwurm Antal felvétele a budapesti belváros építkezéseiről a Kossuth Lajos utca és a Károly körút sarkán, a mai Astorián. A kép érdekessége, hogy látható rajta, a Kossuth Lajos utca szélesítése során mennyi épületet bontottak el, a kép jobb oldalán a négyemeletes bérház melletti kétemeletes épületet félig már el is bontották (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1895. augusztus 11.)

A saroképület bontása előrehaladott állapotban a Kossuth Lajos utca és a Károly körút sarkán. Weinwurm Antal felvétele, 1895 (Forrás: Ország-Világ, 1895. szeptember 1.)

Az 1900-as évektől kezdődően a Fővárosi Múzeum (a Budapesti Történeti Múzeum elődje) megrendelésére dolgozott Weinwurm Antal. A rendőrfőkapitánytól külön igazolványt kértek számára a nyugodt munka érdekében, melynek során – Klösz György és Erdélyi Mór mellett – megörökítette a főváros építkezéseit és átalakulását, többek között a pesti belváros és a régi városháza bontását, az Erzsébet híd építését, az Iparművészeti Múzeum építésének állomásait. A múzeum 1896-os megnyitása után az épületben szeretett volna műtermet bérelni, de ez végül nem valósult meg.

Weinwurm Antal fényképe és kliséje az október 10-én felavatott Eskü téri Erzsébet hídról az Ország-Világ 1903. október 11-i számában

Az Iparművészeti Múzeum Kinizsi utcai szárnya építés közben. Weinwurm Antal felvétele, 1894 (Forrás: Iparművészeti Múzeum, Adattár – fényképgyűjtemény, leltári szám: FLT 12739)

Az Iparművészeti Múzeum Hőgyes Endre utcai szárnya építés közben – elöl balra Lechner Ödön és Pártos Gyula építészek. Weinwurm Antal felvétele, 1894 (Forrás: Iparművészeti Múzeum, Adattár/Üvegnegatív, leltári szám: NLT 2241)

Kiállítás az Iparművészeti Múzeum Nagycsarnokában. Weinwurm Antal felvétele, 1897 (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1897. november 28.)

Weinwurm Antal a műtermében alaprajzok és térképek sokszorosítását is vállalta. 1889-ben kiadta a főváros új térképét kerületenkénti színezéssel és a nevezetesebb épületek feltüntetésével. Az építészeti és gépészeti tervrajzokhoz három és négy színnyomású klisék készítését is végezte, ami a megfelelő sokszorosításhoz elengedhetetlen volt. Így nem csoda, hogy a Műegyetem új, a Lágymányosi-öböl területén felhúzott épületeinek átadásakor tartott ünnepségre az egyetem vezetősége a neves klisémetszővel készíttette el az egyetemváros térképét 1909-ben.

A Fővárosi Vigadó metszete, Weinwurm Antal felvétele és kliséje, 1893 (Forrás: FSZEK Budapest-képarchívum)

Olyan társadalmi eseményekről készített felvételeket, mint a koronázási jubileum (1892), Kossuth Lajos temetése (1894), a régi Városháza tanácstermében az utolsó tanácsülés (1900. február), Falk Miksa temetése (1908), Jókai Mór temetése és ravatala a Nemzeti Múzeumban (1904), a Budapesti Nemzetközi Tűzoltókongresszus a budai Várban (1904).

Kossuth Lajos temetése Budapesten. A Nemzeti Múzeum épülete a temetés alatt. Weinwurm Antal felvétele a Vasárnapi Ujság 1894. április 8-i számában

Az utolsó tanácsülés a régi Városházán, Weinwurm Antal felvétele, 1900 (Forrás: Ország-Világ, 1900. március 4.)

Weinwurm Antal felvételei dr. Falk Miksa temetéséről az Ország-Világ 1908. szeptember 20-i számában

Jókai Mór temetési menete Weinwurm Antal felvételén 1904-ben (Forrás: Képes Folyóirat – A Vasárnapi Ujság füzetekben 36. kötet, 1904.)

Az 1896-os Ezredéves Országos Kiállítást számos kollégájával együtt fotózta. Ugyanis a fényképészeti munkák elvégzésére az országos bizottság elnöke, a kiállítás XV. csoportjának javaslatára, nyolc fővárosi fényképésznek a kiállítás egész tartamára kizárólagossági jogot adott. A fényképészek – ifjabb Divald Károly, Goszleth István, Klösz György, Koller Károly utódai (Forché Román és Gálfy István), lovag Mertens Ede, Mai Manó, Strelisky Sándor, Weinwurm Antal – szövetkezetbe tömörültek, és fejenként 1500 forintot fizettek hozzájárulásként a XV. csoport (papír- és sokszorosítóipar) külön csarnokának építési költségeihez. Az általuk készített, a kiállítás csarnokait és a kiállított tárgyakat bemutató fényképeket a kiállítás egész területén árusíthatták. Emellett a kiállítás igazgatósága megengedte a tagoknak, hogy pavilonjukban műtermet, a kiállítás területén pedig a gyorsfényképezéshez szükséges sátrakat állítsanak fel.

A Renaissance épület főbejárata az Ezredéves Országos Kiállításon 1896-ban, Weinwurm Antal felvétele (Forrás: FSZEK Budapest-képarchívum)

Munkáját több kitüntetéssel is elismerték: 1885-ben a Budapesti Országos Kiállításon nagyérmet, 1896-ban az Ezredéves Országos Kiállításon millenniumi nagyérmet kapott. Több kiállításon is elismeréssel jutalmazták, így az 1873-as bécsi világkiállításon, 1899-ben Brüsszelben és Barcelonában, 1901-ben Párizsban.        

Weinwurm Antal fényképe és kliséje a Budapesti Nemzetközi Tűzoltókongresszus tagjairól a budai királyi Várkertben az Ország-Világ 1904. augusztus 28-i számában

Halálának pontos dátuma nem ismert. Egy levéltári forrás alapján, amely hagyatéki üggyel kapcsolatos 1918. július 9-én hunyt el. A Központi Értesítőben 1925 júliusában megjelent rendelkezés szerint: „Id. Weinwurm Antal elhalálozása folytán nevezett cégbirtokosi minőségének és cégjegyzési jogosultságának megszűnése mellett maga a cég változatlan cégszöveggel mint közkereseti társaság Weinwurm Lajos és Koblinger Ignác társtagokkal a kereskedelmi társas cégek jegyzékébe átvezettetett”  (forrás: Központi Értesítő, 1925. július 16.).

Weinwurm Antal fotói megtalálhatók többek között a Budapesti Történeti Múzeum, a Magyar Nemzeti Múzeum, az Iparművészeti Múzeum gyűjteményeiben és a FSZEK Budapest-gyűjteményében.

Nyitókép: A Vajdahunyad vára a Városligetben az Ezredéves Országos Kiállításon 1896-ban, Weinwurm Antal felvétele (Forrás: FSZEK Budapest-képarchívum)