A ma álló Nyugati pályaudvar 1877-ben befejezett épülete nem előzmények nélküli. Mint azt Rozsnyai József A magyar művészet a XIX. században: építészet és iparművészet című kötetben olvasható írásából megtudhatjuk, a pályaudvar elődje a Pesti indóház volt, melyet az 1840-es években építtetett a Magyar Központi Vasúttársaság.

A Nyugati pályaudvar főhomlokzata 2020-ban (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A társaság később csődbe ment, létesítményeit az Osztrák Államvasút-Társaság vette át, amely bevonta Budapestet a Monarchia vasúthálózatába, megnövelve ezzel a magyarországi vasúti forgalmat. Az Pesti indóház ezt a megnövekedett forgalmat nem tudta ellátni, így szóba került a lebontása és egy nagyobb pályaudvarral való helyettesítése, sorsát végül mégis egy másik tényező pecsételte meg.

Az 1870-es években ugyanis döntés született a Nagykörút kialakításáról (körülbelül az Andrássy út, vagyis Sugárút koncepciójával egy időben), amelynek tervezett útvonala bontásra ítélte az indóházat.

 A Nyugati pályaudvar főhomlokzata 1877 után, Klösz György felvétele (Forrás: FSZEK Budapest-képarchívum)

Az új, korszerű pályaudvar építési munkálatai 1875-ben kezdődtek meg. Az épület tervezői között számos építész és mérnök nevével találkozhatunk, és a feladat összetettsége miatt ma már nehéz meghatározni, kinek mi volt a szerepe. A koncepció és a programterv megalkotója valószínűleg August W. de Serres, az Osztrák Államvasút-Társaság Építési Igazgatóságának vezetője volt. A tervezési és építési feladatokat érdekes módon két részre bontotta: maga az Osztrák Államvasút-Társaság építette fel az éttermet, a postát és a cikk témáját képező udvari pavilont.

A Nyugati pályaudvar homlokzatának részlete 1889-ben, Hermann Rückward felvétele (Fotó: FSZEK Budapest-képarchívum)

A csarnoképület, valamint az érkezési és indulási oldal építésére pedig tervpályázatot hirdettek, amelyet a francia Eiffel-cég nyert meg. Fontos megjegyeznünk, hogy maga Gustave Eiffel, a vasszerkezetes építészet óriása a közhiedelemmel ellentétben nem vett részt a pályaudvar tervezésében, az iroda tervezői közül Theophil Seyrig és Germain Salard nevéhez köthetők a munkálatok.

A Nyugati pályaudvar keresztmetszeti rajza, August W. de Serres (Forrás: FSZEK Budapest-képarchívum)

A Nyugati pályaudvar helyszínrajza és alaprajza, August W. de Serres, 1883 (Forrás: FSZEK Budapest-képarchívum)

Az Osztrák Államvasút-Társaság részéről Bernárdt Győző és Pucher József végezték a kivitelezést. Bár alapvetően két külön tervezőirodáról van szó, a Nyugati pályaudvar épületének stílusa mégis egységes, alapvetően francia hatást tükröz. (Egy fontos épületrész kivételével, de erről majd később esik szó.)

Az elkészült Nyugati pályaudvar nemcsak Magyarország, hanem az egész Osztrák–Magyar Monarchia legmodernebb vasszerkezetes épülete volt, 42 méter széles központi vonatfogadó csarnoka a legnagyobb ilyen jellegű építmény volt az egész birodalomban. Igen széles fesztávolságát az úgynevezett Polonceau-szerkezet segítségével sikerült elérni, mely egy vonóvasakat alkalmazó, alul feszített vasszerkezetű, a korban nagyon korszerűnek és gazdaságosnak számító, üvegezett fedélszék típus.

Különleges megoldás, hogy az említett szerkezet nem rejtőzik historizáló falak mögé, hanem látható válik a főhomlokzaton, és a kétfelől csatlakozó, nyerstégla homlokzatú oldalépítmények foglalják keretbe. A két oldalépítmény eredetileg külön funkcióval rendelkezett: a jobb oldali volt az indulási, a bal pedig az érkezési oldal.

A Nyugati pályaudvar főhomlokzatának részlete (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A pályaudvaron rengeteg különböző feladatot ellátó helyiséget alakítottak ki. Természetesen volt benne pénztárcsarnok, több, különböző rangú és vagyoni helyzetű utasnak fenntartott váróterem, első, másod-, és harmadosztályú étterem, málhafeladási és málhakiadási csarnok, sőt még posta is. És ne feledkezzünk meg a cikkünk témáját képező királyi váróteremről sem, amely az érkezési oldal legvégén kapott helyet.

 Az udvari pavilon terve, August W. de Serres (Forrás: FSZEK Budapest-képarchívum)

Az udvari pavilonról a legjobban Vadas Ferenc Az első nagyvárosi pályaudvar: a Nyugati című munkájából tájékozódhatunk. A műből megtudhatjuk, hogy az uralkodói váróterem típusa valójában közép-európai sajátosság, alapvetően a német nyelvterületre jellemző. Európa más területein csak elvétve találkozhatunk hasonlóval, például Amszterdamban.

Érdekessége, hogy nemcsak a császár számára épültek udvari várótermek, hanem a kisebb német fejedelemségek és hercegségek uralkodóinak is. Ilyennel találkozhatunk Bonnban, Koblenzben, Mainzban, Kielben, Hamburgban és Wiesbadenben is. A legtöbb udvari pavilon azonban Bécsben és Berlinben található, ahol minden nagyobb pályaudvar rendelkezett ilyen reprezentatív térrel. (Például Bécs: Nordbahnhof, Berlin: Lehter Bahnhof.)

Legtöbbször valamelyest szeparált helyen, egy épületszárny végén vagy különálló épületrészben helyezték el őket, sőt arra is találunk példát, hogy az érkezi és az indulási oldalra is került egy-egy „Kaiser-Zimmer”. (Ilyen kettős királyi váróval találkozhatunk például Berlinben a Potsdamer Bahnhof és a Stettiner Bahnhof esetében.)

 A királyi váró tervei, August W. de Serres, 1883 (Forrás: FSZEK Budapest-képarchívum)

A Nyugati pályaudvaron kialakított udvari pavilon nem különálló épület, azonban bécsi barokk stílusának, gazdag dekorációjának köszönhetően jól elkülönül a franciás stílusú pályaudvar egészétől. Persze funkciójából adódóan nincs semmi különös az erőteljesebb díszítésben, és a Habsburg családról lévén szó a bécsi barokk stílus is érthető.

A királyi váró homlokzata (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Légies vasdekoráció a királyi váró homlokzatán (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Akad itt azonban valami, ami megkülönbözteti a magyarországi példát a német nyelvterületen találhatóktól: az aszimmetrikus alaprajz. Sajnos nem tudjuk, hogy a tervezésben mennyire játszottak közre hivatalos, tehát egyenesen a királyi udvartól érkező kérések, pedig ezek magyarázatot adhatnának a rendhagyó elrendezésre. Budapesten ugyanis a királyné külön szalont kapott, amelyhez veranda és kert is tartozott, a király viszont nem.

A hasonló jellegű építmények, például kiállítási pavilonok esetében a központi szalon két oldalán külön királynéi és külön királyi (vagy adott esetben császárnéi és császári) szalon található. A Nyugati pályaudvar esetében viszont csak Erzsébet királyné számára alakítottak ki külön szalont, Ferenc József terme és a központi szalon egy és ugyanaz.

Nyugati pályaudvar, királyi váró (Fotó: Wikipédia)

A Nyugti pályaudvar királyi várótermének enteriőrje (Fotó: Rozsnyai József)

A homlokzat architektonikus tagolása és díszítése egyértelműen a bécsi udvar építészetére vezethető vissza. A belső terekben uralkodóhoz méltóan a palotaépítészetre, és nem a pályaudvar-építészetre jellemző megoldásokkal találkozhatunk. A dekoráció, mint már említettük, igen részletgazdag, több helyütt aranyozott felületekkel is találkozhatunk. A központi szalon igazán elegáns, aránylag kis méreteit tükrök felhelyezésével tudták optikailag megnövelni.

A királyi váró mennyezetének díszítése (Fotó: Rozsnyai József)

A királyné számára kialakított helyiség stílusa más, inkább a rokokó szalonokra emlékeztet. A Nyugati pályaudvar királyi várója különleges helyet foglal el a magyar művészettörténetben, tulajdonképpen ritkaságszámba megy. Az Erzsébet királynénak és Ferenc Józsefnek épített vagy a számukra átalakított rezidenciák, illetve enteriőrök sajnos elpusztultak, így ez a fennmaradt alkotás különösen értékes.

Nyitókép: A királyi váró homlokzata (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)