Az előkelő társaság nyári kaszinójának ötletét báró Atzél Béla vetette fel 1892-ben a Nemzeti Kaszinóban a hiányzó szalonélet pótlására és azzal az indokkal, hogy a fővárosban a Margit-szigeten kívül nincs olyan nyári kirándulóhely, amelyet a főúri rend látogathatna.

Egy zárt társaskört, szalont álmodott meg, amelynek célja „bálok, matinée-dansanteok, five o’clok, theák, műkedvelői színi előadások, koncertek, kerti éji-ünnepélyek, lawn tennis parthiek vagy egyéb testedző és mulattató társasjátékok megtarthatása végett oly központot, oly közös home-ot, otthont létesíteni, a hová bármely tisztelt állásban levő, a társadalmi illemszabályokra a legrigorozusabban súlyt fektető férjezett nő vagy anya hajadon leányával, férfi kiséret nélkül is elmehessen”  – olvashatjuk a Pesti Hírlap 1892. december 11-i számában.

Emellett, írja a korabeli tudósítás, erős érv volt Atzél báró részéről, hogy „egy oly társadalmi kör létesítése, mint a »Parkclub«, mely alkalmat fog nyújtani a fiatalembernek a társadalom tisztes női elemeivel gyakrabban érintkezhetni, és mely elvonja, távoltartja Őt a ballerinák, orpheum és cirkuszdámák körétől, minden apa, minden család érdekében kell hogy legyen”.

A Park-Club (ma Stefánia Palota) 1895 körül Klösz György felvételén (Fotó: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.08.111)

A gondolat nagy tetszésre talált, és Esterházy Mihály gróf elnökletével 1893 elején megalakult félmillió forint tőkével a közel ezer tagot számláló társaság, amely hatholdnyi telket vásárolt a Városliget mellett, a Stefánia és a Pálma (ma Zichy Géza) utca közötti területen idősebb és ifjabb Cséry Lajostól és Dániel Ernőtől a klub céljára.

A Park-Club homlokzata 1895-ben (Forrás: Ország-Világ, 1895.május 12., Weinwurm Antal felvétele)

Atzél Béla elkészítette a Park-Club alapszabályait, és megfogalmazta célját is: „a sport külömböző nemeinek pártolása és a magyar társadalom müvelt osztályainak kellemes érintkezési központot nyújtani, kizárván testületi működésének köréből minden politikai vagy felekezeti jellegű tevékenységet” – írta az Ellenzék cím lap 1892. november 24-én.

Mintaként az angol klubélet szolgált, ahol a férfiak női családtagjaikra gondolva vegyes klubokat is létrehoztak. A Park-Club úttörő volt abban, hogy tagjai lehettek hölgyek (férjezett nő, özvegy és hajadon) is, nemcsak férfiak, de felvételre nőt csak nő, férfit pedig férfi ajánlhatott.  A Park-Club mindkét nem nagy örömére szolgált, mert a közös helyiségek mellett voltak csak női és csak férfitermek, szalonok is.

A Park-Club alaprajza (Forrás: Fittler Kamill: A Park-Klub, Magyar Iparművészet – Művészi Ipar, 1897–1898. 8. szám)

Az újonnan születő klubnak szüksége volt egy minden kényelemmel felszerelt otthonra is. Az épület tervezésével Meinig Arthurt bízták meg, akinek több csodálatos palotája is található Budapesten, köztük a ma a Szabó Ervin Könyvtárnak otthont adó Wenckheim-palota, vagy az Adria-palota a Szabadság téren.

Az építkezés 1893 tavaszán indult meg. A neobarokk stílusban épült palota már külső megjelenésében is sugallta, hogy a legfelsőbb társadalmi osztályok kényelmét és szórakozását szolgálja. A magas, egyemeletes épületet széles, körbefutó erkélyekkel, tágas lépcsőkkel tervezték, hogy a főúri társaság kényelmesen elférjen. A manzárdtetős középrésznek három, óriási ajtós ablaka a széles erkélyre nyílik. A földszinten hat oszlopon nyugvó, félkör alakú nyitott előcsarnok van, amely az épület belsejébe vezet. A Stefánia útról csak gyalog lehetett bejutni az épületbe, a kocsifeljáró a Pálma utcáról nyílt.

A Park-Club nagy előcsarnoka 1899-ben (Forrás: Magyar Szalon, 31. kötet, 1898–1899. 2., Strelisky Lipót felvétele)

A Park-Club lépcsőháza (Forrás: Fittler Kamill: A Park-Klub, Magyar Iparművészet – Művészi Ipar, 1897–1898. 8. szám)

Az első emelet Stefánia utcára néző részén kialakított nagyterem adott helyet a hangversenyeknek, táncmulatságoknak, ünnepélyeknek. Két oldalán női és férfiszalon és öltözőszobák kaptak helyet. A földszinten fogadó-, ebédlő-, kávézó-, biliárd- és olvasóterem lett kialakítva, és a szabadtéri programokhoz, sportjátékokhoz további öltözőszobák.

A lépcsőház erkélye (Forrás: Fittler Kamill: A Park-Klub, Magyar Iparművészet – Művészi Ipar, 1897–1898. 8. szám)

A hallszerű lépcsőházat gazdagon díszítették szobanövényekkel. A kellemes hőmérsékletről légfűtés, a helyiségek megvilágításáról akkoriban még ritkaságnak számító elektromos árammal működő lámpák gondoskodtak. A klub konyháját francia séf vezette.

A földszinti társalgó (Forrás: Fittler Kamill: A Park-Klub, Magyar Iparművészet – Művészi Ipar, 1897–1898. 8. szám)

Az első emeleti szalon (Forrás: Magyar Szalon, 31. kötet, 1898–1899. 2., Strelisky Lipót felvétele)

Atzél báró nagy hangsúlyt fektetett a belső kialakításra, hogy minden főúri igényt kielégítsen. A mennyezetet márványstukkók és aranyozás díszítette. A berendezést pedig a függönyöktől kezdve a csillárokon át a bútorzatig ő maga válogatta össze, többet angliai útjain szerzett be. Az összhatás eklektikus volt, mégis egységes. Volt ott empire és modern angol, barokk, indiai, kínai, japán stílusú, különböző formájú mahagóniasztalok, díványok, karosszékek, bőrrel és kárpittal bevonva.

Az egyik emeleti szalon (Forrás: Magyar Szalon, 31. kötet, 1898–1899. 2., Strelisky Lipót felvétele)

A biliárdszoba (Forrás: Magyar Szalon, 31. kötet, 1898–1899. 2., Strelisky Lipót felvétele)

Az ebédlő (Forrás: Magyar Szalon, 31. kötet, 1898–1899. 2., Strelisky Lipót felvétele)

A Park-Club Atzél általi berendezése nagy visszhangot keltett, a Magyar Ipar hasábjain még nyílt levelet is intézett hozzá Gelléri Mór, az Országos Iparegyesület igazgatója, amelyben kifogásolta, hogy energiáit és pénzét nem a magyar műipar támogatására fordítja. Atzél erre a levélre reagálva kifejtette, hogy nem holmi egyszerű bolti árut vásárolt Angliában, hanem kastélyokból és palotákból gyűjtötte azokat, és célja, hogy a Park-Clubnak mint bútormúzeumnak is csodájára járjanak, a magyar iparos pedig ott tanuljon.

A kert a Stefánia út felől (Forrás: Magyar Szalon, 23. kötet 1894–1895. 2., Weinwurm Antal felvétele)

Az épülethez művészien kialakított kert is tartozott, stílusosan angolpark. A lugasok mellett volt mesterséges cseppkőbarlang vízeséssel és egy ötszáz négyzetméteres tóval, amelyen nyáron csónakázni, télen korcsolyázni lehetett. A sportolási lehetőségeket a tenisz- (ahogy akkoriban hívták: lawn tennis) és tekepályák, valamint egy lövőház biztosította.  

A barlang és a szökőkút a kertben (Forrás: Magyar Szalon, 23. kötet 1894–1895. 2., Weinwurm Antal felvétele)

A telket 120 ezer forintért vásárolta az egyesület, az építési költségek 300 ezer forintra rúgtak, a bútorzat és belső kialakítás pedig 150 ezer forintba került.

Az 1895. május 1-jén ünnepélyes keretek között megnyílt klub mindig nyitva állt a tagoknak, de a rendes összejövetelen kívül estélyeket, bálokat, társasjátékokat és vacsorákat is rendezett a klub igazgatósága.

Az Ezredéves Országos Kiállítás idején Magyarországra látogató előkelő külföldi vendégek és fejedelmek is csodájára jártak. „A Park-klubot látni kell, sőt látni se elég, meg kell vele ösmerkedni, hogy minden báját élvezzük” – írta róla Mikszáth Kálmán a Vasárnapi Ujság 1900. április 8-i számában.

Estély a Park-Clubban (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1900. február 11., Strelisky Lipót felvétele)

A klub tagjai a legmagasabb társadalmi osztályokból kerültek ki, számos nagy nemesi család és a kor politikai elitje is képviseltette magát. De többször megfordult itt Ferenc József és Erzsébet királyné. II. Vilmos német császárnak pedig különösen elnyerte tetszését az épület és a klub.

Ferenc József megérkezik a Park-Clubba 1904 tavaszán (Forrás: Képes Folyóirat – A Vasárnapi Ujság füzetekben 36. kötet, 1904, Balogh Rezső felvétele)

A klub első igazgatója Atzél Béla volt. 1900-ban bekövetkezett halála után az intézmény igazgatását Szapáry Pál gróf vette át, aki ugyanolyan lelkesedéssel szervezte a klubéletet, mint elődje.

Az 1910-es évektől a Park-Club egyre inkább az arisztokrácia zárt szórakozóhelyévé vált. A II. világháborúban az épület megsérült. 1947-től a Honvédelmi Minisztérium kezelésében állt, 1948-tól pedig a Magyar Néphadsereg (ma Magyar Honvédség) hivatalos nyári helyisége. Az 1950-es években itt működött a főváros legszebb szabadtéri színpada. Kívül-belül helyreállították 1965-ben, 1978-ban pedig a nagytermet színházteremmé alakították át. Az épület 1993-ban kapta a Stefánia Palota nevet és elsődleges feladata a Honvédelmi Minisztérium és a Magyar Honvédség kiemelt rendezvényeinek kiszolgálása.

De ki volt ez a lelkes nemes, akinek szívügye volt egy főúri klub létrehozása angol mintára? Báró Atzél Béla a fővárosi társasági élet egyik közismert és népszerű tagja volt, politikus és műgyűjtő. Borosjenőn született 1850. október 29-én. Korán árvaságra jutott, így nagybátyja gondnoksága alá került. Gimnáziumi tanulmányait a pesti piaristáknál végezte, majd az egyetemen jogi végzettséget szerzett. Egy ideig Arad vármegye aljegyzőjeként tevékenykedett, de a világ megismerésének vágya erősebb volt, így 1874-től beutazta Európát, Ázsiát, Afrikát. Gazdag tapasztalatokkal tért haza, és 1892-ben a Szabadelvű Párt tagjaként a bodajki kerület képviselőjévé választották.

Báró Atzél Béla (Forrás: Magyar Szalon, 31. kötet, 1898–1899. 2.)

Politikusként nem volt igazán aktív, annál többet tett az előkelő főúri rendek társas érintkezései terén. Megalapította a Park-Clubot, az Országos Kaszinó igazgatójának választották, tagja volt az Erzsébet királyné emlékszobor létesítésére alakított országos bizottságnak, alapító tagja volt az Országos Iparegyesületnek és 1881-től kamarási méltóságot is viselt. Minden idejét és energiáját, sőt vagyonát is arra használta fel, hogy a társadalmi érintkezés helyszíneit megteremtse Budapesten. Nagy büszkesége volt a Park-Club, minden vendéget örömmel kalauzolt körbe.

Atzél Béla ravatala a Park-Clubban (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1900. április. 8., Erdélyi Mór felvétele)

Sajnos munkájának gyümölcsét nem sokáig élvezhette. Asztmája miatt sokat betegeskedett, majd egy külföldi gyógyüdülésből hazatérve elkapta az influenzát, és az annak szövődményeként kialakuló súlyos tüdőgyulladásban 50 évesen 1900. március 29-én elhunyt. Ravatala a Park-Club társalgótermében volt. A Kerepesi úti temetőben 1900. április 1-jén helyezték örök nyugalomra.

„Oly fantáziával birt, mint egy ezeregy éjszakabeli arab és oly ízléssel, mint egy angol műértő. Hangulatokat tudott teremteni tetszése szerint oly eszközökkel, melyeknek ezt az erejét nem is ösmertük. Egy-egy általa berendezett szoba úgy hatott, mint egy költemény” – írta róla nekrológjában Mikszáth Kálmán a Vasárnapi Ujság 1900. április 8-i számában.

Nyitókép: A Stefánia Palota (Stefánia út 34–36.) homlokzata 2020-ban (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)