Az Eötvös Loránd Tudományegyetem elődjét 1635-ben Pázmány Péter, esztergomi érsek alapította Nagyszombatban, és vezetését a jezsuita rendre bízta.  Az intézmény 142 éven át működött az alapítása színhelyén (ma a város Szlovákiához tartozik). A Nagyszombati Jezsuita Egyetemem kezdetben bölcsészeti és teológiai karból állt, majd 1667-ben megalakult a jogi, 1769-ben pedig az orvosi fakultása.

Mária Terézia magyar királynő 1777-ben döntött úgy, hogy az akkor már Királyi Magyar Tudományegyetem nevet viselő intézményt Budára, az ország fővárosába költözteti. Új helyén, az uralkodó számára nem sokkal korábban elkészült, de királyi rezidenciaként soha nem használt Budavári Palotában 1780 tavaszán indult meg a képzés. Ám alig rendezkedett be itt az egyetem, máris költöznie kellett, ezúttal a Duna másik oldalára, merthogy Mária Terézia halála után így rendelkezett 1784-ben II. József.

Az egyetem alapítójának, Pázmány Péternek a szobra az Egyetem téren (Fotó: Both Balázs/Pestbuda)

Pesten a különböző karok egykori kolostorépületekben kaptak helyet, azt követően, hogy II. József felszámolta a szerzetesrendeket. Az 1867-es kiegyezés után, a XIX. század utolsó harmadában több új egyetemi épület is átadtak, az egyre bővülő oktatási igények kielégítésére. Megnövekedett a tanszékek száma, így több új tanulmányi és klinikai épület készült el, felépült az Egyetemi Könyvtár.  Az intézmény Magyarország legfontosabb tudományos központjává nőtte ki magát. Európai és világhírű tudósok is oktattak itt. Hallgatói létszám tekintetében pedig a századfordulón a világ 15 legnagyobb egyeteme között tartották számon.

Ezért indkolt volt, hogy az egyetem új, korszerű központi épületet kapjon. Az új székház felépítéséhez az alapot az a törvény teremette meg, amelyet 1897-ben fogadtak el. Az 1897. évi XXV. törvénycikk a Műegyetem és a Kolozsvári Egyetem mellett (ahogy 1873 és 1921 között hívták) a Budapesti Tudományegyetem számára 1,2 millió koronát biztosított.

A mai Egyetem téri épület a Budapesti Tudományegyetem új, központi palotájának készült. A képen átadásának évében, 1900-ban láthatjuk, kupolával a tetején (Fotó: FSZEK Budapest-képarchívum)

Az egyetem központi épülete a XIX. század elején, Leopold Zechmeyer metszete Carl Schwindt rajza után

Hogy a mai  Egyetem téri palotát fel lehessen építeni, el kellett bontani az egykor a pálos rendhez tartozó, ugyanitt álló épületet, amelyben 1805-től 1890-ig működött az intézmény. Mivel a Mária Terézia alatt felépült barokk templom (ma Egyetemi templom) mellé tervezték, az új épület neobarokk stílusban készült el.

Az építkezés 1898-ban indult, és 1900. május 13-án már át is adták az új egyetemi épületet, roppant díszes keretek között. A Vasárnapi Újság 1900. május 20-i száma így írt erről:

„Az egyetem új palotája Mária Terézia korabeli barokk ízlésben épült s művészeti tekintetben is szervesen van egyesítve úgy az egyetemi templommal, mint a már föntebb említett új szárnnyal. Sok szerencsével tettek eleget a műépítők annak a követelménynek, hogy az új középponti épületben a dísz-helyiségeken és az egyetemi hivatalokon kívül elegendő számú és nagyságú tantermet is létesítsenek. Igaz, hogy e végett a régi homlokzat vonalát hét méterrel kijebb tolták az utczára, de csak a közép-oszlopban, melyet öt íves tágas árkádra állítván, alatta szabad utat hagytak a járókelőknek.”

Az épület tervezői Baumgartner Sándor és Herczegh Zsigmond voltak. A korabeli sajtó megjegyezte, hogy amennyire kicsinek látszik kívülről, olyannyira tágasnak tűnik belül. A Műszaki Hetilap 1900. május 20-i száma így fogalmazott: 

„Az épület külsőleg a milyen csekély terjedelműnek látszik, annyira meglepő belsőleg, mert a tágas 1000 ember befogadására alkalmas előcsarnok, azután a karzatokkal együtt 1500 embert befogadó aula, továbbá Európa legnagyobb, mintegy 600 embert befogadó tanterme, végül 3 mintegy 300-300 hallgatóra berendezett tanterme, a rektor 
hivatalos helyiségei, a közp. irodának megfelelő helyiségek, levéltár és a jogi dekanalus, stb. stb. különösen az elhelyezés és kiképzés tekintetében fényesen sikerült főlépcsőház, mely Budapest egyik nevezetességét képezi.”

Mindezt úgy, hogy a tervezőknek szigorú takarékosságot kellett tartaniuk, hiszen a költségvetés szűkös volt – ahogy arra a lap is emlékeztette olvasóit.

Az Egyetem téri épület ma, egykori kupolája nélkül (Fotó: Both Balázs/Pestbuda)

Az épület főbejárata (Fotó: Both Balázs/Pestbuda)

Az avatáson jelen volt Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter, Szapáry Gyula gróf és Esterházy Rudolf herceg, az egyetemi oktatók, a rektor, a dékánok és a tanárok teljes díszben, és minden dékán mellett a fakultás pedellusa Mária Terézia kori öltözékben. Ez alkalommal felelevenítették a már szinte elfeledett szokásokat, így előszedték az egyetem értékes relikviáit, a koronázási jelvények másolatait, és az alapító okleveleket, amelyeket ki is állítottak, valamint kitűzték az 1817-ből származó fehér egyetemi zászlót. Az avatás szentmisével kezdődött, majd a rektor, Themewk Emil beszédével megnyílt az épület. 

A Pázmány Péter Királyi Tudományegyetem díszterme az 1930-as években (Fotó: FSZEK Budapest-képarchívum)

Az Egyetem térre néző épület homlokzatát eredetileg kupola is díszítette, amely a II. világháború során pusztult el, és nem is építették újjá, még a legutóbbi, 2012-es felújításkor sem. 

Az Egyetem téri épületben ma az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam-és Jogtudományi kara működik, az egyetem többi kara más-más épületben található. 

Nyitókép: Budapesti Tudományegyetem épülete 1900-ban (Fotó: FSZEK Budapest-képarchívum)