A budai Várban, a Mária Magdolna-torony szomszédságában, az Úri utca végén csinos, egyemeletes barokk ház áll, amely a török kiűzése után több fázisban épült, javarészt a XVIII. század folyamán, Úri utcai, kőkeretes kapuja pedig a XIX. századból való. 

A házat ma palánkkerítés veszi körül, belülről itt-ott még munkazaj szűrődik ki, homlokzatán azonban már látszik a változás: az évtizedek óta elhanyagolt épületet késő barokk formájában újították föl a GINKGO Architects építésziroda tervei szerint Oroszlány Miklós és Losonczi Júlia vezető tervezők elképzelései alapján. A homlokzat rekonstrukcióján túl az elmúlt évben az épület belső falait tégláig eltávolították, kicserélték a vezetékeket és a komplett tetőzetet is. A munkálatok viszont most már láthatólag végükhöz közelednek, noha a felújítást a kiírás szerint szeptemberben kellett volna befejezni.

Az Úri utca 72-ben (a kép jobb szélén) a XIX. század folyamán italmérés, majd fűszerbolt is működött, ahogy ez Klösz György 1895 után készült fotóján is látszik (Fotó: Budapest Főváros Levéltára/HU_BFL_XV_19_d_1_07_201)

A ház kívülről nézve semmivel sem különlegesebb, mint bármelyik várbéli társa, de igazi értékét nem is a föld feletti részén kell keresnünk: az épület alatt ugyanis 1534 négyzetméteres, 45 méter mélyre lenyúló pincerendszer húzódik. 

A ház ma már újra szép, késő barokk formáját mutatja (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Az épület életében a XX. század harmincas évei hoztak gyökeres változást. A közelgő II. világháború előszelét megérző magyar kormányzat ugyanis úgy határozott, hogy az akkori „kormányzati negyedben”, a budai Várban keres helyet egyebek mellett a Nemzeti Bank értékeinek is. Az Úri utca 72.-t ezért titokban, 1936-ban megvásárolta a jegybank igazgatóhelyettese, Scossa Géza, s ezután nagyszabású építkezések kezdődtek benne és alatta. 

Akad még teendő odabent, kívülről viszont már egészen elkészült (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A ház korábban is meglévő, 7 és 10 méter mélyen lévő kétszintes barokk pincéi alatt 1938 és 1941 között teljes titokban további helyiségeket alakítottak ki. Két vészkijárat is épült 15 méter mélyen: az egyik a várfal alatt a Lovas útra futott ki, a másik a volt Belügyminisztérium felé, amely akkor az Úri utca 51–53. szám alatt működött. 

Szépek és igényesek és a budavári épületekre nagyon jellemzőek a ház hagyományos, pallótokos ablakai (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Az így létrehozott, hűtő-fűtő szellőzőberendezéssel, vízzel, csatornával, villannyal ellátott bunkerben trezortermek is helyet kaptak. Ezekben tárolták a világháború alatt az ország készpénzvagyonának és aranytartalékának egy részét, továbbá a koronázási ékszereknek is helye volt. Az élelemmel is ellátott bunkerben 600-700 ember vészelte át a bombázásokat. 

Az értékes ingatlanra a kommunista hatalomváltás után az ÁVH is szemet vetett, végül azonban 1950-ben vették el a Nemzeti Banktól, és lett az Erőmű Tröszté. A kor kissé paranoiás hangulatában itt, a védett bunkerben alakították ki az Országos Villamos Teherelosztót, amelynek feladata Magyarország elektromos hálózatának irányítása volt. A Teherelosztó egészen a hetvenes évek végéig működött itt, az akkorra szűkössé és célszerűtlenné váló helyszínről 1978-ban költözött át a nem messze, a Levéltár melletti, nemrég lebontott Virág Csaba tervezte MAVIR-székházba. 

A ház alatti bunkerben működő Országos Villamos Teherelosztó vezérlőterme 1971-ben, a Riporter kerestetik című tévévetélkedő villanykapcsolós szavazásakor (Fotó: Fortepan/Képszám: 147921)

Az Úri utcai ház 2015 óta ismét a Nemzeti Banké, pontosabban annak PADME (Pallas Athéné Domus Meriti) Alapítványáé, amely 2019 tavaszán kezdte meg akkori jogelődje, a PAIGEO (Pallas Athéné Innovációs és Geopolitikai Alapítvány) kutatóintézete számára az épület rekonstrukcióját, amely immáron a végéhez közelít. 

Nyitókép: A felújított Úri utca 72. a Kapisztrán tér felől az Úri utca irányába nézve (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)