Magyarország és Budapest legfontosabb hídja a Lánchíd. Széchenyi István álma és William Tierney Clark terve Sina György pénzéből valósult meg, amikor is 1849-ben megnyílt az akkori világ egyik legnagyobb, legmodernebb hídja. A hidat 1913–15 között magyar mérnökök tervei alapján átépítették, és szintén lelkiismeretes magyar mérnökök és munkások áldozatos munkájával, jórészt adományokból a II. világháború után, amelynek során a német csapatok felrobbantották, újjáépítették. 

Mikor kapta a nevét?

A híd hivatalos neve Széchenyi Lánchíd. Ezt a nevet már 1842-ben javasolta Kossuth, 1895-től mozgalom is indult a híd átnevezésére, amelynek akkor ellenállt a híd gazdája, a Pénzügyminisztérium. Csak 1915-ben kapta meg a Széchenyi Lánchíd nevet, egész addig a hídnak egyszerűen nem volt neve, sőt sokszor kisbetűvel, mint „lánchíd” hivatkoztak rá.

A Lánchídról készült egyik legkorábbi fénykép 18601865 között készült (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény) 

Mikor épült a híd?

A mostani híd 1947–1949 között épült meg az 19131915-ös tervek alapján. A II. világháború utáni újjáépítésnél a régi láncanyag több mint 70%-át tudták hasznosítani, minden más vasanyag újonnan készült el, és természetesen a hídfőket és a pilléreket is csak javítani kellett.

Milyen eredeti részek maradtak meg az 1849-es a hídból? A pillérek alapozása és alsó része nem változott az idők során, minden más kisebb-nagyobb átalakításon átesett az elmúlt 171 évben. A legnagyobb változások értelemszerűen az 1913–1915-ös átépítésnél történtek, illetve a II. világháború utáni újjáépítéskor.

Az 1900 környékén készült kép az eredeti hidat ábrázolja. Az útburkolatban a látható váltás a kő- és a fakocka közötti átmenetet mutatja. Az eredeti hídon fakocka burkolat volt, ezt rendszeresen karban kellett tartani (Fotó: Dabasy Fromm Géza/Fortepan/Képszám: 93392)

Tényleg egy angliai híd másolata?

Nem. A tervező, William Tierney Clark több hidat is tervezett Angliában, ebből egy maradt fenn többé-kevésbé változatlanul, a Marlowe-ban lévő Temze-híd. Mivel a tervező ugyanaz, a két híd több műszaki megoldása és stílusa nagyon hasonló.

Az oroszlánoknak van nyelvük?

Van. A legenda, miszerint egy vargainas az avatáson felkiáltott, hogy nini, az oroszlánnak nincsen nyelve, ezért a szobrász, Marschalkó öngyilkos lett, nem igaz. Valójában egy osztrák történet átvétele, amely szerint egy ausztriai lovas szobor avatásakor kiáltott fel valaki, hogy nincsen kengyel a nyergen.

Az oroszlánok az 1850-es évek közepén Ludwig Rohbock metszetén (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény) ​

Az oroszlánok később kerültek a hídra?

Nem. Ezért sem lehetséges a fenti anekdota, mert nem volt külön avatás. A korabeli újságok beszámolója szerint a hídon már a megnyitásakor ott voltak az oroszlánok. Sőt Barabás Miklós (aki nagyon sok időt töltött a híd építői körében) szerint eredetileg rosszul helyezték fel azokat, a fejük a híd közepe felé nézett. Emiatt 1849 őszén, az ide látogató tervező, Tierney Clark dühös lett, és azonnal átrakatta azokat.

Mi került később a hídra?

A szintén Marschalkó-műhelyben elkészített Sina és Széchenyi családi címerek 1852-ben (innen származhat a fenti félreértés). Később épült ki a híd gázvilágítása, valamint később kerültek rá a híd történetét elmesélő feliratok is.

A Lánchíd mellett valóban nem lehetett más hidat építeni?

Általánosan elterjedt az az információ, hogy Lánchídtól északra és délre egy-egy mérföld távolságban a Dunán nem lehetett másik hidat építeni. Ez részben igaz. A hidat építő vállalatnak, a Lánchídtársaságnak valóban kizárólagos joga volt, hogy a két város között hidat építsen, és az átkelésért vámot szedjen. A Duna partján a privilégiummal védett valós távolság azonban valójában nem érte el az egy mérföldet. (Egy bécsi mérföld 7585,92, a magyar mérföld 8353,6 méter volt.) A korlátozás csak a városok Duna-partjára, azaz azok dunai határáig terjed, amelyek mindegyike közelebb volt a Lánchídhoz 7,5 kilométernél. Ez a privilégium azonban nem volt túl erős,1865-ben egy magánember simán kapott engedélyt magától a császártól hídépítésre. Maygraber Ágoston a mai Margit híd helyére kívánt vasúti hidat építeni (később kiderült se pénze, se jó terve nem volt, és az engedélyt 1868-ban elvesztette), igaz, az átkelések után az új hídon is meg kellett volna fizetnie a Lánchídtársaságnak a vámot, ahogy az átkelőhajók üzemeltetői is fizettek vámot az utasaik után a társaságnak. Az egy mérföldes távolságot vélhetően maga a Lánchídtársaság terjesztette el, azért, hogy elriassza az új hidak építése iránt érdeklődő vállalkozókat.

Milyen volt a színe?

A híd színe mindig szürke volt, de sokféle árnyalatban pompázott. A XIX. században rendszeresen átfestették, volt világosszürke, sárgásszürke, galambszürke és sötétszürke is.

A híd mindig szürke volt. A járda az eredeti, 1849-es hídon 40 centiméterrel keskenyebb volt. A gyalogosok 1937-ig szigorúan egy irányba haladhattak (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Lehet rajta kerékpározni?

A hídon 2012 augusztusától lehet kerékpározni, előtte, gyakorlatilag a kerékpár megjelenése óta, néhány kivételes időszaktól eltekintve, tilos volt biciklivel áthaladni rajta.

Még néhány érdekesség

A hídon egészen 1937-ig a gyalogosok számára kötelező haladási irány volt meghatározva, azaz csak a menetirány szerinti jobb oldali járdán sétálhattak, annak ellenére, hogy a közúton ekkor még balra hajtás volt érvényben. Megállni, visszafordulni nem lehetett.

A híd egészen 1870-ig magántulajdonban volt, a részvényeit jegyezték a bécsi tőzsdén, tehát gyakorlatilag bárki megvehette volna. Igaz, az ára igen borsos volt, mert amikor az állam megvette, közel másfélszer annyit fizetett érte, mint amennyibe a Margit híd felépítése került.

A világ egyik legszebb hídja, Budapest jelképe mára elég rossz állapotba került (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu) 

A Lánchíd Széchenyiről való elnevezésért 1896-ban nagyon sokat tett a Duna Gőzhajózási Társaság (DGT, vagy elterjedtebben a német név alapján a DDSG) egyik hajóskapitánya, név szerint Ebeling Károly. Az átnevezést nem érte meg, mert ő volt az I. világháború első magyar áldozata, a sors fintora, hogy civilként.

A hídon 1949-ben a Rákosi-címert helyezték el. Ez egészen 1973-ig a hídon volt, csak akkor cserélték ki a Kádár-címerre. Azt 1992-ben letakarták, és csak 1996-ban került vissza az eredeti címer a hídra.

Nyitókép: A páratlan, utánozhatatlan, fantasztikus Lánchíd (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)