A Margit hídtól északra elterülő egykori ipartelepek beépítése a XX. század elején indult meg modern, sokemeletes házakkal. A bérházak és a Duna közé beékelődött park kialakításáról 1928-ban döntött a Fővárosi Közmunkák tanácsa akkori elnökének, Rakovszky Ivánnak a javaslatára, mivel az akkor beépítendő Lipótvárosnak nagyobb zöld területe nem volt. Rakovszky elegáns Duna-partot kívánt itt kialakítani, ebbe jól illett a viszonylag nagy területű park az épülő házak között.

Hűsölők a park kis tavában 1940-ben (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény) 

A tervről Rakovszky Iván 1929. január 23-án előadást tartott a Lipótvárosi Társaskörben, ezt a Városi Szemle 1934. évi 20. számából idézzük:

„... a Tanács törekvése az, hogy itt a Dunahajlásban monumentális épületek között egy olyan park létesüljön, amely levegőt, elevenséget és romantikát visz be a sivár városnegyedbe. A Garam utcáig terjedő rész be van építve; itt tehát nem lehet megváltoztatni a szabályozási tervet, a Garam utcán felüli részen azonban megvalósítható a park-gondolat, amely szerencsés kapcsolatba kerül az óbudai híddal. Ilymódon az északi Lipótváros hatalmas parkjával, szemben a gyönyörű Margit-szigettel, magához vonzhatja a szállodai és általában az üzleti életet s Budapest üdülőhelyévé válhatik, sőt a sziget, illetve a szigetek által kapcsolatba kerülhet Budapest Fürdővárossal, amelynek a Gellért-hegy a központja.”

Az új parkot tehát a Közmunkatanács alakította ki az egykori parkettagyár területén. A tervezésénél az akkori beszámolók szerint a francia királyi kertek szolgáltak mintául, legalábbis annyiban, hogy egy mértanilag megtervezett parkot alakítottak ki, amelyben a gyerekek igényeire kifejezetten gondoltak, így építettek homokozót is.

Fürdőző gyerekek az 1930-as évek végén a Szent István parkban (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény) 

A közel 1,3 millió pengő értékű területet a Közmunkatanács ingyen tudta megszerezni az egykori tulajdonosoktól, majd több, mint 280 ezer pengő ráfordításával parkosította azt. A Közmunkatanács 1928-ban rendeletben szabályozta a park mellett álló házak stílusát is, így a park és környezete egységes, összeillő hangulatú lett.

A park 1936-ban  (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény) 

Magát a parkot 1930-ban kezdték kialakítani, ekkor ültették el a fákat. Az építkezés 1935 végére készült el, amit hivatalosan a Közmunkatanács még abban az évben át is adott a fővárosnak azzal a feltétellel, hogy az örökre park marad. A Közmunkatanács annyit kötött ki, hogy az esetleges fejlesztési, további díszítési terveket be kell mutatniuk nekik. 

Az új parkot hivatalosan 1936. április 1-én 10 óra 22 perckor ünnepélyes keretek között, cserkészek, notabilitások részvételével adták át a nagyközönségnek.

Az átadóünnepség: balra Bessenyey Zénó, a Közmunkatanács elnöke, jobb oldalon Liber Endre alpolgármester átveszi a főváros nevében a parkot (Forrás: Képes Pesti Hirlap, 1936. április 2.) 

A megnyitó hagyományos volt, hiszen volt elnöki és polgármesteri beszéd, elkészültek a kötelező fényképek, ám ahogy a hivatalos rész véget ért, a Közmunkatanács elnöke, Bessenyey Zénó kis meglepetéssel megállapította, hogy a park megnyitására a Közmunkatanács annyi tagja jött el, hogy a testület határozatképes.

Azonnal rögtönzött is egy hivatalos megbeszélést ott az új parkban, amelyben az akkor tervezett Madách sugárútról váltottak szót a tanács tagjai.

A fura eseményt felelevenítő lap, a Budapesti Hírlap 1936. április 2-i száma így folytatta a megnyitó utáni események ismertetését:

„Az áprilisi nap át-áttör a zord felhőkön s halvány sávval világítja meg a ködöt. Az uj park közepén vidáman csobogó szökőkút vizét a szellő játszva el-elkapja és messze széthinti a játszótéren.

Az ünnepségen résztvevők lassan szétoszlanak s helyüket új arcok foglalják el. Ott, ahol az imént még Bessenyey Zénó tisztázta a Madách-út elvi kérdéseit, most két kisfiú tisztáz ugyancsak egy elvi kérdést. Golyózni akarnak, de nehéz problémák merülnek fel az arasz mérésénél.

[…] Az idő gyorsan telik és a lipótvárosi park életének első félórája végéhez közeleg. Pontosan félórával az ünnepélyes átvétel után a csősz lezárja a szökökutat és megjelenik a nagy teherkocsi munkásokkal, hogy megfossza a parkot zászló díszétöl és elvigyék a szónoki emelvényt.”

A Szent István park az átadása után nem sokkal (Fotó: Tér és Forma, 1937. 5.)

A park gyorsan népszerű lett, 1936. június 14-én a Magyarország című lap már így jellemzi a törzsközönséget:

„A Lipótvárosi Parkban áramvonalas mamák, áramvonalas gyerekkocsiban áramvonalas csecsemőket tolnak.”

A Lipótvárosi parkot nem sokkal később átnevezték az ötletgazda Rakovszky Iván után Rakovszky parknak, majd egy évvel később, 1937-ben kapta meg a Szent István park nevet, amelyet a kommunista hatalom sem vett el Újlipótváros azóta több alkalommal felújított, csodaszép parkjától.

A fák mára megnőttek, és a park a budapestiek kedvelt pihenőhelyévé vált (Fotó: Viczián Zsófia/pestbuda.hu)

Nyitókép: A Szent István park 1940-ben (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény)