A mai értelemben vett mozit, azaz a nyilvános filmvetítéseket a Lumière fivérek alkották meg, ám mint a legtöbb találmány, ez sem előzmény nélküli. A mozgófilm régebbi, már 1888-ból maradt fenn mozgóképeket mutató film, és Edison is 1894-ben mutatta be a maga szerkezetét, a kinetoszkópot, amely egy olyan készülék volt, amelybe bele kellett nézni. 

A francia Lumière fivérek az 1895 februárjában kért szabadalmuk nyomán 1895. december 28-án már nyilvános vetítéseket is tartottak, amivel megszületett a mozi.

Az első ismert filmfelvétel egy kockája 1888-ból

Budapestre ez az új csoda alig öt hónappal később jutott el, 125 éve, 1896. május 11-én vasárnap reggeltől a nem sokkal korábban felavatott nagykörúti Royal szállóban is megkezdődtek a rendszeres mozgóképvetítések (néhány nappal azelőtt a mai Operettszínház helyén lévő Somossy-mulatóban is bemutattak mozgóképeket, de a mai értelemben vett mozi első hazai megjelenése a Royal szállóban történt meg). Természetesen ezek még nem mai értelemben vett filmek voltak, azaz nem megírt, leforgatott történetek, hanem inkább megelevenedett fényképek, vicces, meghökkentő jelenteket, fekete-fehérben és hang nélkül. A Pesti Hírlap 1896. május 10-én ezt írta az új csodáról:

„Szaladó néptömegek, robogó vasúti vonat, az utasok kiszállása, egy tengeri fürdő, kártyázás közben szivarra- gyujtó és söröző emberek, mindezek ott élnek, mozognak előttünk. A vasúti vonat ott robog be szemünk előtt. Már távolról látszik, egyre közeledik, hivatalnokok, hordárok jelennek meg a perronon, majd berobog a vonat, kiszállnak az utasok, a perron mozgalmas élete van előttünk. És minden egyes kép ily csodás, meglepő.”

A mozgókép valójában egy optikai csalódás, hiszen nem mozgó képeket látunk, hanem gyorsan vetített állóképeket, amelyek nagyon kis mértékben különböznek egymástól, és ezt az agyunk „kisimítja”, folyamatos mozgásként érzékeli. Az akkori technika percenként 900 képet vetített, azaz másodpercenként 15 képet. A mai szabvány egyébként 24 kocka másodpercenként, speciális esetekben ennél természetesen gyorsabb is lehet.

A Lánchídról készült felvétel 1896-ban

De térjünk vissza a XIX. század végére! A Nagykörúton, a vadonatúj Royal szálló földszinti nagytermében tehát 1896. május 11-én, vasárnap egy olyan dolgot láthatott a nagyérdemű, amilyet addig itthon soha, mozgóképeket, vagy ahogy az újság írta, élő képeket, naponta kétszer, délelőtt 10 és 1 óra, valamint délután 2 és este 8 óra között, a későbbiekben pedig egy harmadik előadást is tartottak este 9 és 11 óra között. A belépti díj 50 krajcár volt, és minden pénteken változott a műsor.

A találmányt egyébként nem sokkal korábban Bécsben a királynak is bemutatták, aki elragadtatással szólt róla.

A Dísz téri felvonulás volt az első felvételek egyikének témája 

Nemcsak az első vetítésre került sor 1896 májusában Budapesten, de elkészültek az első filmfelvételek is, több helyszínen is forgattak ekkor, a millenniumi kiállítás megnyitóján (a felvétel nem maradt meg, és be se mutatták, mert a felvételről lemaradt Ferenc József feje), a Dísz téren tartott felvonuláson és a Lánchíd budai hídfőjénél.

A Royal szállóban kezdődtek a bemutatók, de nem sokkal az első vetítés után,1896 júniusában már meg is nyílt az első magyar filmszínház, az Ikonográf, az Andrássy út 41. alatt. Ennek tulajdonosai Sziklai Arnold és testvére, az első hazai filmfelvételek operatőre Sziklai Zsigmond volt. Az új helyről ennyit írt a Pesti Hírlap 1896. július 17-én:

„A cinematograf. A Lyonból jött Lumiére testvérek cinemalografjukkal átköltözködtek a Royal- szállodából az Andrássy-ut 41. szám alá, ahol előbb e hires találmány utánzata volt. E látványnál különös érdekkel bír a hódoló fölvonulás, amely igazán gyönyorű”.

Vélhetően a Dísz téri felvonulás felvételeit értette ez alatt a lap.

Ugyan az Andrássy úton nem volt hosszú életű a filmszínház (a mozi szavunk csak 1907-ben született meg), de rövid időn belül a kávéházak népszerű programja lett a filmek vetítése, illetve egyre több, kifejezetten mozgóképek vetítésére alakult filmszínház nyílt Budapesten és vidéken.

Az Edison-féle filmvetítések helyszíne a lágymányosi Kis-Konstantinápoly volt (Fotó: Vasárnapi Ujság, 1896. szeptember 6.)

Az első Lumière-féle vetítésnek Budapesten is hamar megjelent a konkurenciája. Edison 1894-ben ugyanis egy olyan szerkezetet szabadalmaztatott, amelyben belenézve lehetett mozgófilmeket látni, és e szerkezet is megjelent 1896-ban a magyar fővárosban. Edison kinetoszkópjával a nagyközönség 1896 májusától a Lágymányoson berendezett Kis-Konstantinápolyban találkozhatott, ami egy szórakoztató központ volt, és ennek egyik attrakciója volt az Edison-féle mozgókép. Ez egyébként olcsóbb volt, mint a Royal szállóban rendezett előadások, a belépő a Kis-Konstantinápolyba csekély 40 krajcárba került.

Nyitókép: Az első magyarországi nyilvános filmvetítés helyszíne, a Royal szálló a körúton (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény)