Budapest úgy is ismert a nagyvilág előtt, mint nagyszerű fürdőváros; hírnevét számos fürdőjének és a gyógyvizeknek köszönheti. A magyar fővárosban a fürdőkultúrának hosszú története van, amelyben egyes fürdők akár több évszázada „főszereplők”, míg mások csak néhány évig, évtizedig üzemelő „epizódszereplők”.

A Dunafürdő

Miután 1820-ban lebontották Pesten, a Kirakodó téren (ma Széchenyi tér) a Sóhivatalt, a helyén több telket is kialakítottak. Ezekből az egyiket – a mai Széchenyi tér 3. szám alattit – Pfeffer Ignác és neje vásárolta meg 1821-ben. Már 1822-ben megkapták az építési engedélyt, így a Pfeffer házaspár hozzáláthatott, hogy megépíttessék fürdőjüket, amelyet Hild József tervezett, egyben ő volt az építkezés vezetője is.

A Dunafürdőt 1823-ban nyitották meg. Az épület Kirakodó (ma Széchenyi) térre néző részében lakásokat alakítottak ki, míg a hátsó részén, illetve az utca felé eső szárnyban volt maga a fürdő. Ennek köszönhető, hogy 1823-tól egészen 1925-ig Fürdő utcának hívták ezt az utcát. Ekkor a Fővárosi Közmunkák Tanácsa a néhai miniszterelnök tiszteletére Gróf Tisza István utcára nevezte át. A második világégést követően lett József Attila utca. 

A Pfeffer-féle Dunafürdő – későbbi nevén Diana fürdő – Kirakodó (ma Széchenyi) térre néző részében lakásokat alakítottak ki, ami jól látható ezen az 1837-ben készült képen (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

 A Dunafürdő úgynevezett kádfürdőként kezdte meg működését. Ez azt jelentette, hogy egy szerkezet segítségével emelték ki a Duna vizét, és vezették át a fürdőbe, ahol télen felmelegítették  és úgy engedték bele a kádakba.

A Dunafürdőt 1833-tól kezdve a korabeli sajtó már Diana fürdőként emlegeti. A névváltozás okát nem ismerjük pontosan: lehet, hogy a fürdőben lévő Diana-szobor után kezdték el így hívni a helyet, vagy pedig követték a bécsi divatot, ahol már volt egy Diana fürdő. 

A Diana fürdő 1837-ben (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Az 1838-as nagy árvíz nem okozott jelentős sérüléseket az épületen, de 1849 májusában kiégett. Ugyanis amikor Görgei Artúr csapatai be akarták venni a császári kézen lévő budai Várat, Hentzi lövetni kezdte Pestet. Több találatot kapott a fürdő is, aminek következtében leégett. Egészen 1850-ig kellett várni, hogy Pfeffer Ignác felújítsa az épületet. Négy évvel később ifj. Pfeffer Ignác vette át a fürdőt, és kibővítette azt: a második szinten gőzfürdőt alakított ki. 

Többek között ennek is köszönhető, hogy a Diana fürdő igen nagy népszerűségre tett szert, és jelentős bevételt biztosított a Pfeffer családnak. Érdekes módon a fürdő hanyatlását éppen Pest, Buda és Óbuda egyesítése okozta. Ugyanis 1873 után a pestiek inkább átmentek a patinásabb budai fürdőkbe, ahol gyógyvíz volt. A Pfeffer család hamarosan eladta az egykor híres fürdőt a Pesti Magyar Kereskedelmi Banknak, amely lebontatta azt. Helyére felépítették az új székházat, amely mind a mai napig áll.

A Margit fürdő

József Károly főherceg, József nádor fia 1866-ban bízta meg Zsigmondy Vilmos bányamérnököt, hogy tárja fel a Margit-szigeten a termálvízforrásokat, ugyanis már az 1850-es években is találtak hőforrásokat az északi partnál fekvő egykori, úgynevezett Fürdőszigeten.

Miután Zsigmondynak sikerült feltárnia a termálvízforrásokat, József Károly főherceg Ybl Miklóst bízta meg egy nagy kiterjedésű fürdőtelep megtervezésével. Ybl a Margit-sziget közepén helyezte volna el a fürdőtelepet, ám ide nehezebb lett volna eljuttatni a termálvizet a sziget északi végében lévő forrásoktól. Így az építész végül északabbra tervezte a fürdőt és a hozzá kapcsolódó épületeket.

A fürdőtelep helyszínrajza, immár a Margit-sziget északi végére tervezve. A helyszínrajzot a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye publikálta 1871-ben (Forrás: Ybl Miklós Virtuális Archívum)

A fürdőtelep kivitelezését 1868-ban kezdték el. A központi épület, a Margit fürdő 1869-re készült el. Ybl Miklós, ahogyan az egész fürdőtelepet, úgy magát a fürdőt is neoreneszánsz stílusban tervezte, és egyes források szerint ez lett Ybl egyik legharmonikusabb épülete.

A Margit fürdő bejárata 1876 körül Klösz György felvételén. Az épület központi eleme volt a nyolcszögletes kupola, amit 16 oszlop tartott, és belülről freskók díszítették (Forrás: Fortepan/ Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.05.092)

A Margit fürdő a fürdőtelep déli részén helyezkedett el. A három, bazilikás hajóból álló, T alaprajzú épület közepén egy nyolcszögű kupola volt, amit 16 barna márványoszlop tartott. A bejáraton keresztül az előcsarnokba érkeztek a vendégek, ahol a már említett 16 oszlop tartotta a kupolát. Innen három irányba futottak folyosók, amelyeknek mindkét oldalán a fürdőkabinok helyezkedtek el. A bal oldali szárnyban a kádfürdők, a másik két szárnyban pedig a kő-, márvány-, porcelán- és tükörfürdők kaptak helyet. Mindegyik kabinban volt zuhany, óra és míves bútorzat is.

A Margit fürdő északi homlokzata 1880 és 1890 között Klösz György felvételén. A fürdő bejárata előtt egy ivókút, míg mögötte egy virágóra kapott helyet (Forrás: Fortepan/ Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.06.032)

A Margit fürdő és a fürdőtelep olyan népszerűségnek örvendett, hogy amíg el nem készült 1900-ban a Margit híd szigetre vezető szárnyhídja, állandó gőzhajójáratok vitték a kikapcsolódni és gyógyulni vágyókat a Duna mindkét oldaláról. A fürdő Budapest 1944–1945-ös ostromában jelentős, ám könnyen helyrehozható károkat szenvedett el, ám ennek ellenére 1958-ban lebontották, hogy a helyén egy modernebb fürdőt és szállodát (úgynevezett gyógyszállót) építhessenek fel, amelyet 1979-ben adtak át.

Az Erzsébet sósfürdő

Magyarország – így Budapest is – földrajzi elhelyezkedése miatt gazdag termálvizekben. Kis túlzással élve: aki elég mélyre ás, az előbb-utóbb biztos, hogy termálvízre fog bukkanni. Így járt Unger Ferenc gyógyszerész is, aki 1855-ben Kelenföldön fellelte az Erzsébet-forrást. A gyógyszerész fürdőházat építtetett, ahova a legkülönfélébb betegségekben (többek között emésztési és nőgyógyászati problémák, bőrbetegségek, aranyér) szenvedők mentek a gyógyulás reményében.

Unger Ferenc 1865-ben meghalt, a fürdője pedig egy kisebb kitérő után 1881-ben Mattoni Henrik kereskedőhöz, császári tanácsoshoz került, aki akkor már számos csehországi fürdő (többek között Karlsbad, ma Karlovy Vary) tulajdonosa is volt. Mattoni úgy határozott, hogy átalakítja Unger Ferenc fürdőházát, a tervek elkészítésére Ybl Miklóst kérte fel. Az átépítés 1881–1882 között zajlott.

A Mattoni-féle Erzsébet sósfürdő egy 1890-ben készült metszeten (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Ybl a már meglévő fürdőházat két új szárnnyal bővítette, amelyekbe 44 kádfürdőt, négy márvány ülőmedencét, illetve zuhanyzókat építettek. A fürdő szomszédságában szálloda épült, amelynek néhány szobája önálló fürdőszobával is rendelkezett. Emellett felépült még egy étterem, egy orvosi lakrész és egy kápolna is. A fürdőkomplexum egyes épületeit és medencéit kövezett sétányok és park kötötte össze.

Egy úgynevezett szalonfürdő az Erzsébet sósfürdőből az Ország-Világ nevű folyóirat 1887. április 9-i számából (Forrás: Ybl Miklós Virtuális Archívum)

A termálvizet gőzszivattyúkkal hozták a felszínre, és nemcsak fürdőzésre használták, hanem palackozták is, jelentős részét külföldre exportálták. A fürdőház egy 1900 utáni képeslapon (Forrás: Ybl Miklós Virtuális Archívum)

Az Ybl-féle átépítést követően az Erzsébet sósfürdő nagyon sok látogatót vonzott. Népszerűsége vetekedett a neves budai fürdőkével. Noha a II. világháborúban alig sérült, fenntartására és felújítására nem fordítottak pénzt, és végül az egykori fürdő épületeit 1954-ben lebontották. A helyén ma a Szent Imre Kórház áll.

A Hungária fürdő

A reformkor hajnalán Pesten, a Nyár utcában élt Gamperl András selyemkereskedő, aki 1827-ben kútásás közben egy hideg vizű, ám ásványi anyagokban gazdag forrásra bukkant, és még ugyanebben az évben a telken fürdőt alakított ki. Az 1838-as nagy pesti árvíz ugyan romba döntötte a fürdőt, ám a környéken élők igénye miatt az 1840-es évek elején újjáépítették.

A pesti közbeszéd ekkortájt adta a Hungária fürdő nevet a helynek, amely az 1850-es években 12 szobában 15 káddal várta a vendégeit. A fürdő Nyár utcai szárnyát 1890 körül Novák Imre építész tervei alapján átépítették. Bár már ekkor is kedvelt volt, igazán népszerűvé csak később vált.

A Hungária fürdő nagymedencéje 1904-ben Divald Károly felvételén (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

A századfordulót követően a fürdő tulajdonosai Ágoston Emilt kérték fel az épület áttervezésére. Az építész által megálmodott szecessziós épület, amelynek díszes főbejárata a Dohány utca 44. alatt állt, végül 1908-ra készült el. Amellett, hogy megjelenésében is követte a korabeli divatot, számos technikai újítást is tartogatott. A Hungária már kifejezett fürdőkomplexum volt, amelyben 4 gőzfürdő, 60 kád, termálmedence, uszoda, két – kifejezetten a szerényebb jövedelműeknek kialakított – népfürdő, vendégő, szálloda és mosoda várta a vendégeket. Sőt, még panorámás napozóterasz is szerepelt a Hungária repertoárjában. 

A sötétkék majolikával burkolt medencék felett egy elektromos motorral nyitható és csukható üvegezett tető volt, amit jó idő esetén kinyitottak, hogy a vendégek a szabad ég alatt fürdőzhessenek. Így nem meglepő, hogy a fürdő vendégei között egyre gyakrabban jelentek meg a közeli New York kávéházban törzshellyel rendelkező írók és költők. A Hungária fürdő 1910-re gyakorlatilag elérte népszerűsége csúcsát. 

Ágoston Emil tervei nyomán 1908-ra a magyar szecesszió egyik remekműve született meg a Hungária fürdő átépítésével. Erdélyi Mór felvétele 19010 körül készült (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Időközben azonban javult a fővárosi lakásállomány komfortszintje, így egyre kevesebben jártak a közfürdőkbe tisztálkodni. Ráadásul az 1910-es években az egyre sűrűsödő botrányok is kikezdték a fürdő hírnevét. Például 1912-ben egy vendég belefulladt az egyik medencébe, mert a személyzet nem tudott szakszerű segítséget nyújtani. Egyre gyakrabban kezdték el találkahelyként, illetve alkalmi légyottok helyszínéül használni a fürdőt.

Végül 1920-ban egy bankérdekeltség tulajdonába került, amely a fürdőt folyamatosan átalakítva előbb mozit, majd bérházat és szállodát alakított ki. Az itt nyíló szálloda a Continental nevet viselte.

A felújítások elmaradása miatt a II. világháborút követően az épület állapota egyre romlott. Jól megfigyelhető ez a Hungária fürdő főbejárata feletti domborművön 1984-ben (Forrás: Fortepan/Képszám: 108124)

Budapest ostromát átvészelte az épület, amelyben – a Continentál mellett – rövid életű színházak követték egymást. A szálloda 1970-ben bezárt, az épületkomplexum rohamos pusztulásnak indult. A rendszerváltozást követően előbb műemléki védettséget kapott, majd a privatizáció során új tulajdonosokhoz került. Jelentős részét elbontották, csak a Dohány utcai homlokzat maradt meg. A 2000-es évek közepén megint gazdát cserélt a fürdőből megmaradt torzó. Az új tulajdonosok – a megmaradt részletek felújításával – a telekre szállodát terveztek, amely 2010-ben Hotel Continental néven nyitott meg.

Nyitókép: A Margit fürdő főhomlokzata 1878 körül Klösz György felvételén (Forrás: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.05.090)