Valójában már korábban volt itt egy szükséghíd, hiszen a vasúti közlekedés biztosítása mindenki számára fontos volt, így a Vörös Hadseregnek is, ezért a szovjet utászok már 1945 áprilisában felépítettek egy szükséghidat. Ez azonban csak ideig-óráig volt használható, elkerülhetetlen volt minél gyorsabban egy új átkelő felépítése. Szerencsére ehhez a technikai háttér adott volt. Egy háborúban, legalábbis a vasút megjelenése óta vívott összecsapásokban, a hadseregek nemcsak arra készültek fel, hogy a hidakat felrobbantsák, hanem arra is, hogyha kell, nagyon gyorsan új szerkezeteket húzzanak fel. Ez nem volt másképp a magyar hadseregnél sem, ahol már a XIX. század végén kifejlesztettek olyan gyorsan összszerelhető hídszerkezeteket, amelyeket bárhol össze lehetett rakni, azzal a céllal, hogy biztosítsák a vasúti kapcsolatot.

A híd belülről (Fotó: Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum/Történei fényképek gyűjteménye. Leltári szám: 2234.1)

Ezeket a szerkezeteket természetesen a hadseregek folyamatosan fejlesztették. A Magyar Haditechnikai Intézetben Feimer László mérnök-alezredes az 1930-as évek elején fejlesztette ki azt a szerkezetet, amelyet az Összekötő vasúti hídnál is alkalmaztak. A híd szállítható méretű és a helyszínen összecsavarozható elemekből állt, amelyeket egy, két illetve három sorban lehetett egymás felett alkalmazni, attól függően, hogy mekkora távolságot kellett áthidalni. Ha az elemeket egymás felett két sorban csavarozták össze, akkor oldalnézetben úgy tűnt, mintha a híd hatalmas K betűkből állna, innen kapta a közismert elnevezését, K híd. (Igen, a Hajógyári sziget K hídja ugyanez a szerkezet.)

Az alépítmény jelentős része rendelkezésre állt, sőt az új egyvágányú hidat fel lehetett úgy is építeni, hogy az a későbbi kétvágányú végleges híd építését ne zavarja. Az elv ugyanaz volt, mint amit most látunk a híd átépítésénél, hogy a működő híd, illetve hidak mellé épül az új, hiszen a pillérek eleve olyan szélesek voltak, hogy ott két híd fért el egymás mellett. Ez azért alakult ki, mert 1913-ban a működő régi híd mellé építették fel az új vasúti hidat. Természetesen a háborús rombolásokat ki kellett javítani, és a K szerkezethez némi átalakítás is kellett, mert annak magasabb pilonok kellettek.

A II. világháborúban felrobbantott szerkezet 1930-ban (Fotó:Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum/Történei fényképek gyűjteménye. Leltári szám: 2018.863.12)

A hídba összesen 2315 tonna vasanyag kellett, összehasonlításként a sokkal rövidebb Lánchídba ennenk több mint a duplája volt a beépített vas tömege. Mivel hadi hídról volt szó, a raktárakban jelentős készlet állt felhasználásra készen, ezért az akkori alapanyag-hiányos időkben rendkívül fontos volt, hogy csak 1432 tonnát kellett legyártani. Mivel a szerkezetet csavarokkal rögzítették, hihetetlenül sok, 110 ezer csavart használtak fel. Az építkezés 1946 júliusában kezdődött. A szerkezet sajátossága az is, hogy nem kellett nagy állványzat, hanem csak kisebb alátámasztásokkal és magán a szerkezeten elhelyezett darukkal lehetett építkezni.

A híd bombázása 1944 végén (Fotó: Fortepan/National Archives)

A híd átadása hatalmas ünnep volt, nagy tömeg özönlött ki annak ellenére, hogy az idő nem igazán volt jó, ugyanis esett. Az illusztris vendégeknek fából tribünt ácsoltak, de maga a megnyitóesemény más volt, erről a Kossuth Népe című lap 1946. november 4-i száma így tudósított:

„A híd pesti hídfője hatalmas nemzetiszínű zászlókkal feldíszítve várja az ünnepélyes megnyitást. A híd bejáratát vastag nemzetiszínűszalag zárja el, melyet majd a köztársasági elnököt és a meghívott vendégeket a hídon keresztülvívö vonat mozdonya fog elszakítani. A tribün mögött már ott áll a vonat zászlókkal és szalagokkal feldíszített mozdony és közötte négy szalonkocsi.”

De kivonult a díszszázad, voltak beszédek, díszebéd és este ünnepi fogadások, kettő is, egy a Gellért Szállóban és egy a MÁVAG Golgota úti kultúrtermében. Valóban az ország egyik legfontosabb hídja készült el, az egyetlen, ami állandó és biztos vasúti összeköttetést jelentett a Duna felett. A K híd mellé szinte azonnal elkezdték az állandó jellegű híd felépítését, hiszen az csak egyvágányú volt, és csak 40 kilométeres maximális sebességgel haladhadtak rajta a vonatok. Valójában két híd épült tehát, az egyiket már 1948-ban átadták, majd a második új, állandó szerkezetet 1953-ban.

A híd átadása (Fotó: Fortepan/Uvaterv)

A sors fintora, hogy az ideiglenesnek szánt K híd végül nem szolgált sokkal rövidebb ideig, mint a mellé épített állandó hidak. Ugyanis az Összekötő vasúti hídnál 1953-ban feleslegessé vált és elbontott szerkezet jelentős részét felhasználták az északi, az Újpesti vasúti hídnál. Ott a K szerkezet egészen 2008-ig maradt a helyén.

A híd építése (Fotó:Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum/Történei fényképek gyűjteménye. Leltári szám: 2242.1)

 

Az Összekötő vasúti hidat pedig napjainkban, 2020–2021-ben bontják el, azaz alig 12-13 évvel húzta tovább, mint az ideiglenes szerkezetű elődje. 

Nyitókép: A híd építése és mögötte az ideiglenes átkelő (Fotó: Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum/Történei fényképek gyűjteménye. Leltári szám: 2233.1)