Pest és Buda 1870-ben nem volt egységes. Ahhoz, hogy a két, egymástól elkülönülten fejlődő városból egységes Budapest legyen, nagyon sokat kellett tenni. Elsőnek egy átfogó szabályozási tervet kellett készíteni.

Erre az 1870-ben megalakított Közmunkatanács már 1871 márciusában pályázatot írt ki 1871. november 1-jei határidővel. A pályázat célját a Budapesti Közlöny 1871. április 4-én megjelent hivatalos kiírásában olvashatta a nagyközönség:

Pest térképe 1872-ben

„A pályázatnak czélja, mint az már a decz. 15 én kelt elöleges hirdetményben is kifejtetett, oly általános beosztási és szabályozási tervet nyerni, melynek foganatbavétele által Buda-Pest, mint az országnak fővárosa, a fejedelem és kormány székhelye, mint a szellemi és értelmi erők gyupontja, egyrészt állásához méltó jelleget nyerjen, továbbá mint az ipar, kereskedés és forgalom középpontja, a haladás ezen főtényezőinek nyújtandó kedvezmények és könnyítések által világvárossá emeltessék.”

A pályázatban a jelentkezőknek a következőkre kellett javaslatot tenni: ki kellett jelölniük a főforgalmi útvonalakat és a tereket, nagyjából meg kellett határozniuk Budapest majdani kiterjedését, ki kellett jelölniük a nyilvános épületek, köztük a gimnáziumok, reáltanodák, a műegyetem, a csillagászati torony, a könyvtárak és a központi orvosi intézet helyét. Ugyancsak javaslatot kellett tenni az iparmúzeum, a városházák, a lovarda, az árvaház, a lövölde és a vásárcsarnok elhelyezésére.

A pályázók a Tabánt egyöntetűen eltüntették volna, ami már 1872-ben is nyomornegyed volt (Fotó: Fortepan/Képszám: 13256) 

A pályázatnak megoldást kellett találnia a csatornázásra (Pest és Buda alig volt csatornázva, még a csatornázás módjairól is vitáztak a szakemberek), a vízelvezetésre, a világításra és a parkokra, belefoglalva a város fásítását is. A pályázat első díja 20 ezer, a második 10 ezer, a harmadik 5 ezer aranyfrank volt. (Egy aranyfrank valóban azt jelentette, amit a neve is jelentett, aranyat, egy aranyfrank 0,3 gramm aranyat tartalmazott.)

A pályázat leadásának határideje 1871. november 1-je volt, amelyre sokan adtak be pályamunkát. Az első díjat végül Lechner Lajos nyerte el „Veritas" jeligéjű pályaművével, a másodikat Feszl Frigyes, aki „Metropolis" jeligével, a harmadig díjat az „Ich dien" jeligével jelentkező londoni mérnökpáros nyerte el.

Lechner és Feszl a Duna-partnak más funkciót szánt, Lechner nem épített volna korzót. A képen a Vigadó épülete, amelyet Feszl Frigyes tervezett (Fotó: Fortepan/Klösz György/Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.05.107)

Sajnos egyik tervdokumentáció sem maradt meg teljes egészében, annak sorsát Siklóssy László, a Közmunkatanács lelkiismeretes történetírója így írta le a Hogyan épült Budapest? című munkájában:

„Sajnos e pályázat okmánytára csak csonkán áll rendelkezésünkre. Amikor ugyanis 1919 februárjában egy úgynevezett néptörvénnyel a Közmunkatanácsot megszüntették és székházát elfoglalták, minden iratát […] nagy sietséggel és rendetlenséggel áthurcolták a központi városházára, ahol azonban ezek rövidesen kommunista kezekre kerültek.”

Azonban Lechner és Feszl pályaműveinek lényege ismert, Lechner elsősorban Budára fókuszált terveivel. Javasolta a királyi palota új szárnyakkal való bővítését, a Várba vezető utak kiszélesítését, a Fehérvári és a Ferenc József kaput elbontását, de a várfalakat meghagyta volna. Rendezte volna a Tabánt, a kunyhók helyére luxuslakásokat álmodott, és felvetette a Gellért-hegy déli oldalának beépítését. Pesten Lipótváros fejlesztésével foglalkozott sokat a terv, az Újépületet lebontotta volna – ezt egyébként a pályázat kiírása előfeltételnek szabta –, és a felszabadult területen az ide vezető utcákat hosszabbította volna meg.

A pályázat kiírásában is szerepelt a mai Szabadság tér és a környező házak helyén egykor álló Újépület elbontása, illetve a helyének beépítése. Az Újépületet végül 1897-ben bontották le (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény)  

Lechner Lajos parkokat, sétányokat nem a Duna partján épített volna ki, hanem a város belsejében, és Pest körül egy erdősávot hozott volna létre. A körúti rendszert átvette, de leginkább Budán, ugyanis a túl széles utakat károsnak tartotta.

Feszl Frigyes több és nagyobb léptékű sugár- és körutakat javasolt, a központi pályaudvar kitelepítését és a pesti óváros átépítését, valamint Lágymányos beépítését és a Tabán teljes átépítését. Feszl is tervezte a Vár rendezését, de a kapukat nem akarta lerombolni, a bástyákon sétányokat javasolt kialakítani. A mai Széchenyi teret egyfajta budapesti Trafalgar Square-ré tette volna, a Parlamentet pedig a Duna partjára építette volna fel.

Siklósi a már idézett művében a két pályázatot így hasonlítja össze: „Lechner most akar végezni, Feszl a jövő nemzedéknek és nemzedékkel kíván dolgozni.” Szerinte egyértelműen Feszl terve volt az előremutatóbb, de a döntőbizottság óvatos volt, és a kisebbet kívánó terv mellett tette le a voksát. 

Egy az egyben egyik sem valósult meg, de a később elfogadott szabályozási terv e két pályázó nagyszabású elképzeléseiből sokat átemelt. A Közmunkatanács a két anyag elemeinek felhasználásával 1873-ra  egy egységes szabályozási tervet fogadott el, és az ebben szereplő Andrássy út és a Nagykörút, valamint Pest csatornázása Lechner vezetésével készült el.

Az elfogadott szabályozási terv lényeges eleme volt a Sugárút, amelyet Lechner Lajos vezetésével kezdtek el kiépíteni. A kép az út 1878-as állapotát ábrázolja (Fotó: Fortepan/Klösz György/Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.05.107)

Ugyan a két nagyszabású terv ötvözéséből egy „szerényebb" városfejlesztési elképzelés nőtt ki, de 1871 és 1914 között e tervek egyes elemeinek felhasználásával, Pest és Buda, valamint Óbuda összekapcsolásából egy olyan csoda született, amelyet ma úgy hívunk, Budapest.

Nyitókép: Pest 1878-ban (Fortepan/Klösz György/Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.05.181)