A Burg Hotel legnagyobb előnye a remek elhelyezkedése volt: az Országház és a Szentháromság utcák találkozásánál feküdt, hivatalos címe azonban a Szentháromság térhez kötötte, a 7–8. számot viselte. A háromcsillagos szálloda eredetileg diplomata-lakóháznak épült 1979–81 között a Középülettervező Vállalatnál (Közti) dolgozó Jánossy György és Laczkovics László tervei szerint. A háromcsillagos hotel végül 2019-ben zárt be. Az épület a maga negyven évével még rendkívül fiatal, elődei több száz évesek voltak lebontásukkor.

Az egykori Burg Hotel napjainkban a Szentháromság tér 7–8. szám alatt. A saroktelek viseli a 8. számot (Fotó: Bodó Péter/pestbuda.hu)

A középkor óta ugyanis több háznak adott helyet a mai telek, melyeknek egykori lakóit is sikerült beazonosítani, és a Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Bizottsága emléktáblát is állított nekik az alábbi szöveggel:

„Itt állott 1391-ben udvari tárnokmester Kanizsai Miklós háza, melyet a flórenczi [firenzei – a szerk.] Berti Angelótól 600 arany forinton vett. Mellette észak felé állott akkor a Nyúl-szigeti [ma Margitsziget – A szerk.] dömés [domonkos – A szerk.] szűzek háza, nyugat felé pedig, vagyis szemben a városházával 1375-1385-ig Ulvingnak, Buda város bírájának háza”

A 7. számú ház – a domonkos nővéreké, akik a Mátyás-templomot gondozták – az 1686-os ostrom során nagyrészt elpusztult, de a XVIII. század elején a romok felhasználásával két házat is építettek itt, mindkettő egyemeletes volt. Hasonló magasságuk és szomszédságuk kínálta a lehetőséget az egyesítésre, amit a XIX. század elején hajtottak végre, egy U alaprajzú épületet hozva létre, melynek szárnyai a telek hátuljában egy szűk udvart fogtak körül. A nagyobb szobák az utcafronton sorakoztak, a belső udvar körül pedig a kiszolgálóhelyiségek csoportosultak. Az immár egyetlen épületre Érczhegyi Ferenc megbízásából 1870-ben Bárczy Imre építész egy második emeletet is tervezett, egyúttal külsejét is átalakította, de megtartva klasszicista stílusát egy kilenctengelyes, szimmetrikus homlokzat jött létre.

A Szentháromság tér 7. szám alatti épület földszinti alaprajza (Forrás: Hungaricana.hu)

Földszintjét szabályos köveket imitáló vakolással – úgynevezett kváderezéssel – látták el, melynek középtengelyében nyílt a kapu, két oldalán pedig négy-négy keretezetlen ablak kapott helyet. Az első és a második emelet ablakait már megmunkált keretek vették körül, és alul könyöklő-, felül pedig szemöldökpárkány is tartozott hozzájuk. Mivel az ablakok igen sűrűn sorakoztak egymás mellett, könyöklőpárkányaik egybeolvadva az egész homlokzatot átszelték, így teremtve egyensúlyt a függőleges és a vízszintes elrendezés között. Az első lehetett a főemelet, mivel az itteni ablakok szemöldökpárkányai jobban tagoltak, illetve kötényeikbe díszítés gyanánt téglalap alakú mezőket süllyesztettek.

Bárczy Imre tervei a Szentháromság tér 7. szám alatti épület homlokzatához (Forrás: Hungaricana.hu)

A 8. számú ház szerencsésebb volt a szomszédjánál, és átvészelte a török kiűzését, a XVIII. század elején mégis átalakították, a kor divatjának megfelelően barokk stílusban. Ekkor került a sarkára a jellegzetes kör alaprajzú zárt erkély, amelyet alacsony, de hegyes sisak fedett, legfelül pedig a vázaszerű dísz egy csillagban végződött. A XIX. század elején – szomszédjánál kisebb mértékben – ezt is átalakították, a munkálatok a kapu környékét érintették. A század végén az erkély tetejének zsindelyét bádogra cserélték, de ikonikus formáján nem változtattak.

A Mátyás-templom a helyreállítás előtt, 1874 körül. A kép bal szélén feltűnik a Szentháromság tér 8. szám alatti saroképület (Forrás: Budapest Főváros Levéltára/Klösz György fényképei. Levéltári jelzet: XV.19.d.1.05.079)

A Szentháromság tér mindig is a budai Vár egyik legjelentősebb helyszíne volt, kiemelt szerepét pedig az 1867-es koronázás csak növelte. A Nagyboldogasszony-templomra ezután terelődött még nagyobb figyelem, az azt megörökítő fényképek szélén pedig a 8-as számú ház is rendszeresen feltűnt. A szemet a zárt erkély vonzza magához, de alaposabban megnézve az ablakok környéke is tartogatott művészi értéket.

A saroképületet egy 1909-es fényképen (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény/Képazonosító: 020174)

Az L alaprajzú épület hosszabbik szára nézett a térre, a rövidebbik pedig a kis Szentháromság utcára. Az emeleti nyílások formája mindkét szárnyon azonos volt: boltív nélkül, egyenesen záródtak, és úgynevezett füles kőkeret vette körbe őket. Felül kiegészítette még egy-egy plasztikus, egyenes szemöldökpárkány is, a könyöklőpárkány alatt, az ablakkötényekben pedig eredetileg barokk tagozású, íves oldalú mezőket süllyesztett az ismeretlen tervező. A XX. század elején egy hanyag tatarozás alkalmával azonban ezeket a mezőket bevakolták, de még nagyobb merénylet volt, hogy a kőkeretek díszítését is lefaragták. Talán a szomszédos épület egyszerűbb megjelenéséhez akarták igazítani ennek részleteit is.

A saroképület Szentháromság térre néző oldala az 1940-es évek elején (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény/Képazonosító: 030362)

A földszinten több bejárattal is rendelkezett: a tér felé néző, négytengelyes szárny jobb oldali bejárata készült a XIX. század elején, az egyszerű kapu fölé ugyanis klasszicista stílusú bevilágítórácsot szereltek be. A bal oldali bejárat kisebb méretű volt, de tagozottabb kerettel rendelkezett, a földszint középső szakaszát pedig egy széles kirakatszekrény foglalta el. A kéttengelyes rövidebb szárnyon eredetileg szintén három bejárat nyílt, de a kapukat – az éppen aktuális funkciónak megfelelően – ablakokká alakították.

Talán az egyetlen színes fénykép, amelyen szerepel a két épület (Forrás: Fortepan/Képszám: 20821)

Jó fekvésüknek köszönhetően mindkét ház földszintjét üzletek foglalták el. A 7. szám alatt például fodrászat üzemelt, melyet a XIX. század végén Bräuner Gyula vezetett, majd Mayer Bálint volt a tulajdonosa. A 8. szám alatt pedig divatáru-kereskedést tartott fenn a XX. század elején Grünwald Samu, amit Lengyel Zsigmond vitt tovább, később pedig Farkas Jenő vette át tőle. Mellette mai szóval élve delikátboltot nyitott Kotzián Miklós: kávét, teát, tejet, cukorkákat, desszertet és csokoládét árult.

A házak egy század eleji képeslapon (Forrás: Hungaricana.hu/Országos Széchényi Könyvtár)

A II. világháború felfoghatatlan pusztítást okozott a Várban: az ostrom során a 8. számú, sarki ház teljesen megsemmisült, csak csonkok maradtak az alapfalaiból. Már 1944-ben sem volt jó állapotban, süllyedés miatt repedések jelentek meg a falakon, így ki kellett üríteni. A végső csapást azonban a háborúban egy bombatalálat adta meg. A szomszédos épület második emelete is teljesen eltűnt, és az első emelet közepéből is kidőlt egy háromtengelynyi falszakasz. Végül ezt is menthetetlennek ítélték és lebontották, de a homlokzatában előkerült középkori falsarok részletét megtartották.

A Szentháromság tér az ostrom után (Forrás: Fortepan/Képszám: 52084)

Súlyos sérülései miatt a sarki épület másik szomszédját is lebontották, ez kétemeletes, de nagyon keskeny volt. Így háromháznyi foghíjtelek keletkezett, amelynek beépítése hosszú ideig váratott magára. 1963-ban a Fővárosi Tanács meghirdetett ugyan egy erre vonatkozó pályázatot, de megfelelő terv híján nem történt előrelépés. 1971-ben azután a Diplomáciai Testületeket Ellátó Iroda kapta meg a területet, amely a hozzánk látogató – illetve külföldről hazatérő – követek időszakos elhelyezésére alkalmas épület emelése mellett döntött.

A telek még 1964-ben is üresen állt (Forrás: Magyar Építőművészet, 1964. 1. szám)

Az építkezés végül csak 1979-ben indult meg, és az L alaprajzú Diplomata-lakóházat két évvel később adták át. A beépítési útvonal kijelölésekor figyelembe vették a régészeti eredményeket, ezért az Országház utcai szomszédjától egy sikátor választja el, a Szentháromság tér felőli, hosszabbik oldal kissé megtörik – jelezve, hogy ezen a fronton két épület is állt –, a rövidebbik oldala pedig leheletnyit beszűkíti a Szentháromság utca bejáratát, érzékeltetve a középkori utcaképet. Földszintjét a külföldi újságírókat segítő Pressinform irodái és egy aula – funkciója szerint fogadási csarnok – töltötte ki, az emeleteket elfoglaló hat lakást pedig egy külön bejárású lépcsőházból lehetett megközelíteni. Pincéjében tárolóhelyiséget alakítottak ki úgy, hogy megőrizték az egyik korábbi épület dongaboltozatát is.

A Diplomata-lakóház alaprajza (Forrás: Magyar Építőművészet, 1983. 1. szám)

Alaprajzán túl a bizonyos homlokzati fogásokkal is illeszkedik a környezetbe: leginkább a levágott sarokkal, mely a szemközti régi városháza zárt erkélyére rímel. A homlokzat pilléreit felfelé visszalépegették, hogy az alacsonyabb szomszédjaihoz képest ne tűnjön annyira magasnak – a főpárkányt is ezért hagyták el. Semleges, fehérre festett téglahomlokzata, valamint függőleges tájolású ablakai szintén segítik a környezetbe való illeszkedését. Bejárata a középtengelytől jobbra csúsztatva nyílik, előtte Makrisz Agamemnon Hermész-szobra áll, utalva ezzel az épület funkciójára, hiszen Hermész az ókori hitvilágban a követek istene is volt. A rövidebb oldalán nyíló kapu félköríves záródása pedig a sarki házra emlékeztet, a romok eltakarításakor ugyanis előkerült egy ilyen formájú középkori kapukeret. Azt nem lehetett beépíteni az új házba, de legalább a formája megjelenik.

A Diplomata-lakóház az átadása után (Forrás: Magyar Építőművészet, 1983. 1. szám)

Az állam végül 1997-ben privatizálta az épületet, az új tulajdonos pedig a következő évben a hatalmas lakásokat felszabdalva szállodává alakította azt. A huszonhat szobás, háromcsillagos Burg Hotel huszonegy évig működött a nagy vetélytárs árnyékában is. Bezárását sem üzleti okok váltották ki, hanem egy újabb tulajdonosváltás: 2019-ben ismét állami kézbe, onnan pedig a Magyar Nemzeti Bank Pallas Athéné Domus Meriti Alapítvány kezelésébe került. A Magyar Építész Kamara ugyan helyi védelemre javasolta, de időközben a Kormányhivatal már részleges bontási engedélyt adott ki, és a belső terekben meg is indult a munka. A tervek szerint az épület a jövőben tudományos konferencia-központként fog szolgálni.

Nyitókép: A Burg Hotel napjainkban (Fotó: Bodó Péter/pestbuda.hu)