Pest a XVIII. században nagy fejlődésen ment át, jelentős kereskedővárossá nőtte ki magát, lakossága a XIX. század elejére elérte a 33 ezer főt. A pesti, német nyelvű polgárság kulturális igényeit elsőként a régi városfal egyik bástyájában berendezett színház szolgálta ki, de az 1800-as évek elején már nem volt elég az egyre romló műszaki állapotú, 500 fős, bástyából kialakított színházépület, ezért szükség volt egy újra.

Közel két évtizedes előkészítés, levelezés, tervezgetés után a bécsi kormányzat támogatását is elnyerte a terv, és 1806-ban Johann Aman udvari alépítész kapta a feladatot, hogy tervezze meg Pest új színházát. Az udvari alépítész József nádorral együttműködve választotta ki a mai Vörösmarty tér nyugati, Duna felé néző oldalán lévő telket úgy, hogy a tér felé a színház, a Duna felé a vigadó nézzen.

A Pesti Német Színház Röthing metszetén (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

A terveket I. Ferenc 1807-ben hagyta jóvá, a kivitelezéssel Pollack Mihályt bízták meg. A színháznak 1810-re meg kellett volna nyílnia, de a kivitelezést sok ok hátráltatta, például az, hogy Pollack és a Bécsből alkalmanként Pestre utazó Aman összeveszett, ennek ellenére végül 1812. február 9-én ünnepélyes keretek között mégis megnyithatott a színház.

A színház előtere Schwindt Károly metszetén (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény) 

Maga az épület klasszicista stílusban épült, és hatalmas volt, 3500 nézőt tudott befogadni. A félkör alakú nézőteret több emeletnyi oldalpáholy szegélyezte. A működtetését úgy oldották meg, hogy a színházigazgatók a várostól bérbe vették a színházat, és próbálták nyereségesen üzemeltetni. Ez azért volt nehéz, mert a színház egyszerűen túl nagy volt, gyakorlatilag egy este minden 10. pesti lakos befért a nézőtérre. (Ez olyan, mint ha ma minden nap meg kellene tölteni egy 200 00 ezer fős csarnokot egy színházi előadásra. Ma Budapesten összesen, a KSH adatai szerint 60 ezer színházi ülőhely van.)

A színház nézőtere Vasquez metszetén (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Voltak más gondok is, az akusztika sem volt tökéletes, sőt kifejezetten pocséknak írták le, a színház sötét volt, huzatos, és télen a fűtése is elégtelennek bizonyult. Aman ezt azzal magyarázta, hogy ő azzal számolt, elkészül a ház háta mögött a vigadó – ami végül nem Aman, hanem Pollack tervei szerint épült fel, de csak 1832-re – , és eleve nem félig üres nézőtérrel számolt, ezek miatt rossz az akusztika.

Mindezek ellenére a színház működött, elsősorban német nyelvű előadásokkal (hiszen a pesti polgárság ekkoriban legnagyobb részt német anyanyelvű volt), de játszottak benne magyar nyelven is, többször vendégszerepelt itt Déryné Széppataki Róza, a teátrum másodkarnagya egy ideig pedig Erkel Ferenc volt. 

A leégett színház rajza (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

A színház működésének azonban 1847. február másodikán egy tűzvész vetett véget, amelyben a hatalmas épület majdnem teljesen elpusztult. A katasztrófáról a Pesti Divatlap 1847. február 7-én ezt írta:

„[A pesti német szinház egészen leégett] kedden — a pesti hausherrek nagy ünnepén — hajnalban a félrevert harangok vészhirdetö kongása riaszta fel bennünket álmainkból,-— s a mint talpra állottunk, fővárosunk majd minden utczáját rémitö tüzfény világitá ki, sőt a Duna partról nézve , egész Buda mintegy varázsfényben ragyogva bontakozott ki a sötétség fátyoléból. A láthatáron feltűnő roppant veres körrajznak középpontja, egy óriási épület, Pestnek legszebb épülete, a tűz emésztő lángjaival belül és kivid egyaránt hirtelen elborított városi szinházépület vala. Ez iszonyú pusztítást okozott tűz nemcsak az egész nézöhelyet, de a színpadot, minden diszfalai-, gépezetei-, s egyéb gazdagon ellátott kellékeivel együtt rövid idő alatt hamuvá tette, úgy hogy most már csak a szomoru , sötét romok emlékeztetnek az egykori pesti német színházra. Miből eredt pedig a tűz, a szinház füttetéséböl é, vagy talán a Zampa előadásával egybekötött tűzijátékból — mindeddig nem tudatik.”

Valóban vagy a frissen felújított fűtés, vagy az előző előadás után gondatlanul hagyott kellékek okozták a tüzet, de ezt később sem derítették ki. A tűzvész után gyűjtés indult a munka nélkül maradt társulati tagoknak, erről a Hetilap így számolt be 1847. február 23-án:

„A német színház leégése által kenyér nélkül maradottak legkitűnőbb jeleiben részesülnek a részvétnek. Szép öszvegek gyűlnek mindenfelől, maga egy pesti asszonyság, pedig nem magasabb körű, nem is hosszú utánjárássál 100ft 20 krt p.p. gyüjte az igazgatónak. Pozsonyban jutalomjátékok készülnek. Halljuk Temesváron, Kassán és Sopronban is mozognak.”

Szinte még ki sem hűltek a romok, máris megindult a szervezés egy új színház megépítésére, már február 21-én nemzetközi tervpályázatot írtak ki az új színházépületre, amelyre 13 pályamű érkezett, még nagyobb, még grandiózusabb tervekkel. Az első díjat Carl Roesner osztrák építész nyerte el és a tervezési munka el is kezdődött. Azonban a történelem közbeszólt: az 1848-as forradalom, majd a szabadságharc, amelynek során Hentzi tábornok a teljes pesti Duna-partot, így a régi pesti Vigadót (a Redoute-ot) is szétlőtte, a munkát megakasztotta.

Carl Roesner tervjavaslata a színház újjáépítésére (Forrás: Műemlékvédelem, 1988 évi 1.szám, a Kisceli tervtár 536.8 = 23127 Itsz. terve alapján) 

A Vigadó helyére új épült, a színház telkére azonban az 1860-as években már mást képzeltek, és bár részlegesen helyreállított épületét ezután több féle célra használták még egy ideig, a teátrum soha nem épült újjá. Helyére előbb az új pesti városházát tervezték, majd bérházat, de végül 1873-ban Haas Fülöp szőnyegáruháza épült meg itt, ami a II. világháborúban pusztult el.

Nyitókép: A Pesti Német Színház Vasquez metszetén (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)