Közeledik a reformáció nagy évfordulója: jövőre lesz 500 éve, hogy Luther megfogalmazta és (a klasszikus verzió szerint) kiszögelte 95 tételét Wittenbergben. Ennek kapcsán Magyarországon is folyik az előkészítő munka, emiatt az utóbbi hónapokban előtérbe került a korabeli magyar kultúra és történelem is. Nekünk nemcsak a hitbeli reformok, hanem az anyanyelvű irodalom kialakulása miatt is döntő jelentőségű ez a korszak.

Buda és Pest, a két szomszédos város az 1500-as években még virágzó, de már fenyegetett hátországú város volt: a török egyre nyomult előre, és sejthető volt, hogy ezekre a gazdag és stratégiailag fontos helyekre is fáj a foga. 1541-ben aztán el is érték, és a mindenki által ismert cseles módon megszerezték.

A katonai megszállás egyet jelentett a fosztogatással: így öltek meg egy tehetős pesti polgárt is a családtagjaival együtt. Csodálatos módon azonban a 6 éves kisfiuk megmenekült, és rokonokhoz szökve később a korszak legműveltebb hazai vidékén, a Felvidéken nevelkedett, s lett fiatal poéta, illetve tanító és hitvalló evangélikus lelkész. 

Úgy hívták, Bornemisza Péter, és neki köszönhetjük az első, magyar nyelven íródott, közismert verset, amelyben a főváros megjelenik. 1556-ban veti papírra a „Siralmas énnéköm…” kezdetű művét, amelynek közismert a refrénje: „Valljon s mikor leszön jó Budában lakásom!”

Valószínűleg nemcsak lakozása nem volt soha Budán, de a tragikusan megszakadt kisgyerekkori évek után nem is járt ott soha többet. Nem véletlen, hogy nem Pestet emlegeti versében, hanem a királyi Magyarországot képviselő Budát, mégis érdekes, hogy ez a két hely összekapcsolódik már az ő személyében is. A vers amolyan tragikus, gyors riport a korabeli siralmas állapotokról.

Cantio optima

        Nóta: Mindönök meghallják, és jól megtanulják ...

 

Siralmas énnéköm tetűled megváltom,

Áldott Magyarország, tőled eltávoznom;

Valljon s mikor leszön jó Budában lakásom!

 

Az Fölföldet bírják az kevély nímötök,

Szerémségöt bírják az fene törökök.

Valljon s mikor leszön jó Budában lakásom!

 

Engömet kergetnek az kevély némötök,

Engöm környülvettek az pogán törökök.

Valljon s mikor leszön jó Budában lakásom!

 

Engöm eluntattak az magyari urak,

Kiízték közőlök az egy igaz Istent.

Valljon s mikor leszön jó Budában lakásom!

 

Legyön Isten hozzád, áldott Magyarország,

Mert nincsen tebenned semmi nagy uraság.

Valljon s mikor leszön jó Budában lakásom!

 

Ez éneköt szörzék jó Husztnak várában,

Bornemisza Pétör az ő víg kedvében,

Valljon s mikor leszön jó Budában lakásom!

(1557?)

Bornemiszától több irodalmi művet és prédikációt ismerünk, de világú tárgyú versét csak ezt az egyet. Főhajtás illeti tehát a fővárost először magyarul megéneklő poétát.