Krúdy Gyula író 1878. október 21-én született Nyíregyházán. A város Evangélikus Főgimnáziumába járt, ahol egészen korán megmutakozott írói tehetsége. Első novellája tizenöt éves korában jelent meg, de a középiskolás éve alatt diákújságot is szerkesztett, majd megszervezte a nyíregyházi sajtóirodát. 

Még nem volt tizennyolc éves, amikor a nagyváradi Szabadság című lap szerződtette 1895-ben. Nem tudható egyértelműen, hogy mikortól élt Budapesten. Egyes adatok szerint 1896 tavaszán jött a fővárosba, hogy a millenniumi kiállításról tudósítson, és itt ragadt. Más források szerint 1897-től datálható a letelepedése. Akárhogy volt is, ő maga ezt írta: „...a szerelem az itt telelő Henry cirkusz táncosnője után itt sem hagyott megnyugodni. A cirkusz után Pestre szöktem.”

A fiatal Krúdy Gyula (Forrás: krudy.hu)

Budapest azokban az ezredfordulós években hatalmas fejlődésen ment keresztül. Jelentősen megszaporodott a lakó- és középületek száma, akkor épültek ki például Nagykörút házsorai, de a közlekedés, a szolgáltatások is nagyvárosiasodtak. Elkészült 1894-ben a New York Kávéház, 1896-ra az Iparművészeti Múzeum és a Vígszínház, megnyitott a Holzer Divatház a Kossuth Lajos utcában, vagy 1897-ben a Vámház téri Központi Vásárcsarnok. Krúdy a modern fővárosban már utazhatott a vadonatúj földalattin, járhatott a Ferenc József hídon, ellátogathatott a zugligeti villamos-végállomásra és környékére.

Városliget: Halászkunyhó és háttérben a történelmi főcsoport épületei a Vajdahunyad várával. Klösz György felvétele (Forrás: Magyar Nemzeti Digitális Archívum/Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum)

Fráter Zoltán író, irodalomtörténész szerint a legnagyobb élmény mégis a városligeti ezredévi kiállítás lehetett a számára: Ősbudavára mulatónegyede, a törökös építmények, az ódon kastélyok vagy a Vajdahunyad vára épületegyüttese. Ez a látvány egész életművére hatott.

A fiatal Krúdy tárcaíróként tevékenykedett, például az Ország-Világ, a katolikus Magyar Szemle, a Képes Családi Lapok közölte cikkeit, és az Új Időkben is jelentkezett írásaival. Munkatársa volt 1897-től a Magyar Géniusznak, majd a Magyar Művészetben és az Osvát Ernő szerkesztette Figyelőben jelentek meg munkái. De női lapoknak is dolgozott, a Divat-Szalonba is írt. Első novelláskötete is ekkor, 1897-ben jelent meg, Üres a fészek címmel.

Szendrey Júlia egykori lakásában élt a fiatal Krúdy Gyula a Zerge (mai Horánszky) utcában (Fotó: pestbuda.hu) 

Lánya, Krúdy Zsuzsa Apám Budapestje című visszaemlékezése szerint apja életének első pesti színterei leginkább a Józsefvárosban voltak, az újságírók, művészek, bohémek akkor nagyon kedvelt városrészében. „….egy-két évig a Józsefvárosban csavarogtam, koplaltam, rongyoskodtam, mert atyám ezt a módszert vélte a legjobbnak arra nézve, hogy a szülői házhoz visszatérjek. Persze nem mentem” – írta.

Olcsó szobákban, hónapos albérletekben élt például a Ferenc körúton, a Gyöngytyúk (mai Gyulai Pál),  a Zerge (ma Horánszky), a Főherczeg Sándor (ma Bródy Sándor), a Práter és a Vas utcában.   

Nevezetes ezek közül a házak közül a Zerge utca 13. szám alatti ház, Krúdy ugyanis Szendrey Júlia egykori lakásába költözött. „Megtelepedtem tehát az udvari szobácskában, és a húszesztendős, romantikára nagyon is hajlamos fiatalember várakozásával nézegettem a papírkárpitos falakat. Vajon, hogyan alakul tovább bizonytalannak látszó életem e helyen, ahol minden női saru koppanásáról azt véltem, hogy Szendrey Júlia [...] jár-kel a házban törökös, excentrikus papucsában!”

A Bródy Sándor utca 17. szám alatti házban is élt Krúdy az ezredforduló után (Forrás: oszk.hu)

Józsefvárosi lakhelyei közül érdemes megemlíteni a Bródy Sándor utca 17. szám alatti épületet. Alapjait Podmaniczky László építtette 1871-ben Vassél Alajos tervei alapján. A mainál kisebb, kétemeletes ház első emeletén élt a báró és családja. Több tulajdonosváltás után 1896-ban lett Szávozd Richárd tulajdona, aki a palota utcafronti és udvari részét négyemeletessé bővítette. Alacsonyabb maradt a hátsó rész és az udvar, ami ezáltal világosabb.

A VIII. kerületi palotaegyed és környezete a regényei megírásához is gazdag forrást adott Krúdynak. Kedvenc helyei ezekben az időkben főleg a józsefvárosi kocsmák voltak, és főként írók társaságában töltötte az időt.

Élt egy rövid ideig 1898-ban az Ó utcában is, Terézvárosban, vagy ahogyan a Rezeda Kázmér szép életében nevezte: „a boldogtalan nők Ó utcája.” Minthogy itt volt a kerület bordélynegyede, nem tudni, melyik lakásban és mennyi ideig lakott, melyik hölgynél húzta meg magát.

1899-ban feleségül vette Spiegel Arabella tanítónőt és tárcaírót (Stanella), akivel a Király utca 47. – Csányi utca (Kis Mező) 12–14. szám alatti Pekáry-házba költöztek, melynek második emeletén éltek néhány évig.

Első feleségével a Király utca 47. – Csányi utca (Kis Mező) 12–14. szám alatti Pekáry-házban élt (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény) 

A ház terveinek a szerzősége vitatott, a kutatók hol Brein Ferencnek, hol Pollack Ágostonnak tulajdonítják a romantikus építészet egyik kiemelkedő alkotását. Kelecsényi László szerint vélhetően Brein tervezte, és Pollack aláírásával felelősséget vállalt az építkezésért.

A háromemeletes, gótikus elemekkel ellátott házat Pekáry Imre városi alkapitány építtette. Krúdy Gyula több alkalommal is írt róla, például a terézvárosi búcsút követően, 1926-ban: „Nem volt még ilyen búcsú a Terézvárosban. A Pekáry ház erkélyéről a kő sárkányfő, amely száz esztendeig őrizte ezt a házat, ijedtében leszakadt, szerencsére senkit sem ütött agyon félmázsás terhével. A terézvárosi templomon őrködő próféták és szent emberek kővé meredve figyelték a zsivajt, amely a régi kegyes éneklések helyett most a szentasszony temploma előtt felhangzott”.

A Pekáry-házban működött a Macska mulató, amely ugyancsak megjelenik műveiben, akárcsak a Király utca és környezete. Ezekben az években jelent meg A víg ember bús meséi című elbeszéléskötet (1900) vagy A komáromi fiú (1903).

Spiegel Arabellától négy gyermeke született, de Krúdy 1903-ban már nem élt a családjával. Ettől kezdve, vagyis 1903 és 1918 között főleg szállodákban és bordélyokban lakott. Ezekből az időkből származik egyebek közt a Hét szilvafa (1907), A podolini szakácsné és a többiek (1911), a Szindbád utazásai (1912) vagy a Vörös postakocsi című műve (1913), amely múlt század Pestjének világát idézi, és ami a sikert meghozta számára.

A Meteor szállóban lakott az író a század első éveiben (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

 

Karrierje kibontakozásával egyre jobb helyeken lakott, évekig élt például az Erzsébet körúti Meteor szállóban. épületet 1891-ben Quittner Zsigmond tervezte, a szálló 1906 és 1920 között üzemelt benne. Szerkesztők, újságírók, színészek és persze írók látogatták, Krúdy mellett Ady is szívesen időzött a Meteorban. Adyval egyébként kedvenc tanyájuk a Három Holló volt, de az Erdélyi borozót, a Müller kocsmát és a Nagymező utcai Télikert mulatót is kedvelték.

Krúdy Braunhuber Gyula pincér kedvéért költözött át 1914-ben a Meteorból az Astoriába. A jólelkű ember egyébként a Rezeda Kázmér szép életében Hubert néven maradt fenn.

Az Astoria szállóban is évekig lakott Krúdy Gyula (Fotó: pestbuda.hu)

Az Astoria 1912–1914 között épült Hikisch Rezső és Ágoston Emil tervei szerint, és a legelegánsabb szálloda volt akkoriban. Lakhelyét tekintve az Astoriát a Royal szálló követte.

Egyik legkedvesebb kocsmáját, a tabáni Mélypincét és annak kocsmárosát 1918-ban ismerte meg. Az esetet Krúdy Zsuzsa idézte fel egy nagy bajuszú bormérő, Krausz Poldi szavaival:

„Még alig pár hete voltam a Mélypince gazdája, amikor hajnal felé arra ébredtem, hogy zörgetnek az ablakon. Kiugrottam az ágyból, és úgy ahogy voltam, siettem felhúzni a redőnyt. A beszűrődő fényben egy gyönyörű szál férfit és egy alacsonyabbat pillantottam meg. Egy barátom társaságában álltak ott, aki megsúgta, hogy a magas Krúdy Gyula, az ezüstös fürtű pedig Bródy Sándor. Amikor betessékeltem őket, Krúdy szelíden végig nézett rajtam és így szólt Bródyhoz: Sándor, ide fogunk járni. Ez a Poldi csak tisztességes ember lehet, ha hosszú gatyát hord madzaggal.”

Kedvenc helyeit név szerint ismerjük. Ilyen volt – a teljesség igénye nélkül – a Kis Piszkos (V. Curia utca 1), Apostolok (V. Kígyó utca 4–6.), A Régi Zenélő  Órához (I. Városház és Vármegye utca sarok), de ki kell emelni a tabáni kocsmákat, így A Burgzsandárhoz ( I. Attila utca 21.), a Három Hetes (I. Szarvas tér). Kedvenc kávéházai: a Bodó (VIII. József körút 56.), a Baross (VIII. József körút 45.), a Korona (V. Váci utca 14.), Bátori (V. Kálvin tér, Kecskeméti utca sarka), Balaton (VIII. Rákóczi út 17. –  Szentkirályi utca sarkán állt),  az Abbazia (VI. Andrássy út 49.), a Múzeum (VIII. Múzeum körút 12.), a  Central (V. Károlyi Mihály utca) és a kor legfontosabb irodalmi kávéháza, a Fiume (VIII. Múzeum körút 13). Látogatta, de nem szerette a New Yorkot (VII. Erzsébet körút 9–11).

A Royal szállót lakhatás szempontjából a Margit-sziget követte. Az író és második felesége, Rózsa Zsuzsanna 1918-tól 1930-ig élt itt. Történetek, hősök, ízek és illatok tucatjait ihlette a sziget. Platánjai, tölgyei, állatvilága, romjai részletgazdagon jelennek meg alkotásaiban. A szigeten társasága is volt a bohém világ tagjai közül, így például Bródy Sándor és Szép Ernő is lakott ott, akikkel élénk társasági életet éltek „az álmok ringatózó szigetén”. Ebben az időben jelent meg a Szindbád ifjúsága és szomorúsága (1917), A legszebb mesekönyv (1918), Kánaán könyve (1919), A kápolnai földosztás (1919), Tótágas (1919), Álmoskönyv (1920), Szent Margit leánya (1922), Tizenhat áros tizenhat lánya (1925).

A Nagyszállóban is lakott Krúdy Gyula és családja (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Kétszer is laktak rövid ideig az Ybl Miklós tervezte és 1873-ban épült Nagyszállóban, majd az 1936-ban lebontott Kisszállóban, éltek  a kiskastélyban, ami a XIII. században alapított premontei kolostor romjaira épült. De laktak a Nagyszálló igazgatósági épületében is. A Margit-sziget mind a társasági élet, mind a családi élet szempontjából és mint ihletforrás is nagyon ideális volt az író számára.

Közvetlenül a lánya születése előtti hónapokban kis időre átköltöztek a IX. kerületbe, a Ferenc körút 24-be, a Bakáts téri klinika közelébe. Krúdy Zsuzsa anyai nagyapjának, egy temetkezési vállalkozónak a vendégei voltak, aki vejét örömmel ismertette meg a kerület utcáival, házaival, titkaival és persze lakóival. Ezt az időszakot az Asszonyságok díja című műben örökítette meg.

A Margit-szigeti Kisszállóban lakott Krúdyékon kívül Bródy Sándor és Szép Ernő is (Fotó: Fortepan/Képszám: 82590)

Az 1918-ban és 1919-ben megjelent írásai miatt, amelyekben az őszirózsás forradalom után hatalomra jutott Károlyi Mihályt és a Tanácsköztársaságot is támogatta, a proletárdiktatúra bukása után Krúdy háttérbe szorult. Az azelőtt sokat fogalkoztatott író kevesebb lehetőséghez jutott, a sajtóban hajszát indtottak ellene. Pekár Gyula lapja, a Magyar Múzsa például erősen támadta. (Pekárral egyéb konfliktusa is volt, miután megírta Pilisy Róza és Pekár szerelmi históriáját).

Ugyan regényeit továbbra is kiadták, de régi népszerűsége már nem tért vissza, anyagi helyezte is romlott. Margit-szigeti otthonukat 1930-ban el kellett hagyniuk, helyette  Óbudán, a Templom utca 15. szám alatti házban utaltak ki számukra méltányosságból egy nagyon szerény lakást. Otthonuk a ma Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumként működő lakóházban volt. Hogy miként élte meg helyzetét Krúdy, erről maga vallott: „Szindbád olyanformán vetődött az óbudai partra (a hajógyári sziget környékén), mint egy hajótörött, akinek nem volt válogatnivalója a menekülés módjában."

A III. kerületben, a Templom utca 15. szám alatti lakásban töltötte élete utolsó éveit (Forrás: krudy.hu) 

Krúdy Zsuzsa az íróhoz méltatlan házra így emlékezett: „Három szobánkból kettő az udvarra, egy az utcára nézett. Ez lett Apué. A parányi, sötét fürdőszobában ócska, horpadt bádogkád szomorkodott, valóságos istencsapás a szigeti gyógyfürdő után. A megszokott fákat, virágokat Anyu néhány muskátlival, leanderrel igyekezett pótolni. Valamennyien tudtuk, hogy más lehetőségünk nincsen, és ennek az otthonnak is örülnünk kell."

Márai közléséből is tudunk erről a korszakról: „Élete végén a Templom utcában lakott, a kurta óbudai utca egyik földszintes házában, melynek ablakai egy külvárosi éjszakai kávéház bejáratára nyíltak. A kávéházban évtizedeken át a fürdősök, dögönyözők, zsokék, a pesti éjszakából kapatos fejjel Óbudára zarándokolt kispolgárok találkoztak az éjjeli órákban. […] Legszívesebben egyedül ült, mindenfajta társaság zavarta. A zsokék és pincérek ismerték kedvteléseit és tisztelték magányát. Órákon át tudott egyedül ülni, sör vagy bor mellett, s hallgatni. De nagyon szerette elnézni, ha a részeg virtuskodók éjfél után verekednek. A kávéházban ismerték az öreg író passzióit, s néha mesterséges verekedéseket rendeztek tiszteletére. Óbudán még pártolják az irodalmat.”

A Kéhli Vendéglőbe sokat járt élete utolsó éveiben (Forrás: Magyar Nemzeti Digitális Archívum/Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum)

Óbuda mindezek mellett igazi otthont adott a számára. A hatalmas életmű olyan remekművei készültek az óbudai évek alatt, mint a Rezeda Kázmér szép élete: „Kimentem az életből, mintha valaki otthagyja a játéktermet vagy a piacot, ahol az életért játszanak, alkudnak” – mondatja Krúdy a szép életébe belefásult Rezeda Kázmérral. De ekkor készült a Purgatórium című kisregény vagy A kékszalag hőse is. Ebben az időszakban törzshelye és Fráter szerint egyetlen méltó környezete az 1899-ben nyitott Kéhli Vendéglő volt a III. Mókus utca 22. szám alatt. Márai  a mai Óbudai Társaskör épületében lévő Korona Kávéházat említi meg, ott tartózkodott sokat az író.

Ezt az időszakot tehát anyagi nehézségek, súlyos betegségek jellemzik, bár ekkor látott napvilágot Az alispán leányai (1930) és Az élet álom (1931) című könyve. Ám 1932-ben a hitelezői csődeljárást kezdeményeztek ellene. A lapok alig-alig közölték az írásait, leginkább kegyelemből jelentették meg tárcáit, novelláit. Lesoványodva, felhalmozott számlákkal, a kilakoltatás fenyegetettségében teltek utolsó hónapjai. Az író 1933. május 12-én hajnalban hunyt el óbudai otthonában.

Forrás: Krúdy Gyula portérja (Fotó: pim.hu)