„Lux in tenebris”, vagyis Fény a homályban – olvasható a Lónyay Utcai Református Gimnázium címerében, ahol az idézet fölött kitárt szárnyú sas őrzi a fényt jelképező négyágú gyertyatartót. Alatta az 1859-es évszám pedig az alapításra emlékeztet, amely a közeli Kálvin téren vette kezdetét. Ekkor persze még egészen máshogy nézett ki a város: Pest még önálló volt, és a tér is a Széna piac nevet viselte. Viszonylag új volt még a Hild Vince tervezte református templom is, melyet 1830-ban avattak fel, de a timpanonos előcsarnokát csak a nagy árvíz után, 1838-ban építették hozzá, ma ismert toronysisakja pedig szintén 1859-ben váltotta fel a régit.
Nem véletlen, hogy az 1850-es évek végén egyszerre történtek jelentős változások a pesti reformátusok környezetében, ekkorra értek be egy karakteres vezető, Török Pál munkájának gyümölcsei. A Debreceni Kollégium elvégzése után előbb Kisújszálláson lett lelkész, de 1839-ben Pestre hívták, ahol elkélt egy jó irányító, az egyházközség ugyanis roskadozott a templomépítésre felvett hitelektől és számos zavaros ügytől. Török példásan gazdálkodva pár év alatt visszafizette az adósságokat, és általában véve is rendet teremtett. Rátermettségét egyre magasabb beosztással ismerték el: 1845-ben előbb esperes, majd 1849-ben főesperes lett a Pesti Egyházmegyében.
A reformkorban tevékeny volt az irodalom terén is, Egyházi beszédek tára címen könyvet állított össze, a sajtóéletben pedig a Protestáns Egyházi és Iskolai Lapok szerkesztésével vett részt. A szabadságharc leverése után ezekkel kénytelen volt felhagyni, figyelme ekkor mind jobban az oktatás felé fordult, ami a reformátusoknál egyébként is kiemelt helyet foglalt el. Török 1854-ben kérelmezte a kormányzattól egy teológiai intézet felállításának engedélyezését, amelyet a következő évben hagytak jóvá, 1859. március 6-án pedig egy iskola létrehozását kezdeményező okiratot nyújtott be, egyelőre még csak az egyháztanács elé. Ez az ügy is gyorsan haladt, november 3-án már meg is indulhatott az oktatás. Ez annak is köszönhető, hogy Gönczy Pál személyében egy lelkes támogatóra talált.
Bár Gönczy már 1837 óta tagja volt a reformátusok országos tanügyi bizottságának, 1852-ben mégis egy különálló, saját nevelőintézetet alapított, amit azonban Török Pál kezdeményezésére 1859 őszén – minden tanárával és felszerelésével együtt – az egyház szolgálatába állított. Ekkor jött létre a pesti református gimnázium, a Lónyay elődje. Kezdetben még a Kálvin téren (vagyis ekkor Széna piacon) működött, 1888-ra azonban felépült a Lónyay utca 4. szám alatt az új, neoreneszánsz épülete. Ekkor egyébként még maga az utca is csupán három éve viselte Lónyay Menyhért korábbi miniszterelnök nevét, korábban Nyúl utcának hívták.
Az iskola nemcsak stílusával, de téglahomlokzatával is beleillik a korszakba, az 1870-es 1880-as években számos oktatási intézmény épült így, hogy csak Steindl Imre régi Műegyetemét (ma ELTE Bölcsészettudományi Kar) vagy Hauszmann Alajos Markó utcai Főreáliskoláját említsük. Ezekhez hasonlóan a Lónyay utcain is a piros és a sárga színek fantáziadús keverését látjuk: a földszinten vízszintes sávok váltakoznak, az első emeleten rombuszok állnak össze hálóvá, a másodikon pedig az ablakok félkörívét követő párkány vastag, piros idomtéglái emelkednek ki a sárga felületből. Az ablakok egyébként mindhárom szinten félkörívben záródnak, és a reneszánszra jellemzően szimmetrikusan helyezkednek el: a középső, széles kiszögellésen szintenként öt, a két szélen pedig két-két nyílás látható.
Több mint fél évszázadig folyt a református szellemű oktatás e falak között, és olyan tehetségek tettek itt érettségit, mint Gárdonyi Géza vagy Szent-Györgyi Albert, A Pál utcai fiúkban pedig Molnár Ferenc is az itt szerzett élményeit örökítette meg. A két világháború közötti időszakban a tanulók létszámának emelkedése miatt nagyon szűk lett, annál is inkább, mert csak három traktusból áll: a Lónyay utcait és a vele párhuzamos épületrészt csak egy szárny köti össze középen. Ebből kifolyólag udvara sem volt, ami pedig a gyerekek mozgásigénye és a friss levegő érdekében fontos lett volna.
A Horthy-korszakban hatalmas összegeket áldoztak az oktatásra, és ettől még a második világháború kirobbanása sem tántorította el a kormányzatot: az új gimnázium tervezésére 1940-ben adtak megbízást Padányi Gulyás Jenőnek és Tóth Imrének. Előbbi egyébként nemcsak építészmérnök, de országgyűlési képviselő is volt ebben az időben. Szakmáján belül pedig a modern építészet híveként a jó használhatóságot tekintette elsődlegesnek és nem a homlokzatot. Ez a külsőn abban is látszik, hogy az ablakok elrendezésében nem a harmónia volt a vezérelv, hanem hogy minél több napfény jusson az épületbe: a téglalap alakú ablakok sűrűn egymás mellett sorakoznak, bár helyenként – ahol nincs rájuk szükség – nagyobb szünetek is vannak köztük.
Hogy igazán jelentős legyen a változás, az egyházközség egy egész háztömböt vásárolt meg a Lónyay, a Kinizsi, a Zsil és a Közraktár utcák között, melynek szélein helyezkednek el a szárnyak, egy háromezer négyzetméteres, tehát igen tágas udvart fogva közre. Belső oldalán nagy méretű árkádsor fut körül, amivel Padányi a tornácos népi építkezésre akart utalni. Maga az épület is nagy méretű, hiszen négyemeletes, bár modern elveknek megfelelve lapos a teteje. Benne huszonhét tanteremnek jutott hely, amiket hosszan futó, széles folyosók kötnek össze. A Dunára néző szárnyban alakították ki a tornatermet, fölötte pedig egy harmincnégy méter hosszú és huszonnégy méter széles díszterem helyezkedik el, melynek vízszintes tájolású szalagablakaiból szép kilátás nyílik a folyóra. Az épületben ezenkívül százágyas internátus is működött a vidéki tanulóknak.
Főbejárata a Kinizsi utcán, egy besüllyesztett, pillérekkel tagolt kapuépítményben nyílik. Belépve egy előcsarnokba jutunk, ahol emléktábla hirdeti az építők és építtetők érdemeit, még beljebb pedig egy hatalmas aula tárul fel. A modernizmus többféleképpen is tetten érhető: az öles pillérek tartotta mennyezeten láthatók például a vasbeton gerendák, amelyek tulajdonképpen kazettássá alakítják a födémet. Az emeletre vezető lépcsőket pedig az art decóra jellemző szögletes korlátrácsok határolják.
A hatalmas épület kivitelezése egyébként is hosszú ideig tartott volna, a munkát pedig a háború okozta munkaerő- és anyaghiány is lassította. Három év alatt mégis sikerült befejezni, így 1943 őszén megindult benne az oktatás – bár nem a szeptemberi iskolakezdéskor, hanem a reformáció emléknapján, október 31-én vette birtokba az ifjúság. Sajnos csak kilenc évig folyhatott a vallásos szellemű oktatás, 1952-ben ugyanis államosították. Több mint négy évtizeddel később, az 1993–1994-es tanévben alakult meg újra az intézmény, hatalmas épületét viszont csak az ezredfordulón kapta vissza. Az elmúlt évek átfogó felújításának köszönhetően a diákok újra korszerű körülmények között tanulhatnak, a termeket átjárja a fény.
Nyitókép: A Lónyay Utcai Református Gimnázium új épülete 1943-ban (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény)
Hozzászólások
Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!
Bejelentkezés Regisztráció