A jelenlegi rendkívül alacsony dunai vízállás ismét láthatóvá tette, hogy a Szabadság híd alatt még mindig a folyómederben hevernek a híd eredeti szerkezeti elemei, roncsként, 80 évvel azt követően, hogy a háború véget ért, és közel 80 évvel azt követően, hogy a hidat a helyreállítás után ismét átadták a forgalomnak.
Joggal kérdezhetjük: hogyan maradhattak roncsok a Dunában ennyi idő eltelte után? A háború befejezését követően valójában azonnal megindult a roncsmentesítés, és nagy mennyiségű roncsanyagot emeltek ki a folyóból.
A gyors roncsmentésnek négy oka is volt. Egyrészt zavarták a hajózást, ami elsősorban a Vörös Hadsereg ellátását, de a harcok elmúltával lassan meginduló egyéb hajózást is zavarta. Azaz a hajók balesetet szenvedhettek a szerkezeti elem mederben fekvő maradványai miatt.
A másik ok az volt, hogy ugyan a harcok Budapesten 1945 februárjában értek véget, tehát a leghidegebb évszak a vége felé közeledett, de mindenki tudta, hogy jön majd a következő tél. Akkoriban lényegesen keményebbek voltak a telek a maiaknál, havat, jeget, zajló Dunát jelentettek. A roncsok pedig visszaduzzasztották a folyót, ami akár nyáron is árvizet okozhatott volna, a téli jégzajlásnál pedig a roncsok megfogták volna a jeget, eltorlaszolva a folyó útját.
A harmadik ok az volt, hogy Budapest utcaszerkezetében nagyon kevés olyan hely volt, ahol úgy lehetett hidat építeni, hogy ahhoz megfelelő kapacitású utak vezessenek. A legtöbb ilyen helyen állt híd, ahol 1945 tavaszán roncsok zárták el az utat, azaz a helyreállításhoz ki kellett szedni a folyóból a roncsokat.
A negyedik ok pedig az volt, hogy egyszerűen nem volt elég vas az országban. A vasművek kapacitását eleve csökkentette a háborús pusztítás, másrészt a beinduló termelés jó része a Szovjetunióba ment jóvátétel címén. A régi hidak vasanyaga viszont elsőrangú anyagforrás volt, elsősorban az ideiglenes hidakhoz, így a Kossuth hídhoz, de a régi hidak újjáépítéshez is.
Volt olyan roncs, amely kohóba ment, volt, amelyet változtatás nélkül vagy némi javítás után használtak fel, ilyenek voltak a Lánchíd láncai. (Az Erzsébet híd kimentett láncait is eltették, hiszen akkor az eredeti hidat kívánták felhasználni.) A Szabadság (eredeti nevén Ferenc József) és az Erzsébet híd, de az 1915-ben átadott – átépítés utáni – Lánchíd olyan jó minőségű acélból készült, hogy a szakemberek törekedtek arra, minél több anyagot visszaszerezzenek.
A roncsok a Duna medrét is alakították, hiszen megváltoztatták a sodrást, ami akár gondot is okozhatott volna. Például az Erzsébet híd roncsai úgy módosították a medret, hogy a pesti hídfőre negatív hatással voltak.
A roncsmentés hosszú, fáradságos munka volt, évekig tartott. A Szabadság híd alól még a helyreállított híd 1946-os átadása után is évekig emeltek ki a hajózást nehezítő híddarabokat. A Hírlap című lap 1949. május 28-án írta az alábbiakat:
„Két hónapi megfeszített munkával a nácik által felrobbantott Ferenc József-hídnak még a Dunában heverő és a hajózást akadályozó roncsait eltávolították a hajózás útjából. Csütörtök óta a Szabadság-híd közepén van a nemzetközi hajózási jel: vörös fehér négyzet, amely jelzi, hogy ismét szabad az út a Duna közepén, nincs többé a víz alatt a végzetes veszedelmeket jelentő vasakadály. Márciusban kezdték meg a különleges munkálatokat a roncsok kiemelésére. Hamarosan kiderült, hogy Magyarországon nincs olyan emelőszerkezet, amely a 1.400 tonna súlyú hídroncsot el tudná helyéről mozdítani. Az illetékes tényezők a Szovjetunióhoz fordultak és már április első napjaiban két különleges emelőhajót bocsátott nagy szövetségesünk rendelkezésünkre.”
A nagy roncsmentés után azonban még rengeteg további hídelem maradt a Dunában. Például a Lánchíd legutóbbi felújításakor azzal kezdődött a munka, hogy a folyóban még ott heverő régi szerkezeti elemeket kiemelték. Egy hatalmas uszályt töltöttek meg a vízből kiszedett korlátelemek, tartók, kandeláberelemek. Ezek besüllyedtek a folyó fenekébe, nem zavarták a hajózást, ezért csak 2021-ben kerültek napvilágra.
Előfordult, hogy a mederből kikerült elemek a szakemberek számára adtak jelentős segítséget. A Lánchíd kiemelt roncsai közül több került múzeumba, de például a Margit híd esetében a felújításnál is felbecsülhetetlen forrásnak bizonyultak a vízből kiszedett régi elemek. A Duna 2003-as alacsony (de a jelenleginél magasabb) vízszintje a híd középső pillére körül számos eredeti hídelemet hozott felszínre, nemcsak acélelemeket, hanem szobortöredékeket és díszeket is. A szakemberek megőrizték ezeket, így a híd legutóbbi felújításánál segítséget nyújtottak az eredetivel megegyező díszek elkészítéséhez.
Nyitókép: Roncskiemelés az Erzsébet hídnál (Fotó: Fortepan / Képszám: 33686)
