A PestBuda korábbi cikkeiben már foglalkoztunk pár olyan intézkedéssel, amelyeket az 1970-es években hoztak a város akkori vezetői. A Minisztertanács 1973-ban rendeletet fogadott el a levegő tisztaságának védelméről, amelynek 9. §-a ezt tartalmazta:
„9. §. (1) A káros légszennyezést okozók közül a) a külön jogszabályban meghatározott veszélyességi kategóriába sorolt ipari és építőipari ágazatba tartozó vállalati gazdálkodó szerv és szövetkezet 1974. december 31. napjáig – eredménye terhére – légszennyezési alap járulékot; b) a gazdasági tevékenységet folytató jogi személy, illetőleg az iparjogosítvány alapján gazdasági tevékenységet folytató állampolgár a kibocsátás mértékétől és annak veszélyességétől függően 1975. január 1. napjától progresszív légszennyezési bírságot köteles fizetni.”
Részben a levegő minőségének védelme érdekében egyes helyeken korlátozták az autóforgalmat, például a Margit-szigeten, elindult a belvárosi lakások távfűtésre való átállítása azért, hogy a lakók ne szénnel vagy fával fűtsenek, valamint egyre nagyobb lett a budapesti földgázhálózat is, a nagyszabású földgázprogram 1971-ben indult.
Budapesten már 1966-ban megalakult a Budapesti Levegőtisztasági Bizottság, a Fővárosi Tanács 1968-ban rendeletben mondta ki, hogy a szén és a brikett, valamint a fűtőolaj használatát a budapesti lakások fűtésénél vissza kell szorítani, és 1970-ben fix légszennyezést mérő állomást telepítettek a Dob utca és a Károly körút sarkára.
Azonban voltak más nagy szennyezők is, nevezetesen a budapesti üzemek, amelyek mérhetetlen mennyiségben ontották a gyakorlatilag szűretlen égéstermékeket a levegőbe. Ezért az 1970-es években egyre több vállalatot kezdtek el vidékre telepíteni. Mivel a vállalatok a szocializmusban általában állami tulajdonban voltak, a költözésről nem kellett külön meggyőzni a tulajdonosokat.
Ötven éve, 1974. március 7-én a Népszabadság hosszú cikket közölt Költöznek a zajos, füstös gyárak címmel. Igaz a cikk részben a munkaerő-koncentráció mérséklésével is magyarázza a decentralizációt, hiszen az 1950-es évek erőltetett iparosításnak eredményeként Budapesten is jelentős mértékű iparfejlesztés történt. A decentralizációról 1968-ban döntöttek, ekkor hozták létre a központi területfejlesztési alapot, amely lehetővé tette a gyárköltözések támogatását. A cikk ezt írta:
„A negyedik ötéves terv idején – 1970–1975 között – hatvan vállalat 130 budapesti gyáregységében szűnik meg a termelés, s közülük 49 vállalat 106 gyáregysége települ vidékre. […] Az idén 120 millió forinttal támogatjuk azokat az üzemeket, ahol már folyik a kitelepítés. Ebből az alapból részesedik az Egyesült Gyógyszervegyészeti Gyár, mely négy telephelyét költözteti vidékre, a Mechanikai Mérőműszerek Gyára, mely szintén négy telephelyét, az Elzett Fémlemezipari Művek, mely hét telephelyét költözteti el. Vidékre települ a Magyar Hajó- és Darugyár, a Lampart, az Öntödei Vállalat, a Finomkerámiaipari Művek, a Csepel Vas- és Fémművek és még több nagyvállalat egy-egy telephelye, gyáregysége, üzeme. Általában azok az üzemrészek, melyek szennyezik a főváros levegőjét, zajosak, és a legsűrűbben lakott negyedekbe ékelődnek. Leginkább Angyalföld és Kőbánya érzi majd az iparkitelepítés hatását, a belső kerületek közül a VI., a VII. és a VIII. kerületben búcsúzhat a lakosság a nem oda való üzemektől.”
A folyamat nem volt egyszerű, a cikk ismerteti a Könnyűipari Gépgyártó Vállalat esetét, ahol a Mezőtúrra való költözés miatt gyakorlatilag a teljes munkaerő-állomány lecserélődött, elvesztve ezzel sok tapasztalt szakembert, mert nem volt megfelelő a tájékoztatás és az előkészítő munka.
Ezzel párhuzamosan a Fővárosi Tanács 1976-ban összesen kilenc olyan területet jelölt ki Budapesten, amelyek környezetvédelmileg fokozottan védettek volt, azaz a levegőminőségre itt különösen figyeltek.
A levegő az 1970-es évekre nem vált kristálytisztává Budapesten, de egyre nagyobb hangsúlyt kapott a városfejlesztésekben a levegő tisztasága. Igaz, a szennyezés módja is átalakult, hiszen a szén- és fafűtés visszaszorulásával, majd az ipar 1990 utáni szerkezetváltásával párhuzamosan egyre nagyobb arányú lett a közlekedésből származó szennyezés, annak ellenére, hogy a járműipar is egyre kevésbé szennyező autókat gyárt. Sajnos ma is probléma még a levegő minősége, egy 2022-es WHO-jelentés szerint Budapesten is, ahogy minden európai fővárosban, például a nitrogén-dioxid-kibocsátás meghaladta a határértéket.
Nyitókép: Gyár a mai Dózsa György úton 1971-ben (Fotó: Fortepan/Főfotó)
Hozzászólások
Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!
Bejelentkezés Regisztráció