Lipták Pál 1874. április 13-án született Békéscsabán egy szegény munkáscsaládban. Apja ácsmesterségből származó szerény jövedelméből próbálta eltartani tíz gyermekét. A nehéz körülmények miatt viszonylag korán elhunyt, halála miatt pedig a fiatal Pál nem tudta befejezni a gimnáziumot, tizenkét évesen ő is ácsinasnak szegődött. Szorgalmának köszönhetően hamar kitanulta a szakmát, és tizenhat évesen már fontos feladatokat bíztak rá a Duna alsó szakaszán lévő Vaskapu szabályozási munkálataiban.
Az itteni megtakarításaiból azután magánúton befejezte a gimnáziumot, illetve érettségi után beiratkozott a Királyi József Műegyetem építészmérnöki szakára is, ahol 1901-ben szerzett oklevelet. Ezután Kovács Sebestyén Aladár kérte fel segédjének, aki korábban a vízépítéstanra oktatta, és nyilvánvalóan ismerte a folyószabályozás területén szerzett tapasztalatait. Ezzel párhuzamosan saját kutatásokat is folytatott a vasbetonépítészetről, a témában 1906-ban doktori disszertációt is írt, melyet megvédve 1907-ben műszaki doktori címet kapott.
Kevés épületeinek egyikét, a Váci utca 63. szám alatti négyemeletes bérházat ezt követően, 1908-ban tervezte. A telekre korábban Hild József épített egy egyemeletes házat, melyet 1906-ban a Majka Angelina Szerb Nőegylet vásárolt meg. Két évvel később ők bízták meg Liptákot a munkával, aki a szemközti Új Városházához igazodva nagyrészt téglával borította a homlokzatot. A földszint és a második emelet fölött húzódó párkányok között vannak csak nagyobb vakolt mezők, de az ablakokat itt is tégla keretezi. Az épületet felül egy hegyes háromszögű oromzat koronázza, melynek csúcsíves záródású fülkéjét Szent Angelina mozaikból kirakott alakja díszíti.
A kis belvárosi házat egy hatalmas külvárosi lakótelep követte: a Magyar Államvasutak Gépgyára – ismertebb nevén Ganz MÁVAG – 1908-ban döntött arról, hogy munkásainak és tisztviselőinek új lakásokat építtet Józsefváros és Kőbánya határán. A mai Vajda Péter utca – Delej utca – Bláthy Ottó utca – Golgota utca által határolt területre Lipták Pál tervei szerint huszonnégy darab négyemeletes bérház épült, melyek egymáshoz tapadva futnak a telek szélein, és középen egy nagy udvart fognak közre. Bennük tíz darab két-három szobás tisztviselői lakás és 645 darab szoba-konyhás kislakás kapott helyet, utóbbiakhoz azonban még WC se tartozott, a lakók a lépcsőházi mellékhelyiségeket használhatták.
A vízellátásról az udvar közepén magasodó víztorony gondoskodott, melynek tövébe egy közösségi tömböt is emeltek. Ennek az alagsorában voltak a fürdőszobák, a mosókonyhák és szárítók, a földszinten étterem, tekepálya, mentőállomás, a félemeleten tisztviselői kaszinó és könyvtár, az emeleten pedig színházterem. Az udvarban ezenkívül volt még két alacsonyabb, kétemeletes lakótömb is. Lipták elsősorban az épületegyüttes jó beosztására helyezte a hangsúlyt, a monotonitást az épületszárnyak előre- és hátraléptetésével, valamint zárt erkélyekkel igyekezett kerülni. A homlokzatok viszonylag egyszerűek lettek, a tégla szegélyek között barna és piros vakolat borította a falakat.
Építészkörökben Lipták inkább a hatékony és pontos kivitelezői, illetve művezetői tevékenységéről volt ismert. Ő irányította például a Pecz Samu által tervezett Fasori evangélikus templom és a szomszédos gimnázium építését 1903 és 1905 között. Meglátta a lehetőséget egy építőipari vállalat alapításában is, amit 1910-ben Dr. Lipták és Társa Építési és Faipari Részvénytársaság néven jegyeztetett be. Ezzel olyan feladatokat is el tudott végezni, mint például a Schmahl Henrik tervezte Párizsi udvar kivitelezése a Ferenciek terén vagy az Arany János utca 32. szám alatti Goldberger-ház, melyet Jónás Zsigmond és Jónás Dávid tervezett. A legnagyobb megbízása viszont a Budaörsi útra a Magyar Királyi 29-es és 30-as gyalogsági ezred laktanyájára szólt, melyet 1913 és 1916 között épített fel. Eredetileg Károly laktanyának hívták, később Petőfi Sándor, a közelmúltban pedig Mária Terézia nevét vette fel.
Lipták jó üzletembernek is bizonyult, mert vállalkozásának profilját egyre szélesítette, például több bányát is vásárolt. Legnagyobb gyártelepét 1911-ben Kispest és Pestszentlőrinc határán, a lajosmizsei vasút mentén létesítette, ahol martinacélgyárat és hengerművet üzemeltetett, de az építkezésekhez használt vasbeton szerkezeteket is készítettek itt. Szomszédságában kisebb telep is létesült az itt dolgozók számára, melyet északon az Üllői út, nyugaton a vasút sínei, délen a Kolozsvár utca, keleten pedig a Bartók Lajos és a Vörösmarty utcák határolnak.
Az első világháború alatt azonban hadianyag-termelésre álltak át, többek között harckocsikat szereltek össze. Az alapító azonban 1916-ban kivált a cégből, mely a háború utolsó éveiben már hitelbe szállította az államnak a hadifelszereléseket. A gyár a pénzét a kapituláció után sem kapta meg, így tönkrement. Lipták többi vállalkozását is súlyosan érintették a kiszámíthatatlan gazdasági körülmények, ráadásul bányáinak nagy részét is elvesztette, mivel azok az országhatáron kívülre kerültek.
Részt akart venni az ország talpra állításában, ezért 1920-ban elindult a választásokon és be is került a Nemzetgyűlésbe. Emich Gusztáv kereskedelemügyi miniszter egyik államtitkárának nevezte ki, és szaktudásának köszönhetően a posztot a következő két miniszter időszaka alatt is megtartotta. Újra dolgozott építészként is, a Magyar Posta Központi Járműtelepének vasbeton szerkezeteit ő tervezte meg az 1920-as évek közepén (XIV. kerület, Egressy út 35–51.). Korábbi anyagi tartalékai és a munkáiból befolyt jövedelme lehetővé tette, hogy 1924–1925 során egy nagy méretű villát építsen magának a zuglói Hermina úton.
Mivel szabadon áll, Liptáknak lehetősége nyílt igen változatos alaprajzot és tömegképzést alkalmaznia: a földszinten több kisebb-nagyobb épületrész ugrik ki a homlokzatból, melyek egyúttal az emeleti ablakok számára teraszként is szolgálnak. A sarokra helyezett bejárat is egy ilyen előtérben nyílik, melyet háromszögű oromzat koronáz, csakúgy, mint magát a főhomlokzatot. Utóbbiban egy címert is elhelyezett, melynek E betűjével állítólag Emma nevű feleségének kedveskedett. Elegáns belső terében selyem- és bőrtapétát, valamint sötétbarna faburkolatot is alkalmazott. A villa utcai oldalán kaptak helyet az olyan közösségi terek, mint a szalon vagy a télikert, a belső felében pedig az ötgyermekes család magánélete zajlott.
Sajnos azonban Lipták nem élvezhette sokáig az új otthon melegét, 1926. május 15-én, mindössze ötvenkét éves korában elhunyt. Az utókor méltón ápolja emlékét: a pestszentlőrinci gyára melletti városrészt róla nevezték el, és a Hermina úti villája – melyben egykor úttörőház volt, jelenleg pedig művelődési központ működik – 2012 óta szintén az ő nevét viseli.
A nyitóképen: A Lipták-villa főhomlokzata (Forrás: oroksegnapok.gov.hu)
Hozzászólások
Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!
Bejelentkezés Regisztráció