A Párisi Udvart Budapest egyetlen, máig megmaradt XX. századi bevásárlóudvaraként ismerjük. Az egykori bankszékház, ami a ma ismert épület helyén állt, Brudern József báróról kapta a nevét. Ez volt az ország első, akkori és talán mai értelemben is vett üzletháza. Megépítésekor 1817-et írtunk. Az üzletsori folyosót a hiedelem szerint Pollack Mihály francia mintára alakította ki. Hamar Párisi házként kezdték emlegetni az akkori modern üzletházat, innen ered mai neve is.

Ezt az épületet a XIX. század végi városrendezések során előbb részben, a századfordulóra pedig majdnem teljesen lebontották, a telket pedig 1906-ban a Belvárosi Takarékpénztár vásárolta meg. Rá egy évvel pályázatot is hirdetett új központjának felépítésére. A pályázatnak volt egy olyan kitétele, hogy az igazgatóság utólag is válogathatott a pályaművek közül. Így esett, hogy bár a szomszédos Klotild-paloták két épületét is tervező Korb és Griegl építészek munkáját tartották a legjobbnak, a megbízást végül mégis Schmahl Henriknek adták.

Az építkezés 1909 és 1912 között zajlott, a végén helyezték üzembe a lifteket. A trapéz alakú telekre emelt házat négyből három oldalon a tér többi épülete övezi, egyedileg kialakított „negyedik oldala” a Ferenciek tere felé néz. Itt alakították ki a főhomlokzatot, s vele együtt a szintén egyedi főbejáratot. Utóbbi egyenesen a bank pénztárteremébe vezetett, innen lehetett megközelíteni a magánszéfek termét.

Schmahl Henrik a tervezés során figyelembe vette a hely történetét, ezért a földszintet úgy alakította, hogy betölthesse a korábbi üzletházszerepet. Az emeletekre kerültek az irodák, a legfelső szintekre pedig a lakások. Az arab, mór és gótikus jegyeket ötvöző épület jellegzetessége a bevásárlóudvart megvilágító üvegkupola. Mi, mai városlakók ezt a kompozíciót ismerjük Párisi Udvar néven.

Szerencsére a II. világháborút komoly sérülések nélkül vészelte az az épület, azonban az utána következő évtizedek szocialista rendszerében egyáltalán nem a sajátosságainak figyelembevételével alakítgatták. Az egykori pénztárterem szinte teljesen elvesztette jellegét, mielőtt az épület 1960-ban az IBUSZ-hoz került, sokáig IBUSZ-palotaként emlegették.

A hatvanas években, az új Erzsébet híd építéséhez kapcsolódóan renoválták először, két évtized múlva pedig másodszor. Városképileg, kultúrtörténetileg három évszámot fontos megemlítenünk: 1952-ben megnyit és jó hat évtizedig itt működik a Jégbüfé. A második évszám, 1972 az utcakép szempontjából fontos: az Erzsébet hídon ekkor szűnik meg a villamosközlekedés. A harmadik évszám 1976, ekkortól műemlék az épület. Ennek ellenére a nyolcvanas években, a második felújítás során mintha teljesen figyelmen kívül hagynák ezt a tényt: a lépcsőházi csillárok üvegezését elbontják, a lépcsőházak díszítményeit egyszerűen lemeszelik, a réz kapaszkodókat pedig feketére(!) festik. Ezzel együtt és ennek ellenére az épület állaga romlik, a rendszerváltás környékétől pedig a híres udvar gyakorlatilag üresen áll.

(Forrás: Wikipédia)

2010-ben az önkormányzat megpróbálta értékesíteni, az adásvételre négy évvel később került sor. Idén tavasszal kezdték meg a teljes körű felújítást, amelyet idáig sok kérdőjel övezett, ám a terveket az Örökségvédelmi Hivatal felügyelete mellett készítették, ami szerencsére azt is jelenti, hogy a műemlék jelleg meghagyásával renoválják.

A munkák megkezdése előtt azt is végigvették, milyen tisztítási módszerekkel lehet a legkisebb károsodás mellett az eredeti állapotot helyreállítani. Amelyik építő- vagy díszítőelemet lehet, a helyszínen hozzák helyre, de az ólomüvegeket külön műhelybe kell szállítani.

A passzázs belső, fűtött térré változik, itt lesz az épülő-kialakuló luxusszálloda előtere. A Ferenciek terével való kapcsolat megmarad, hiszen az előtérhez bár, valamint egy kávézó és étterem csatlakozik.

Helyreállítják az üvegkupolát is, bár az üvegbetétek már nem üvegből, hanem erős műanyagból készülnek. A természetes bevilágítókat még korábban lecserélték, mert a tartószerkezet nem bírta el az üveglapok hatalmas súlyát.

A száznyolc hotelszoba nagy része a belső udvar köré szerveződik, és bővítik a hátsó szárnyat. A patinás épület kap egy új emeletet, ami a homlokzaton nem fog látszódni. A pincében megerősítik az alapokat, amire kisebb mértékben ugyan, de a ráépítés nélkül is szükség lett volna.
Jelenleg mindebből kívülről még nem sokat látni. Belül restaurátorok dolgoznak. Nagy kihívás és aprólékos munka újra széppé varázsolni, de megéri, hiszen újra élettel telhet majd meg az udvar. A passzázs és az utca között ugyanis két szinten üzletek várják majd a vásárlókat.