Régen csak egyszerű útkereszteződés volt, itt ágazott el a Budaörsre és a Székesfehérváron át a Balatonra vezető műút. Két egyszerű, kétszer egysávos út. Azután politikai jelentést kapott, ugyanis a közelben esett el 1944-ben Ilja Afanaszjevics Osztapenko százados, a Vörös Hadsereg parlamentere, amelyre 1951-től egy monumentális szobor emlékeztetett. 

Évtizedekig az „Osztapenkó” azt a pontot jelentette, ahonnan a nyugatra, illetve a Balatonra vezető autópályák kezdődtek. A szobor elköltöztetése után csak hűlt helye maradt, illetve a neve, amely még sokáig azonosította a csomópontot. Igazából még ma sincs másik, közkeletű neve.  

A környék ismét átalakul: pár éve megépült a hatalmas kétszintes kereszteződés, ma pedig egy ingatlanfejlesztő cég különleges irodaépületet épít a környékre, és hosszú Csipkerózsika-álmából feléled az egykori Wien szálloda is. 

A Budaörsi út nyomvonala ősi. Már a korai térképeken is feltűnik, illetve a mai kis utcácska, a Rimaszombati út is látszik Pest-Buda és környékének katonai célú várostérképén, amely 1810–1820 között készült. (A térkép jól böngészhetően elérhető itt). A mai Budaörsi út elődje a Kis-Gellért-hegyen át a hajóhídhoz vezetett, míg a másik út nagyjából a mai Bartók Béla út vonalán a Gellért-hegyet délről kerülte meg. A XIX. század közepén már feltűnik a térképeken a mai Kamaraerdő felé vezető út, de még az 1937-es térképeken is a mai 7-es út kiszabályozott, de még ki nem épített útként szerepel, balatoni műút néven. A II. világháborúra ez az út elkészült, ez jól látszik is az ekkor készült légi fotókon. 

1944-es légi fotó a kereszteződésről (Fotó: Fortepan)

A háború után e szerény útkereszteződés megkapta a hatalmas Osztapenko-szobrot a Sasadi út torkolatával szemben. Az 1950-es években nem volt jelentős forgalom, hiszen ekkor benzint csak a kiváltságosok vehettek. A korlátozások 1958-as feloldásával a forgalom is jelentősen megnövekedett. Ekkor született döntés arról, hogy Magyarországon is épüljenek autópályák. 

1960-ban a környéken még alig volt forgalom. Ma szinte rá se lehet ismerni a helyre. A szobortól balra az íves oromzatú épület máig áll (Fotó: Fortepan)

Az ekkor még római számmal jelölt leendő autópályákat, azaz az I-VII jelű utakat 1964-től kezdték kiépíteni. Az akkori tervekben még az szerepelt, hogy az ide nyugat felől beérkező autópályák két irányba haladnak tovább: a korábbinál szélesebbre, gyakorlatilag autópályahídként megépült az Erzsébet híd és a Rákóczi út felé, illetve a Hamzsabégi úton keresztül az autópálya-körgyűrűvé fejlesztendő Hungária körút felé. Ez az elképzelés Dél-Buda halálos ítéletét jelentette volna, hiszen minden átmenő forgalom erre haladt volna át. Szerencsére 40 éve részben megmenekült a városrész, amikor is az új országos közlekedési koncepcióban megjelent az M0-ás körgyűrű. Sajnos a szélesebb Erzsébet híd és a Rákóczi úti 2×3 sávos autópálya maradt, és a forgalom egy része a belvároson halad át. 

Az autópályák nagy ívben kerülték meg Osztapenko szobrát, a gyalogosok pedig egy felüljárón kelhettek át a 2×4 sáv felett. Volt olyan vélemény, hogy azért nem épült aluljáró, mert az illetékesek féltek, hogy akkor egy bombával Osztapenko szobrát fel lehetne robbantani. Az biztos, hogy 1956-ban a forradalom a nép Sztálin szobrához hasonlóan Osztapenkót is ledöntötte. A forradalom leverése után a szobrot visszaállították.

A ledöntött szobor 1956-ban (Fotó: Fortepan)

Egy ideig, az 1970-es évek végéig, míg a forgalom ezt nem tette teljesen lehetetlenné, a Balaton és Bécs felől érkező autópályáról közvetlenül lehetett balra kanyarodni a Sasadi út felé, később ezt megtiltották, hiszen a nagy forgalomban ez a manőver elég életveszélyes volt. A Sasadi út becsatlakozásának problémája viszont évtizedekig megoldatlan maradt: a Budaörsi útról a Sasadi útra a KRESZ szabályait betartva nem lehetett bekanyarodni. Szerencsére a rendőrök ezt nem használták ki.

A rendszerváltozással Osztapenko eltűnt innen, a Memento Parkba költöztették át, a csomópontra azonban a név ráragadt annak ellenére, hogy hivatalosan ez a terület az Európa tér nevet kapta. Az Osztapenko nevet igen különösen vitte tovább még majd két évtizedig egy gyorsétteremlánc, ugyanis az itteni éttermüket „Osztapenko” néven azonosították. Mára ez a név, illetve Osztapenko kapitány személye a fiatalabbak körében kikopott, de új, jellegzetes, közismert neve még máig nincs. 

1976-ban már az autópályák ide érkeztek. A sáv kevesebb, és a szobor előtt nem lehetett visszafordulni (Fotó: Fortepan)

Egy ideig volt olyan elképzelés, hogy felállítják itt Szent Kristóf, az utazók védőszentjének szobrát, illetve a XI. kerületi önkormányzat egyetemistáknak írt ki városfejlesztési pályázatot a terület új jelképének kialakítására. Egy ingatlanfejlesztő cég a 2000-es években 150 méteres felhőkarcolót tervezett ide, ám a tervek mérséklődtek, és most egy 9 emeletes, különleges kialakítású irodaház épül. 

2014–16-ban pedig elkészült az új csomópont, ami a Kelenföldi pályaudvart, illetve az itteni P+R parklókat tette elérhetővé az autópálya felől. Sajnos azonban a csomópont arra végül nem alkalmas, aminek sokan örültek volna, hiszen a Sasadi út most is csak egy irányból érhető el – akik az autópályák felől érkeznek, azok számára nem.