2018. július 15. 12:48

Egykor egy egyszerű útkereszteződés volt itt, majd Osztapenkó hatalmas szobra jelezte Budapest nyugati kapuját. A környék mai is a főváros nagy nyugati csomópontjának számít, immár külön megnevezés nélkül.

Írta: Domonkos Csaba

Régen csak egy egyszerű útkereszteződés volt, itt ágazott el a Budaörsre és a Székesfehérváron át a Balatonra vezető műút. Két egyszerű, kétszer egysávos út. Azután politikai jelentést kapott, ugyanis a közelben esett el 1944-ben Ilja Afanaszjevics Osztapenko százados, a Vörös Hadsereg parlamentere, amelyre 1951-től egy monumentális szobor emlékeztetett. 

Évtizedekig az „Osztapenkó” azt a pontot jelentette, ahonnan a nyugatra, illetve a Balatonra vezető autópályák kezdődtek. A szobor elköltöztetése után annak hűlt helye maradt csak, illetve a név, amely még sokáig azonosította a csomópontot. Igazából még ma sincs más, közkeletű neve.  

A környék ismét átalakul: pár éve megépült a hatalmas kétszintes kereszteződés, ma pedig egy ingatlanfejlesztő cég különleges irodaépületet épít a környékre, és hosszú Csipkerózsika-álmából feléled az egykori Wien szálloda is. 

A Budaörsi út nyomvonala ősi. Már a korai térképeken is feltűnik, illetve a mai kis utcácska, a Rimaszombati út is látszik Pest-Buda és környékének katonai célú várostérképén, amely 1810-1820 között készült. (A tárkép jól böngészhetően elérhető itt). A mai Budaörsi út elődje a Kis-Gellérthegyen át a hajóhídhoz vezetett, míg a másik út nagyjából a mai Bartók Béla út vonalán a Gellérthegyet délről kerülte meg. A XIX. század közepén már feltűnik a térképeken a mai Kamaraerdő felé vezető út, de még az 1937-es térképeken is a mai 7-es út, mint kiszabályozott, de még ki nem épített útként szerepel, balatoni műút néven. A II. világháborúra ez az út elkészült, jól látszik is az ekkor készült légifotókon. 

1944-es légofotó a kereszteződésről (Fotó: Fortepan.hu)


A háború után eszerény útkereszteződés megkapta a hatalmas Osztapenko-szobrot a Sasadi út torkolatával szemben. Az 1950-es években nem volt jelentős forgalom, hiszen ekkor benzint csak a kiváltságosok vehettek. A korlátozások 1958-as feloldásával a forgalom is jelentősen megnövekedett. Ekkor született döntés arról, hogy Magyarországon is autópályák épüljenek. 

1960-ban a környéken még alig volt forgalom. Ma szinte rá se lehet ismerni a helyre. A szobortól balra az íves oromzatú épület máig áll. (Fotó: Fortepan.hu)


Az ekkor még római számmal jelölve a leendő autópályákat, azaz az I-VII jelű utakat 1964-től kezdték kiépíteni. Az akkori tervekben még az szerepelt, hogy ide nyugat felől beérkező autópályák két irányba haladnak tovább: a korábbinál szélesebbre, gyakorlatilag autópálya hídként megépült Erzsébet híd és a Rákóczi út felé, illetve a Hamzsabégi úton keresztül az autópálya körgyűrűvé fejlesztendő Hungária körút felé. Ez az elképzelés Dél-Buda halálos ítéletét jelentette volna, hiszen minden átmenő forgalom erre haladt volna át. Szerencsére 40 éve részben megmenekült a városrész, amikor is az új országos közlekedési koncepcióban megjelent az M0-ás körgyűrű. Sajnos a szélesebb Erzsébet híd és a Rákóczi úti 2×3 sávos autópálya maradt, és a forgalom egy része a belvároson halad át. 

Az autópályák nagy ívben kerülték meg Osztapenko szobrát, a gyalogosok pedig egy felüljárón kelhettek át a 2×4 sáv felett. Volt olyan vélemény, hogy azért nem épült aluljáró, mert az illetékesek féltek, hogy akkor egy bombával Osztapenko szobrát fel lehetne robbantani. Az biztos, hogy 1956-ban a forradalom a nép Sztálin szobrához hasonlóan Osztapenkót is ledöntötte. A forradalom leverése után a szobrot visszaállították.

A ledöntött szobor 1956-ban (Fotó: Fortepan.hu)


Egy ideig, az 1970-es évek végéig, míg a forgalom ezt nem tette teljesen lehetetlenné, a Balaton/Bécs felül érkező autópályáról közvetlenül lehetett balra kanyarodni a Sasadi út felé, később ezt megtiltották, hiszen a nagy forgalomban ez a manőver elég életveszélyes volt. A Sasadi út becsatlakozásának problémája viszont évtizedekig megoldatlan maradt: a Budaörsi útról a Sasadi útra a Kresz szabályait betartva nem lehetett bekanyarodni. Szerencsére a rendőrök ezt nem használták ki.

A rendszerváltozással Osztapenko eltűnt innen, a Mementó Parkba költöztették át, a csomópontra azonban a név ráragadt annak ellenére, hogy hivatalosan ez a terület az Európa tér nevet kapta. Az Osztapenko nevet igen különösen vitte tovább még majd két évtizedig egy gyorsétteremlánc, ugyanis az itteni éttermüket „Osztapenko” néven azonosították. Mára ez a név, illetve Osztapenkó kapitány személye a fiatalabbak körében kikopott, de új, jellegzetes, közismert neve még máig nincs. 

1976-ban már az autópályák ide érkeztek. A sáv kevesebb, és a szobor előtt nem lehetett visszafordulni (Fotó: Fortepan.hu)

Egy ideig volt olyan elképzelés, hogy felállítják itt Szent Kristóf, az utazók védőszentjének szobrát, illetve a XI. kerületi önkormányzat egyetemistáknak írt ki városfejlesztési pályázatot a terület új jelképének kialakítására. 

Egy ingatlanfejlesztő cég a 2000-es években 150 méteres felhőkarcolót tervezett ide, ám a tervek mérséklődtek, és most egy 9 emeletes, különleges kialakítású irodaépület épül itt. 

2014-16-ban pedig elkészült az új csomópont, ami a Kelenföldi pályaudvart, illetve az itteni P+R parklókat tette elérhetővé az autópálya felől. Sajnos azonban a csomópont arra végül nem alkalmas, aminek sokan örültek volna, hiszen a Sasadi út most is csak egy irányból érhető el – aki az autópályák felől érkezik, azok számára nem. 

vissza a teljes nézetre