2018. szeptember 12. 07:32

A Liget mindig is a gyerekek kedvelt játszó- és pihenőhelye volt – írja a Liget Budapest blogja.

A Liget Budapest blogja a városligeti gyerekvilág bemutatására vállalkozott. Lovas Dániel cikkében végigveszi az elmúlt másfél századot, mi minden történt ebben az időszakban a Ligetben.

Családi kirándulóhelyként vált annak idején népszerűvé a pesti Városerdő, a mai Városliget. Az 1800-as évek első felében készült, dokumentumértékű rajzokon, festményeken mindenütt ott láthatók a felnőttek körül a gyerekek is. Szüleik közelében sétálnak, lovacskáznak, karikát hajtanak, vagy épp szaladgálnak a családot a kirándulásra elkísérő kutyákkal. A nagyobbak – a kamaszkorú fiúk, lányok – körjátékokat játszanak, táncolnak a füves tisztásokon.

A 19. századi Városliget egyik legelső, a gyermekek fantáziáját megragadó, szórakoztató intézménye a bábszínház volt. A legkorábbi képeken Paprika Jancsi szerepel, az 1880-as évektől feltűnik Vitéz László alakja is. Hincz Gusztáv azzal az indoklással kapott engedélyt kőből készült bábszínházának felépítésére a vurstli területén 1889-ben, hogy „folyamodó magyar nyelvű bábszínháza eddig is igen keresett szórakozóhelyét képezte a gyermekvilágnak, ezért fennállásának további biztosítása indokoltnak látszik”. Amikor a 19. század utolsó harmadában rohamosan megnőtt a Városliget népszerűsége, megjelent az első állandó cirkuszi vállalkozás is. A Barokaldi Cirkusz alapítója, az olasz Giuseppe Baroccaldi az 1870-es évek elején telepedett le a magyar fővárosban. Ponyvából és deszkából épített egyszerű cirkuszi sátrat a vurstliban, ahol évtizedeken át főként a gyerekközönséget szórakoztatta.

A 19. században nem alakítottak ki a gyermekek mozgásigényéhez alkalmazkodó, mai értelemben vett, a felnőttek által használt területtől elkülönített játszótereket. Ebből számos konfliktus adódott a Városligetben is, ahol a parkőrök szigorúan ügyeltek a virágágyások és a gyep épségére. A fűre lépni nem volt szabad. Szaladgálásra, labdázásra csak a felnőttek által használt sétányokon nyílt – erősen korlátozott – lehetőségük a gyerekeknek.

Gyerekcsoport az egyik ligeti sétányon a háborús években, 1916-ban. A kép bal oldalán, faoszlopon a használati szabályokra figyelmeztető tábla látható 

 

A 20. század fordulójára kialakult a gyermektársadalomnak egy sajátos rétege, amelyről a leghitelesebb képet a mai ember számára Molnár Ferenc rajzolta meg  A Pál utcai fiúk című regényében. Utcafiúnak, utcagyereknek nevezték azokat a kamaszodó, iskolaköteles fiúkat, akik tanítás után vagy az iskola helyett – amíg szüleik dolgoztak – az utcán játszottak, csavarogtak, kószáltak. Róluk írta Lakatos László A Hétben, 1915-ben: „A délutáni cirkusz vászonponyvája mögött százak álltak, mezítlábas gyermekek, lesve egy kicsinyke rést, lyukat is fúrván a ponyván, hogy betekinthessenek a mennyországba, hova minket bevittek. Őket, az „utcafiúkat” sosem vitték be.” 

A gyerekek és fiatalok egyik legkedveltebb helyszíne a jégpálya volt a téli hónapokban. Harsogó, vidám katonazene kísérte a téli mulatságokat, fiatalos jókedv, kedélyes hangulat jellemezte a Városligeti tavon korcsolyázó, népes társaságot. S bár a korcsolyázás elsősorban a felnőttek mulatsága volt, a szülők közül sokan magukkal hozták a serdülőkorú gyerekeket is. A térzene, a felszabadult hangulat vonzotta a fiatalságot a jégpályára, ahol kisebb-nagyobb csoportokban társasági táncokat gyakoroltak és különféle társasjátékokat űztek.

A gyermekek számára a legtöbb szórakozási és játéklehetőséget az Állatkert kínálta a városligeti intézmények közül. Már történetének első korszakában is szerveztek gyerekprogramokat, amikor – 1866–1908 között – magánvállalkozás keretében működött. Attól kezdve pedig, hogy a főváros tulajdonába került, különös gondot fordított a mindenkori vezetés arra, hogy a gyermekek különféle korosztályainak – az állatokkal való, önmagában is izgalmas ismerkedés mellett – minél több szórakoztató programot és vonzó játéklehetőséget biztosítsanak.

Az első városligeti játszóteret is az Állatkert területén vehették birtokba a gyerekek 1912-ben, az intézmény teljes felújítását és átépítését követő újranyitáskor. Az elkülönített városligeti játéktér a maga nemében feltűnést keltő újdonságnak számított, hiszen a fővárosban – a megszavazott játszótérépítési program ellenére –  mindössze három közterületi játszókertet sikerült kiépíteni az 1. világháború kitöréséig. 

vissza a teljes nézetre