125 évvel ezelőtt ünnepelték Jókai Mór 50. írói jubileumát. A korabeli sajtó napokig az írófejedelmet méltató cikkektől volt hangos 1894 januárjában: a Fővárosi Lapoktól a Magyar Gépiparig minden folyóirat beszámolt a jeles alkalomról. Az iskolákban ünnepségeket tartottak, és a műveiből olvastak fel részleteket, a színházakban a darabjait játszották, bált rendeztek a tiszteletére. A fél évszázados jubileum alkalmával nemzeti díszkiadásban adták ki műveit, amelyet több mint 1500-an már a megjelenés előtt megrendeltek. Cikkünk azt igyekszik bebizonyítani, hogy ha ma történne mindaz, ami 125 éve történt, akkor a mai közvélemény az egyik legjelentősebb sztárnak nevezné Jókait.

Így ünnepelt az ifjúság

Az Országos Magyar Iskolaegylet II. kerületi választmánya jótékony célú hangversenyt és táncmulatságot rendezett Jókai Mór 50 éves jubileuma alkalmából 1894. január 8-án 8 órakor, ahová 1 forintért válthattak jegyet az érdeklődők.

A budapesti VI. kerületi állami reáliskola január 5-én Jókai-ünnepélyt rendezett, ahol az iskola tanárai méltatták az írót, illetve az iskola a hivatalos Jókai-ünnepségen is képviseltette magát, sőt a 200 forintos díszkiadást is megrendelte. A jubileum alkalmából a Zuglói Katolikus Elemi Népiskola is rendezett ünnepélyt, amely az igazgató megnyitógondolataival kezdődött, majd a diákok éneke és szavalata követett. Az ünnepi beszédet követően kiosztották a Jókai-füzetkéket.

Jókai Mór 1894-ben (Forrás: Fortepan)

A VI. kerületi Állami Polgári Tanítónő-Nevelő Képző és Leánynevelő Intézet is csatlakozott az ünneplők sorához. Az elhangzó beszédek Jókai munkásságának eredményeit ismertették, méltatták munkásságát, illetve arra buzdította az ifjúságot, hogy Jókai példáját követve a közjóért tevékenykedjen.

Január 7-én Jókai-ünnepséget tartottak a Budapesti Kegyestanítórendi Főgimnázium Gyakorlóiskolájában az énekkar közreműködésével, a IV. kerületi községi főreáliskolában és a VII. kerületi állami gimnáziumban.

A Kereskedő Ifjak önképző köre dr. Lázár Bélát, a Nemzet munkatársát hívta meg Podmaniczky utcai központjába, hogy felolvasást tartson Jókai műveiből. Ezt megelőzően Komócsy József Jókai-ódája hangzott el, illetve Jókai egy humoros elbeszélését is meghallgathatta a közönség. Az ünnepséget áldomást zárta, majd tánc következett.

Vastaps

A Jókai tiszteletére rendezett ünnepségsorozat kiemelt eseménye és csúcspontja az 1894. január 7-i ünnepély volt, melynek a Vigadó zsúfolásig telt nagyterme adott helyet. A közönség soraiban olyan jelentős személyiségek foglaltak helyet, mint Wekerle Sándor miniszterelnök, miniszterek, főrendi és képviselőházi tagok, a tábornoki kar, az irodalmi és művészi élet kiemelkedő tagjai, a főváros és a törvénybíróságok képviselői, vidéki és fővárosi egyesületek küldöttjei, illetve Jókai családja. A rangosabbnál rangosabb személyektől elhangzó méltatóbeszédeket hallva állítólag Jókai szeme többször is könnybe lábadt. Az ünnepi hatást tovább fokozta Jászai Mari szavalata és Márkus Emília felolvasása.

 Zsúfolásig megtelt a Vigadó nagyterme a díszünnepélyen, a kép 1880 körül készült (Forrás: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.05.087)

A hivatalos ünnepély estéjén fényes operabált tartottak Jókai tiszteletére, amelyet olyan nagy érdeklődés övezett, hogy a rendezők arra kérték a bál résztvevőit, hogy a jegyüket ne az utolsó napon váltsák ki a nemzeti szállóbeli irodában, ezzel elkerülve a tolongást. A bál népszerűségét kétségkívül az is befolyásolta, hogy maga Jókai is hivatalos volt rá. A megnyitó előtt külön küldöttség ment az íróért, aki zenekari kíséretben érkezett az Operába, hogy megnyissa a bált.

Az ünnepelttel már a hivatalos ünnepélysorozat előestéjén is találkozhatott a rajongóközönség, ugyanis akkor a színházaké volt a főszerep. A Népszínházban a Cigánybárót játszották a tiszteletére, a Nemzeti Színházban pedig az általa írt Szigetvári vértanúk című darabot, amelyet maga az ünnepelt is megtekintett. Korabeli beszámolók szerint Jókai pontban 7 órakor érkezett a Nemzeti Színházba, hatalmas éljenzés és szűnni nem akaró tapsvihar közepette. „Amint hosszú téli kabátjában a díszes társaság közé lépett, egyszerűen, minden ünnepélyesség nélkül, gróf Zichy Géza intendáns rendkívül szép szavakkal, a melegség legigazibb hangján üdvözölte a jubilánst” – írta a Fővárosi Lapok 1894. január 6-án.

A Népszínház (a későbbi Nemzeti Színház) a mai Blaha Lujza téren a Rákóczi (Kerepesi) út felől nézve 1875-ban (Forrás: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.05.103)

Jókai és a Svábhegy

Mivel Jókai 1894-ben már több mint 40 éve töltötte a nyarait a Svábhegyen, és a korabeli vélekedés szerint ott írta legszebb regényeit, a svábhegyi lakosok úgy döntöttek, hogy ők is kiveszik a részüket az ünneplésből. A Budapesti Hegyvidéki Turista Egylet többféle ajándékkal is elhalmozta az írót. Az egyesület vezető személyiségeiből álló küldöttség Spányi Béla Részlet a pálosok templomából Máriamakkon című képét ajándékozta Jókainak.

A Fogaskerekű svábhegyi végállomása (ma Svábhegy megálló). A felvétel 1880–1890 között készült (Forrás: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.05.194)

Emellett az ünnepelt egy disznóbőrből készült albumot is kapott, amelynek külső borítóján Telegdy László festőművész örökített meg a Svábhegy egyik jellegzetes részletét, míg belső borítóját egy pegazus díszítette. Az albumban, amelynek szövegét dr. Várady Antal írta, az alábbi méltató sorok olvashatók: „Egyszerű, de lelkes polgár emberek vagyunk, nyári vendégei az általad megörökített Svábhegynek, akik jubileumod ünnepére szeretetük és hálájuk ezen adóját róják le Neked, a költő-fejedelemnek, akinek dicsősége örök, mint bérceink, s hervadhatatlan, mint évente megnyíló erdőnk lombjai. Tartson meg a magyarok Istene új, meg új jubileumokra. Hadd legyen a magyarnak mentői több nemzeti ünnepe, mert a Te jubileumod nemzeti ünnep lesz mindenkoron” – olvashatjuk a Fővárosi Lapok 1894. január 4-i számában.

Királyi üdvözlet

Jókai 50. írói jubileumáról nem kisebb személy, mint maga a király is megemlékezett. Korabeli lapértesülések szerint a király utasította a Főkamarási Hivatalt, hogy Jókai műveinek díszkiadásából vásároljon egy 500 forintos példányt a magánkönyvtára számára. Emellett a király levélben üdvözölte Jókait, amelyet gróf Tisza Lajos, a király személye körüli miniszter küldött el az írónak. A király levelét a miniszter baráti sorai kísérték: „Kiváló örömömre szolgál, hogy legfelsőbb megbízásból nekem jutott a szerencse: ötven éves írói jubileumod alkalmából ő felségének legkegyelmesebb jókívánatait és az írói pályán kifejtett fényes működésedért való legmagasabb elismerését, neked, a mellékelt hivatalos okmányban átadhatni” – ismerteti a levél tartalmát a Fővárosi Lapok 1894. január 5-én.

Jókai a magas rangú személyek gratulációját nemcsak levélben, hanem személyesen is fogadta. Vaszary Kolos hercegprímás titkára, Kohl Medárd kíséretében kereste fel Jókait Bajza utcai lakásában, hogy személyesen köszönthesse régi jó barátját. A hercegprímás heves ölelések kíséretében megjegyezte: „Az ezüst menyegző alkalmával Balaton-Füreden is én voltam a közönség üdvözletének tolmácsa, hadd legyek az most is, az arany menyegzőnél” – olvashatjuk a Fővárosi Lapok 1894. január 5. számában.

A VI. kerületben, a Bajza utca 39. alatti Feszty-villa  falán látható Jókai-emléktábla (Szentgyörgyi István alkotása)

A VI. Bajza utca 21.szám alatt található Jókai–Feszty-villa 1925-ben, jobbra a Kmety György utca

A prímás félórát időzött Jókainál, akivel felidézték közös emlékeiket, illetve a jubileumi ünnepség részleteiről beszéltek. Miután a prímás kifejezte legmélyebb elismerését, illetve gratulált az ünnephez, amelynél nagyobb megtiszteltetés egyetlen magyar írót sem ért még, visszahajtatott a Budavári Palotába.

Jókai ugyancsak a lakásán fogadta a Neues Wiener Tagblatt nevű folyóirat küldöttségét, amely híres bécsi tárcaírókból és budapesti újságírókból állt. A lap főszerkesztője meleg hangvételű beszéddel köszöntötte Jókait, aki miután válaszolt a jókívánságokra, megmutatta az ajándékokat, amelyeket a delegáció megérkezésekor éppen rendezgetett.

A szőnyeg

Wohl Janka kezdeményezésére az előkelő nők úgy határoztak, hogy egy szőnyeget készítenek Jókainak. A szőnyegen több tucat nő dolgozott Párizstól Erdélyig, mindenki egy kis darabot hozzátéve. Miután ki-ki elkészült a maga kis kockájával, a részeket Pürth udvari szállító állította össze. Korabeli beszámolók szerint a szőnyeg mérete rendkívül impozáns volt, amelyet mi sem bizonyít jobban, mint hogy a Gizella téri Haas kirakatban – annak hatalmas méretei dacára – nem fért el teljes egészében. A szőnyeg nemcsak imponáló nagyságának köszönhetően került be a korabeli hírekbe, hanem a körülötte kialakuló botrány miatt is. Többen ugyanis nehezményezték, hogy a munka nem volt jól szétosztva, így csak néhány asszony vehetett részt benne.

„Száz számra érkeztek a szemrehányó, kérő levelek a lelkes asszonyoktól, akik szívesen vettek volna részt annak az ajándéknak elkészítésében, a melyet a magyar nők Jókainak szántak” – írta a Fővárosi Lapok 1894. január 5-én. A szőnyeget a perlekedés ellenére január 6-án egy nőkből álló bizottság nyújtotta át Jókainak, aki lakásán fogadta az ünneplő hölgykoszorút.

Nyitókép: Jókai Mór 1894-ben (Forrás: Fortepan)