Budafokon a Szent Péter és Pál kápolna előtt áll egy mezei juhar, korát a helytörténészek 250 évesre becsülik. Nem olyan hatalmas, mint mondjuk egy százados platán vagy hárs, (kettős) törzse sem feltűnően vastag. Mégis valami egészen különleges hangulatot áraszt, ami tiszteletteljes áhítattal tölti el az alatta állót. 

A régi remetékkel, szerzetesekkel való találkozások lehettek ilyenek: a fa az évszázadok által megérlelt halk, finom, mélységes igazságokat juttatja eszünkbe. Magához vonz, elgondolkoztat, megállásra int. Az egész növényről a bölcsességnek ez a törékeny, de örökérvényű ereje árad, valóban megindító találkozás megállni, leülni alatta. 

Kálváriára vezető lépcső, kápolna, mezei juhar: Budafok féltett emlékei (Fotó: Viczián Zsófia/pestbuda.hu)

Péter Pál utca, középen egy csodálatos vadgesztenyefasorral (és patakkal) (Fotó: Viczián Zsófia/pestbuda.hu)

Az Ősök fája

Nagy szavak ezek egy fáról? A környék lakói, lokálpatriótái (és a budapesti fák más tisztelői) bizonyára nem csodálkoznának rajtuk. E juhar a fővárosban is egyedülálló figyelemnek örvend: mellette 2002 óta kopjafa hirdeti, hogy Budafokon az Ősök fájaként tisztelik. A fát nevezték az Év Fája versenyre is, ahol 2012-ben különdíjat nyert. Ha rákeresünk a mögötte álló kápolna vagy kálvária történetére, a szövegekben rendre szó esik a juharról is, helytörténeti séták fontos állomása, sokan ismerik.

Mitől olyan különleges? Ha a botanika szemszögéből nézzük, egyáltalán nem ritka faj a mezei juhar Magyarországon, őshonos e tájon. Nem szokott nagyra nőni, törzse általában ágas, görbe, ezért sokszor sövényként is használják. Jól viseli az éghajlati szélsőségeket, talaj tekintetében se finnyás. Erdőtársulásban a gyertyános-tölgyesekben szokott előfordulni, sajnos egyre kevesebb helyen. 

Fölénk magasodó, méltóságteli lomb (Fotó: Viczián Zsófia/pestbuda.hu)

Megkapó hangulatok: a Péter Pál utca Promontor legrégibb utcája (Fotó: Viczián Zsófia/pestbuda.hu)

Különlegessége a múltja és az a hely, ahol már két és fél százada nő. A megkapó szépségű Péter Pál utca végén magasodó juhar története összefonódik Budafok – akkor még Promontor – első templomának és kálváriájának történetével. Neve is ezért utal az ősökre: generációk hosszú sora pihent már meg az árnyékában. A mögötte álló kápolna Budafok egyik legrégibb emléke. A török megszállás után német betelepülők által alapított faluban 1739-ben pestisjárvány tört ki. A halálos kór nem válogatott: hiába fogadta meg Knoll József, a falu egyik legmódosabb embere (foglalkozására tekintve serfőző), hogyha túléli a járványt, kápolnát épít: a pestis hamarosan végzett vele.

Lánya (vagy más források szerint az özvegye), Veronika és férje, Lackner József azonban a 1743-ra felépíttette a letétbe helyezett 100 körmöci aranyból Budafok első templomát, melyet Padányi Bíró Márton veszprémi püspök szentelt fel 1748-ban Péter és Pál apostolok tiszteletére. (Knoll József nevét ma a Péter Pál utcába vezető kis utca is őrzi.)

A pestis elvonulta után újabb telepesek érkeztek Promontorba, így hamarosan egy nagyobb templomra lett szükség (1755-re el is készült a Szent Lipót templom). De erről sem feledkeztek meg: a Péter és Pál apostol kis kápolnája 1804-ben orgonát, 1831-ben kőoltárt kapott, 1924-ben pedig egy nagyobb felújításon is átesett az addigra már eléggé rossz állapotú épület. A kápolna mögött már a XVIII. század végén kiépült egy kálvária, így a húsvéti körmenetek kiindulópontja is volt.

Budafok, Városháza tér: védett szelídgesztenyék alatt (Fotó: Viczián Zsófia/pestbuda.hu)

A budafoki piac mellett egy hatalmas, védett platán magasodik (Fotó: Viczián Zsófia/pestbuda.hu)

A kápolna előtt álló mezei juharról persze nem írnak a régi krónikák vagy az egyházlátogatási jegyzőkönyvek. Talán az első betelepülők ültették ide, talán az eredeti növénytakaróból maradt vissza, vagy egy madár elejtett magjából sarjadt ki. De az biztos, hogy itt volt, így idővel a kápolna használói, a régi promontori polgárok megálltak alatta, akár a körmenetek alkalmával, akár a hétköznapokon.

Az elmúlt évtizedekben pedig a júniusi Péter-Pál-napok állandó programpontja lett az Ősök fája kopjafa megkoszorúzása. (Budafok a mezei juharon túl is kivételesen példás gondoskodással fordul a fái felé. Itt van a – XII. kerület mellett – a legtöbb fa, amely a rendszerváltás után hivatalos helyi védelmet is kapott.)

Fa és kápolna (Fotó: Viczián Zsófia/pestbuda.hu)

Csodálatos oszlopos tölgy Mikus Sándor szobra mögött a Városháza téren: ez is Budafok büszkesége (bár ez hivatalosan nem védett) (Fotó: Viczián Zsófia/pestbuda.hu)

Az ősi juharfának ma látszólag két törzse van. Egy vékonyabb és egy vastagabb. Péter és Pál – a két, habitusában oly különböző apostol, akiket végül a közös hit és sors mégis egymás mellé sodort a római mártírhalálba. A mélyben azonban a juhar törzse egy elágazó törzs: csak ezt már elfedi a magas támfal feltöltésekor ráhordott föld. Egy vastag törzs: ahogy Péter és Pál hite is egy tőről, ugyanazon gyökérzetből fakadt.

Nyitókép: Mezei juhar, a nagy tiszteletnek örvendő budafoki Ősök fája (Fotó: Viczián Zsófia/pestbuda.hu)