2020. május 9. 09:00

A XVIII. század második felétől Magyarországon növekvő igény és érdeklődés irányult a különböző díszítőművészeti alkotások felé. Az építészek és építőmesterek, nem is beszélve a megrendelőkről, egyre inkább igényelték az épülő házak külső és belső díszítését, a homlokzati díszeket ugyanúgy, mint a belső terek részleteinek, a falaknak, ajtóknak és ablakoknak finom kidolgozottságát. Ehhez pedig már nem volt elegendő a mesterek felnőttkorban gyarapodó tudása, a fiatalok oktatására is szükség volt. Az oktatásnak iskolára, az iskolának pedig saját épületre volt szüksége. Így született meg a Székesfővárosi Iparrajziskola.

A pesti építőmesterek céhe már 1726-ban egy nyílt ülésen a rajzoktatás fontosságát hangsúlyozta. 1778-ban az Udvari Kancellária hivatalosan megalapította a Schola Graphidis Budensist, vagyis a Budai Rajzoló Iskolát. 10 évvel később már Pesten is megalakult egy hasonló intézmény. Elsősorban kőművesek, ácsok, kőfaragók, asztalosok, üvegesek, szobafestők, rézművesek látogatták az órákat, de természetesen már az elejétől fogva művészeti oktatást is biztosítottak a rajzolni, festeni vagy szobrászkodni vágyó fiataloknak.

1885-ben a két iskola egyesült, és a pesti Cukor utcában, az ottani elemi népiskola épületében nyert elhelyezést ideiglenesen. Ekkor már Vidéky János volt az igazgató, aki 1879-től 1900-ig vezette az iskolát. Vidéky, akinek édesapja népszerű acél- és rézmetszőművész volt (tehát sokszorosított grafikával foglalkozott), egész pályafutása során az ipari szakoktatás fontosságát hirdette.

  

Vidéky János (Vasárnapi Ujság, 1891. július 12.)

Kauser József portréja az Ország-Világ 1905. október 29-i számában

A főváros vezetése 1886-ban bízta meg Kauser Józsefet, hogy tervezzen az iskolának önálló épületet. Először nem tudtak dönteni, hová kerüljön, de mivel 1888-ban készült el egy általa tervezetett oktatási intézmény a Lónyay utcában, adta magát a helyszín: a Református Főgimnázium mellett, az akkori Oroszlán (ma Török Pál) utca sarkán kell felépíteni az Iparrajziskolát. A tervezéskor Kauser végig szorosan együtt dolgozott Vidéky igazgatóval és az ő művészetoktatói szempontjait is érvényesítette a munka során.

A téglaarchitektúrájú saroképület jól illeszkedik környezetébe, a Lónyay utcában álló szomszédos iskolaépülettel egy tömböt képez. A homlokzaton fellelhető gótikus formajegyek ellenére az épület eklektikus stílusú. A fa kapuszárnyak magas színvonalon mintázott ablakai és a felettük látható üvegbetétes rózsaablak igényes kezek munkájának tanúbizonysága. A külső leginkább szemet gyönyörködtető része a sarok felé néző homlokzat. Két oldalán gótikus támíveket idéző fiatornyos pillérköteg, annak tetején timpanon és középen csúcsívben záródó lizénák hangsúlyozzák a szimmetriát.

Az Iparrajziskola a Lónyai utcában 1900 körül (Fotó: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.07.094)

A Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola épülete a Török Pál utca–Lónyay utca sarkán (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A Török Pál utcai főbejárat a rózsaablakkal (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Az új intézményben az oktatást három nagyobb csoportba rendezték. A már szakmájukban elhelyezkedett iparosoknak vasárnapi és esti, valamint téli tanfolyamokat tartottak (ekkor értelemszerűen kevesebb volt a munka), napközben a beiratkozott diákokat oktatták, a tanítóknak pedig külön rajztanfolyamokat szerveztek. Az iparosok részére 10 különböző esti képzést tartottak: általános rajzot, ipari rajzot, sokszorosító rajzot, alakrajzot, mintázást, rajzolást fémiparosoknak, gépiparosoknak, építőiparosoknak, faiparosoknak és szabóknak. Az iskolában az igazgató mellett 12 állandó és 12 óraadó tanár, valamint 8 tanársegéd működött.

A Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola épülete a Török Pál utcai oldalán (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Az 1900-as évek első évtizedeiben évente több mint 900 tanuló sajátította el az egyes szakok ismereteit. 1910 körül ezeknek a tanulóknak mintegy 20 százaléka lány volt, és ami talán már akkor is érdekes adatnak számíthatott: a nappali kurzusokon, vagyis a nyilvános rajz- és mintázó termekben nagyjából 170 hölgy és 90 fiatalember tanult. A férfiak arányát az iparosok vasárnapi és esti tanfolyamait látogató 250 inas és 300 segéd és a téli tanfolyamokat felkereső mintegy 100 segéd és tanonc növelte.

Lépcsőházrészlet 1970-ből (Fotó: Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény)

Folyosó 1970-ben (Fotó: Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény)

1904-től művészettörténeti ismereteket is oktattak már, az első tanár Lyka Károly, a kor egyik legkiemelkedőbb tudósa és művésze volt. 1914-ben fotószakosztállyal bővült az iskola Pécsi József vezetésével. Pécsi a festői fényképezés, az úgy nevezett piktorializmus nagyszerű képviselője volt, aki a művészi ihletettségű fotográfia lelkes és precíz tanáraként számtalan későbbi alkotó mestere lett, de az ő nevéhez fűződik a reklámfotózás meghonosítása is.  Az 1930-as években a népművészet és néprajz oktatása is beindult az iskolában.

   

Lyka Károly portréja a Tolnai Világlapja 1925. március 18-i számában

     Pécsi József önarcképe (Iparművészet, 1915. II. szám)

1946-tól Szépmíves Líceummá keresztelték az intézményt és egyben az oktatást is átalakították. bevezették a közismereti órákat: többek között a magyar, a számtan, a földrajz, a számvitel, az iparjog-védelem is önálló tantárggyá vált. Ebben az időben már az agyagműves, a bútorműves, a női divat, a grafikai, a könyvkötő, a bőrdíszműves és a textilműves szakosztályok is nagy népszerűségnek örvendtek. A tanulók líceumi érettségit és szakképzettségükről tanúskodó végbizonyítványt kaptak, melynek alapján segédvizsgát tehettek.

Tanárok és diákok 1946-ból (Fotó: Fortepan/Képszám: 105066)

1949-ben újabb átszervezést hajtottak végre annak érdekében, hogy a művészeti főiskolákra megfelelő előképzést biztosítson, a művészi ipar számára pedig középfokú szakképzést nyújtson az intézmény. Így jött létre 1950-ben az Állami Művészeti Gimnázium, majd 1951-től a Képző- és Iparművészeti Gimnázium. 1967-ben szakközépiskolává alakult át az iskola azzal az indokkal, a végzősök teljes értékű érettségit szerezhessenek, amellyel azután bármely felsőoktatási intézményben tovább tanulhatnak.

A Kisképző 1980 körül (Fotó: Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény)

2016 óta ismét új hivatalos neve van az intézménynek (Képző- és Iparművészeti Szakgimnázium és Kollégium), de a színvonal nem csökkent a hosszú évtizedek alatt. Kreativitás, invenciózusság, tehetséggondozás jellemzi a Kisképzőt, melyre minden művészetet kedvelő budapesti büszke lehet.

Nyitókép: Az Iparrajziskola 1900 körül (Fotó: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.07.094)

vissza a teljes nézetre