Magyarországon az I. világháború alatt erős repülőipar alakult ki, természetesen a hadi repülés céljait kiszolgálandó. Albertfalván és Mátyásföldön nagyon sok modern repülőgépet gyártottak, természetesen a hadsereg számára. A háború után ez az ipar alapja lehetett volna a magyar polgári repülésnek is. 

A háború és az utána következő zűrzavaros időszak nem kedvezett a polgári repülésnek, de 1920-ban felcsillant a remény, hogy elindulhat a magyar civil repülés.

A Maefort aszódi Phönix C–I kétüléses postarepülőgépe, előtte id. Krisztinkovich Béla és Bendik József (Fotó: MMKM. Leltári szám: TFGY. 11206)

Mivel 1920 januárjában kiderült, hogy a győztes hatalmak Németország teljes katonai repülésének felszámolására készülnek, a szakemberek számára nyilvánvalóvá vált, hogy hasonló korlátozást fognak Magyarországgal szemben is érvényesíteni. Ezért a szakhatóságok gyorsan léptek, a repülésügyet a Kereskedelmi Minisztérium hatáskörébe utalták, itt szervezték meg a polgári repülési hatóságot Légiforgalmi Szakosztály néven. 
 
A minisztériumban még 1920. február 11-én megalakították a Magyar Aeroforgalmi Részvénytársaságot (Maefort), amely az első magyar polgári repülőgép-társaság volt, és egyik célja az volt, hogy a megmaradt katonai repülési berendezéseket, repülőgépeket és felszereléseket a polgári repülés számára megmentse. A Világ című lap rövid hírben számolt be 1920. február 18-án az új vállalkozásról: 

„Magyar Aeroforgalmi Részvénytársaság elnevezés alatt 50 millió korona alaptőkével vállalat alakult, mely a légi forgalom leendő fejlesztését tűzte ki célul és legközelebb a külfölddel kapcsolatot létesít hírszolgálat, reklám és személyszállítás céljából. A részvénytársaság elnöke Károlyi László gróf.”

A céghez került több repülőtér, összesen több mint 40 működőképes (katonai) és 60 javítható repülőgép. A vállalt továbbá gyorsan, és főleg titokban vásárolt Ausztriából több Phönix C–I típusú repülőgépet. Winkler László Magyar repülők, repülő magyarok című könyvében 8 repülőgépről írt, amelyet Ausztriából vásároltak meg, míg másutt 15 hazai gyártású, de szintén Phönix C–1-es gépről írnak. 

A Phönix C–1-es repülőgép (Fotó: Wikipédia) 

Ezek a Phönix repülőgépek valójában katonai gépek voltak, mégpedig felderítőgépek, összesen két ülés volt bennük, a 231 lóerős motorjukkal 175 km/órás sebességet tudtak elérni, és természetesen fel voltak fegyverezve. A gépek kétfedelűek voltak, a felső szárnyuk valamivel nagyobb volt, mint az alsó. A repülőgépekre polgári jelzések kerültek, fehér mezőben a H-OP betűk, és a gép sorszáma. 

Az aszódi gyárban a repülőgépeket polgári használatra alakították át, és kísérletképpen 1920. május 12-től postajáratként repültek. Az első repülőgép Albertfalváról, az albertfalvi repülőgépgyár repülőteréről Szegedre szállított 1600 példányt az Új Nemzedék című lapból. A járat pilótája, Risztics János, az I. világháború ász vadászpilótája (7 légigyőzelemmel) volt, munkáját Bakász Emil megfigyelőként segítette. 

Risztics János (1895–1973), az I. világháború ász vadászpilótája (Fotó: Wikipédia) 

A Maefort titkos célja az volt, hogy polgári köntösben átmentse a magyar légierőt, hiszen a trianoni békediktátum a magyar katonai repülést tiltotta. E munka keretében az ország több pontján is megkezdték a pilótaképzéseket, de a postai szállításokat sem állították le, októbertől magánleveleket is szállítottak.

A Kereskedelmi Minisztérium 1920. október 27-én adta ki az alábbi rendeletet, amelyet a Repülés 1980. január 1-i számából idézünk: 

 „A Magyar Aeroforgalmi Részvénytársaság Budapest és Szombathely között naponta (vasárnap is) rendszeresen közlekedő repülőjáratokat rendez be, melyet a magyar királyi posta folyó évi november hó 8-tól kezdődően küldemények rendszeres közvetítésére használ fel.”

A repülőtársaság november 7-én Rákosmezőn nagyszabású repülőnapot tartott, és ezután egyszer-egyszer már utassal is felszálltak a Maefort-repülők. A postai szállítások szépen hoztak a konyhára, 1920. év végére a cég bevétele meghaladta a 450 ezer koronát, amelyből csak a személyszállítás 60 ezer koronát teljesített. 

Azonban a békediktátum ratifikálása után egy évvel, 1921 júliusában megpecsételődött a repülőgép-társaság sorsa. A békediktátum betartását ellenőrző bizottság a francia Barres ezredes vezetésével felfedte a Maefort titkolt katonai célját. Magyarországon tejes repülési tilalmat rendeltek el, valamint az összes repülőgépet és repülési felszerelést megsemmisítését.

A Maefort Phönix gépei 1921-ben Rákosmezőn (Fotó: MMKM. Leltári szám: TFGY. 2531.1)

A repülőgép-társaság 1921. december 8-i nyilvános közgyűlésén felszámolta önmagát. A repülőgépek és felszerelések megsemmisítése 1922 végéig tartott, eddig tartott a repülési és repülőgép-építési tilalom is. A minisztériumnak ugyan különböző helyeken sikerült némi felszerelést elrejtenie és átmentenie, de sok szakember inkább külföldön keresett munkát, és az elpusztított gépeket sem lehetett gyorsan pótolni, így egycsapásra sikerült tönkretenni az akkoriban fejlettnek számító hazai repülőgépipart. 

Nyitókép: Postajárat indul Rákosmezőről 1921-ben. A pilóták: elöl Ágoston főhadnagy, hátul Jász főhadnagy (Fotó: MMKM. Leltári szám TFGY. 2538.1)