A Budavári Királyi Palotát a XVIII. század végén ábrázoló metszetek bizonyára sokak számára ismerősek: egy érdekes építmény, négyszögletes alaprajzú csillagvizsgáló torony emelkedett az épület tetején, a Duna felőli oldalon. A Mária Terézia által Nagyszombatból Budára, mégpedig magába a barokk palotába beköltöztetett Királyi Magyar Tudományegyetem csillagvizsgálója volt ez. Alapításában jelentős szerepet játszott Hell Miksa, aki kora tudományosságának meghatározó alakja volt.

A palota Duna felőli homlokzata a csillagvizsgáló toronnyal 1780 körül (Forrás: Kelényi György: A budai királyi palota építésének története a XVIII. században. Tanulmányok Budapest Múltjából 29. kötet)

Hell Miksa 1720. május 15-én született az akkori Magyarország északi részén, a Selmecbányához tartozó Szélaknán, feltehetően bajor eredetű, német ajkú családból, Mathias Cornelius Hell, magyarosan Hell Máté Kornél bányamérnök huszonkettedik (más források szerint „csak” huszonegyedik) gyermekeként. Három bátyja is neves bányászati szakember lett, ő pedig 1738-ban belépett a jezsuita rendbe. A jezsuita rend, amelynek egy évszázaddal korábban Pázmány Péter esztergomi érsek is tagja volt, igen jelentős szerepet töltött be ekkoriban az ország művelődési és tudományos életében. Jellemző a korra, hogy a vallási alapokon álló egyháziak érdeklődése egyre inkább a természettudományok felé fordult.

Hell Miksa Trencsénben bölcseleti képzést kapott, majd a jezsuita rend 1740-ben Bécsbe küldte. Itt ekkor már jezsuita obszervatórium működött, amelynek alapítója, Joseph Franz neves osztrák természettudós a segédjének választotta Hell Miksát, aki egyre inkább az asztronómiának szentelte magát. Bécsi tanulmányainak befejeztével hazakerült Magyarországra, Lőcsén, később Nagyszombatban, majd Kolozsvárott tevékenykedett.

Hell Miksa Wenzel Pohl metszetén (Forrás: Bildarchiv Austria, Österreichischen Nationalbibliothek)

1755-ben ismét Bécsbe került, ahol Mária Terézia udvari csillagásszá és az egyetemi csillagvizsgáló intézet igazgatójává nevezte ki. A jezsuita rend eltörlése nem okozott pályáján törést, pozícióját a bécsi egyetemen továbbra is betölthette, papi hivatását is tovább gyakorolta. Azonban teendői, fáradozásai megsokasodtak, hiszen rendtársainak a korábbiakhoz hasonló segítségére már nem számíthatott.

 Tevékenysége rendkívül sokrétű volt, magas szinten foglalkozott matematikával, jezsuita papként természetesen a teológiát is művelte, értekezett a világ teremtéséről, a bibliai kinyilatkoztatás és természettudomány viszonyáról, és ezek mellett az orvostudományban is jártas volt.

Tudományos tevékenysége nemzetközi jelentőségű, az elsők között mérte meg a Nap–Föld távolságot, számos tudományos művet írt, de nevéhez fűződik az egyik első csillagászati évkönyv kiadása is. Amikor rendtársával, Sajnovics Jánossal 1769-ben az észak-norvégiai Vardø szigetén a Vénusz átvonulását figyelték meg, Hell figyelt fel a lapp és a magyar nyelv hasonlóságára.

A magyarok származását maga is kutatta, és elsősorban Anonymus nyomán a kazárokkal, a törökökkel és a kunokkal való rokonságot hangsúlyozva egy valaha volt finn-lapp nép leszármazottjainak vélte a magyarságot. Bár magyarul nem beszélt, levelezése tanúsítja, hogy magát magyarnak vallotta.

Hell Miksa legismertebb portréja, Johann Elias Haid metszete, amelyen a tudós lapp ruhában látható a vardø-i expedíció során (Forrás: Magyar Csillagászati Egyesület)

Magyarországon három csillagvizsgáló alapítása fűződik a nevéhez, így az egri és a gyulafehérvári mellett az első budai obszervatórium létesítése is hozzá kötődik. Ezek közül az Egri Líceum és a gyulafehérvári Batthyaneum csillagvizsgálója ma is áll.

A jezsuita rend 1773-ban kihirdetett feloszlatását követően, 1777-ben a négy karral működő nagyszombati egyetemet Mária Terézia Budára helyezte át, mégpedig a királyi palotát engedte át erre a célra, amit az 1750 után lezajlott nagyszabású átépítés óta eredeti funkcójában sohasem használt az uralkodó. Három karnak jutott hely a barokk palotában, míg az egyetem teológiai kara a budavári Nagyboldogasszony-templommal szomszédos, volt budai jezsuita rendházba költözött.

A Budavári Palota Mária Terézia királynő idejében: az egykorú grafika a nyugati (Krisztinaváros felőli) homlokzatot ábrázolja, a kupola mögött látható a csillagvizsgáló (Forrás: FSZEK Budapest-képarchívum)

A költözéshez kapcsolódóan Hell Miksa kapott megbízást, hogy alkalmas helyet keressen Budán az egyetemi csillagvizsgáló felépítésére. Hell Bécsből Budára utazott, ahol Makó Pállal, a mennyiségtan tanárával, Csapody Lajos könyvtárnokkal és Sajnovics Jánossal történt megbeszélései alapján a csillagvizsgáló helyszínét a királyi palota épületében jelölte ki.

A terv jóváhagyást kapott, és Mária Terézia az építkezés megszervezését is őrá bízta. A kivitelezésben Hell munkatársai Sajnovics János és Weiss  Ferenc voltak, maga Hell Bécsből követte a munkálatokat. Mária Terézia  jelentős összegekkel támogatta az építkezést, valamint új eszközök beszerzését tette lehetővé a csillagvizsgálóhoz. A csillagvizsgálót a palota két szimmetrikusan elhelyezkedő kupolája közül a Duna felé eső helyére építették. A torony tervezője Franz Anton Hillebrandt volt, ő és Georg Karl Zillack vezették az építészeti munkálatokat.

Joseph és Peter Schaffer 1787-ben készült látképén is jól látható a Budavári Palota csillagvizsgálója

A csillagvizsgálót a palota főszárnyának közepére helyezték el. A palotára épült torony alsó három emelete a csillagászok lakásául szolgált, míg a tulajdonképpeni obszervatórium a torony legfelső emeletén helyezkedett el. A torony tetején, a felső párkány négy sarkán kis kerek tornyokat helyeztek el, amelyek a négy égtájra irányultak. Közülük kettőnek, a délinek és a nyugatinak észlelőréssel ellátott forgatható bádogfedele volt. A csillagvizsgáló intézetnek Hell Miksa elvei alapján kettős célt kellett ellátnia, egyrészt az észlelést, másrészt – egyetemi intézményről lévén szó – az oktatást.

A csillagvizsgáló torony külső képe és alaprajzai (Forrás: Kelényi György: A budai királyi palota építésének története a XVIII. században. Tanulmányok Budapest Múltjából 29. kötet)

A Királyi Magyar Tudományegyetem nem élt meg hosszú időt a Budavári Palotában. Mikor II. József a legfőbb közhivatalokat Budára telepítette, az egyetemnek 1784-ben Pestre kellett költöznie. Azonban az egyetemi nyomda és a csillagvizsgáló Budán maradt. A Budavári Palota csillagvizsgáló tornyát végül 1829-ben statikai problémák fellépése miatt bontották le, szerepét az 1815-ben felépült biztonságos, a későbbi Citadella helyén álló Gellért-hegyi „Csillagda” vette át.

Hell Miksát tudományos érdemeiért több tudós társaság, akadémia a tagjává választotta, nevét kráter viseli a Holdon, valamint kisbolygót is neveztek el róla. 71 éves korában Bécsben hunyt el 1792. április 14-én.

Nyitókép: A budai királyi palota képe az egyetem csillagvizsgálójával, 1779. Johann Ernst Mansfeld metszete Ferdinand Fichier rajza nyomán (Forrás: Kelényi György: A budai királyi palota építésének története a XVIII. században. Tanulmányok Budapest Múltjából 29. kötet)