Bár a Habsburg-önkény jelképének tartott épület bontását az XIX. század végi sajtó tényként közölte, mindmáig velünk van, s mára Budapest egyik jelképévé vált a rajta álló szoborral együtt. A hírek szerint nemsokára megkezdik a felújítását. 

Aki mostanában a Gellért-hegyen jár, azt meglehetősen eklektikus kép fogadja. Az egyik legcsodálatosabb budapesti panorámát adó Citadellához vezető sétányok és lépcsők jelentős része rossz állapotban van, töredezettek, balesetveszélyesek, az utak mentén falfirkákat, néhol kisebb-nagyobb szemétkupacokat látni.

A nemrég a Várgondnokság Nonprofit Kft. kezelésébe vett, 1854-ben épült erődhöz felérve aztán hrabali kép tárul a szemünk elé: a Szabadság-szobor előtt napszemüveges-kalapos szerencsevadász itt a piros, hol a piros műanyagkupak-játékra buzdítja kreatívan szerzett nyelvtudásával a vidám kedvű olasz turistákat. Mindenütt kattognak a fényképezőgépek, és villognak a távcsövek, nemhiába, hiszen az innen szemünk elé táruló látvánnyal nem lehet betelni.

(Fotó: Bukovszki Péter/pestbuda.hu)

A Citadella hatalmas tömbje masszív hátteret biztosít mindennek, bemenni azonban nem lehet, kivéve egy helyet, ott azonban egy nyilvános toalett hirdeti szolgáltatását egy szuvenírüzlet és a VALYO egyesület mobilszaunája társaságában, ahonnan egyébként éppen a budai Várra és az Országházra látni. Továbbsétálva nemsokára láthatóvá válik egy sor hatalmas, műemlékvédelmi szempontokból sehogyan sem indokolható ablak az erődítmény rondellájának észak-nyugati falán: a hírhedtté vált egykori Citadella-terasz helye. Az egész helyszín kicsit szomorkás képet mutat: hatalmas lehetőségek rejlenek benne, mégis évek óta elhanyagolt és funkciótlan. 

Egy helyszínen dolgozó alkalmazottól aztán megtudjuk: bár az épület jelenleg le van zárva, odabent megkezdődött az állapotfelmérés, amely a majdani felújítást készíti elő. Kívülről nemigen látszik semmi, s forrásunk beszámolója szerint ő maga sem igen látott még sok mozgást a környéken, noha itt dolgozik. „Tán még a nyáron se kezdik el” – zárta a beszélgetést a férfi. 

(Fotó: Bukovszki Péter/pestbuda.hu)

A Citadellát megépítése óta sokszor le akarták már bontani. Széchenyi István az elsők között volt, aki a Gellért-hegy tetejére nemzeti pantheont képzeld el (hasonló ötletet a legendás építész, Makovecz Imre is álmodott a helyszínre); sőt, a millennium időszakában, 1896 előtt még látványtervek is születtek a hegy tetejére építendő kupolás csarnokokról és a Dunán át oda felvezető hídról, ám a nagyszabású tervek közül egy sem valósult meg. 

A legjelentősebb változás – a háborúkban és az 1956-os forradalomban szerzett, ma is látható lövésnyomok, illetve a császári hadsereg 1899-es kivonulása utáni jelképes bontás mellett – a 40 méter magas Szabadság-szobor (akkor Felszabadulási emlékmű, Kisfaludi Strobl Zsigmond alkotása) felállítása volt 1947-ben.

Azóta jelentős átalakítás, felújítás nem történt, és komolyabb közösségi funkciót sem kapott az épület, ám ez, ha minden igaz, nemsokára megváltozhat. Kérdésünkkel kerestük a Várgondnokságot, ám mind ez ideig senkit sem tudtunk elérni, aki bővebb információval tudott volna szolgálni.