2016. október 25. 09:39

Pest gyönyörű, Budára mosolygó Duna-parti házsorának van egy kis szépséghibája: a Petőfi téri ortodox templom. Pontosabban annak is az egyik, világháborúban lerombolt és a kétezres években kurtán-furcsán kipótolt tornya. De most talán végre helyreállhat a régi harmónia.

Írta és fényképezte: Viczián Zsófia

 

Nemrégiben hírt adtunk arról, mennyi Ybl Miklóshoz köthető épület áll megújulás előtt városszerte. És most itt a következő is: a magyar kormány nevében Soltész Miklós egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkár hétfőn jelentette be, hogy százmillió forinttal támogatják a Magyar Ortodox Egyházmegyét a Petőfi téren álló Nagyboldogasszony magyar ortodox székesegyház tornyának újjáépítésében. 

Persze ezt az épületet nem Ybl tervezte, csak a homlokzatát és a tornyokat köszönhetjük neki. A templom története, mint annyi történet a fővárosban, még a török időkig nyúlik vissza: a megszállás ideje alatt költöztek nagyobb számban a Balkánról Pestre ortodox vallású kereskedők. Nemzetiségüket tekintve nem voltak egységesek: szerbek, macedónok, görögök és balkáni románok (macedovlachok) is voltak köztük. Az viszont kétségtelen, hogy a kereskedéshez jól értettek, így különösen a török idők után erőre kapó Pesten hamar nagy vagyonra tettek szert sokan közülük.

Évtizedekig a ma is látható, ódon kis barokk Szerb utcai szerb templomon osztoztak, de az 1700-as évek végére hosszadalmas procedúrát végigjárva végül sikerült a görögöknek és macedovlachoknak elérniük, hogy külön templom építésére kapjanak engedélyt. 1801. augusztus 11-én szentelték fel a Duna partján az új, kéttornyú épületet, de aztán még jó tíz évbe telt, mire a belső berendezés is elkészült. Ybl Miklóst az 1870-es években aztán azzal bízták meg, hogy készítsen díszesebb tornyokat és látványosabb homlokzatot a templomnak: a vagyonosodás tovább folytatódott, a közösség ezért meg akarta mutatni, futja erre is.

Az addigra már sztárépítésznek számító Ybl elegáns, rá jellemző mértéktartással oldotta meg a feladatot. Az elkészült toronysisakok nagyon hasonlítanak egy másik ekkoriban készült munkájára, a terézvárosi plébániatemplom tornyaira. Az 1870-es években kezdték meg a rakpart kiépítését is, amelynek köszönhetően az épület előtt a korábbi keskeny, földes út helyett egy elegáns, széles sétány jött létre. Petőfi alakja 1882-től díszíti a teret (talapzatának tervezését szintén Ybl-re bízták). 

De nem csak Pest képe változott meg ezekben az években, hanem a polgárok identitása is: az egykori görögök és más balkáni népek mind jobban elmagyarosodtak, idővel a liturgiában is nyelvet kellett váltani. Így érünk el lassan a második világháborúig, amikor is a déli torony olyan súlyos bombatalálatot kapott, hogy le kellett bontani. Visszaépíteni pedig ez idáig nem sikerült. Hogy egyáltalán az épületet az ostrom után viszonylag hamar tatarozták, az keleti kötődésének volt köszönhető: az orosz pátriárka alá volt közösséget és az ószláv nyelvű liturgiát még a kommunista időkben is illett respektálni. Különösen így volt ez a rendszerváltás után: 2006-ban a hivatalos látogatáson Budapesten tartózkodó Putyin elnök személyesen is felkereste a templomot. Ekkor született meg az egyezség is, hogy a sárospataki könyvtárnak visszajuttatott nyomtatványok fejében a magyar állam támogatja ennek az épületnek a kilencvenes években megkezdett teljes körű restaurálását – beleértve a torony pótlását is. Ha nem is villámgyorsan, de 2010-re visszaépítették a hiányzó toronyszintet és ráemelték a jelenleg is látható sisakszerű építményt.

Azóta így áll, sokak naponta ismétlődő aggódó pillantását magán viselve: csak nem marad ilyen? Csak nem gondolták úgy, hogy modern építészeti installációként nem pótolni, csak megidézni kell az egykori tornyot? Most úgy tűnik, nem: visszaépülhet az eredeti formájában. Ott fog állni a szintén megújult Belvárosi Nagyboldogasszony Plébánia mellett, mutatva, hogy itt, Magyarországon találkozik kelet és nyugat egymással. 

Amit a vagyonos kereskedőknek a XIX. század elején egy-két év alatt sikerült megvalósítani, azt az utókornak már hatvan éve nem sikerül. De, tekintve a felmerülő, több száz millió forintra rúgó költségeket, újra rácsodálkozhatunk ennek kapcsán a múltra is: micsoda prosperitás jellemezte az egykori Pestet! 


Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó