Kossuth Lajos száműzetésben, Olaszországban hunyt el 1894 márciusában. Amikor a kormányzó halálhíre Budapestre ért, azonnal lázas szervezkedésbe fogtak a magánszemélyek és a különböző egyesületek: mindenki méltó emléket akart állítani Kossuth Lajosnak. Az ügy azonban nem akart előre haladni, mivel mindenki beleszólt, mindenki máshogy képzelte el az emlékmű megvalósítását és helyszínét.

A Hegyvidéket illetően volt egy konkrét esemény, amely alapot szolgáltatott arra, hogy a Zugligeti Egyesület, látva a főváros tehetetlenségét, külön gyűjtésbe kezdjen. Ugyanis itt, a Zugligetben fogták el a császári katonák Kossuth Lajost 1837 májusában, amikor orvosi javaslatra Stettner János huszárkapitány nyaralójában pihent. Ebben a majorban az 1760-as évektől működött egy vendégfogadó, amely később a közeli tengerszemre emlékeztető tavacskáról, az Istenszeme-tóról kapta a nevét. A kis tavat a közeli Disznófő-forrás vize táplálta. A vendéglőt kezdetben németül ismerték „Zum Auge Gottes” néven, azonban nem kellett sok idő, hogy a magyar „Istenszeme” elnevezés váljék elterjedtebbé. A vendégfogadó a XIX. század első felében a kirándulók egyik kedvelt célpontja, pihenőhelye volt.

Kossuth Lajos az 1830-as években folyamatosan az osztrák titkosszolgálatok látkörében volt. 1836 őszén már forradalom szervezésével gyanúsítják. A folyamatos támadások és folyamatos küzdelmek elől menekülve pihenésre szánja el magát, és 1837 májusában szállást foglaltat magának a zugligeti Istenszeme fogadó kerti lakában, melynek másik felét Toldy Ferenc bérelte. Kossuth feljegyzéseiben 1837. április 6-i dátummal a következő szerepelt: „előpénz a zugligeti nyári lakásra 7 forint 30 krajcár”, április 23-án már a következőt írta: „ekkor kimentem a hegybe”.

Kossuth nem tudhatott róla, de míg ő a Zugligetbe készülődött, a kormányzat már kiadta az utasítást az elnémítására.  Már az Istenszeme fogadóban pihent, amikor május 3-án Pálffy Fidél kancellár parancsot adott a letartóztatására. A szomszédban lakó Toldy Ferenc látta, amint május 5-én éjjel 1 órakor a katonák körülveszik az épületet, és az elfogatóparancs felmutatása után a távolabb álló kocsihoz kísérik Kossuthot. Letartóztatásának közvetlen kiváltó oka az volt, hogy 1836–1837-ben engedély nélkül jelentette meg kézírásos lapját, a Törvényhatósági Tudósításokat, mondván, nem újságot kapnak az előfizetők, hanem sokszorosított magánlevelet. Hosszas vizsgálat után Kossuthot hűtlenségért négy évre ítélték, végül 1840. május 10-én szabadult.

Ennek az esetnek az emlékét őrzi a zugligeti Kossuth-szobor a Mátyás király út végén.

A szobor avatása és a szobor ma

Az akkor még külterületnek számító Zugligetben történő szoborállítás ügyét még a főváros is támogatta, így kerülhetett sor 1913. június 22-én az emlékmű felavatására. Az ünnepségen jelen volt az egykori kormányzó kisebbik fia, Ferenc, valamint a hajdani idős negyvennyolcas, és egyben zugligeti birtoktulajdonos Sigray Pál is, aki hosszan méltatta Kossuth Lajost. Az emlékmű az egykori Disznófő vendéglő közelében áll, a Mátyás király út és a Tündérhegyi út találkozásánál. 

A szobrot Tóth István szobrászművész készítette el, a talapzaton pedig dombormű elevenítette fel a letartóztatást, amit 1945-ben eltulajdonítottak, a főváros pedig egy márványtáblával pótolta a hiányt. A táblán a következő szöveg állt: 1837. május 5-én Kossuth Lajos e hely közelében esett az osztrák önkény fogságába. Az eredeti bronzrelief másolata, amely ma is látható, az 1848–49-es szabadságharc 150. évfordulóján, 1999-ben került a helyére. 

Az emlékmű rövid sétára van a Normafától, így aki szeretné megnézni a főváros első Kossuth-szobrát, az a zöld turistajelzésen elindulva könnyen rátalálhat.