2016. december 5. 12:35

A Petőfi Csarnok órái meg vannak számlálva. A Városligetben még álló kulturális intézmény 2016 decemberében kezdődő lebontásának hírét a fővárosi lakosok egy része örömmel, illetve vegyes érzelmekkel, míg az a generáció, amely fiatalsága szórakoztató eseményeit itt élte át, némi szomorúsággal fogadja.

Írta: Millisits Máté, fotózta: Komporday Tamás

 

A most  lebontásra ítélt épület még csak harmincegy éves, de az itteni telken állt elődépületek százharminc éves múltra tekintettek vissza. 

A világvárossá fejlődő Budapest első jelentős kiállítása a Városligetben 1885-ben rendezett Országos Általános Kiállítás volt. Ennek a nagyszabású tárlatnak legmonumentálisabb épülete az Iparcsarnoknak elnevezett, bazilikális elrendezésű, óriási méretű pavilon lett. Az Iparcsarnokot az 1885-ben megszervezett kiállítás épületeinek többségével ellentétben nem bontották el, hanem a soron következő nagyobb tárlat, a Millenniumi kiállítás egyik legnagyobb alapterületű bemutató helyeként hasznosították. Az ezredéves ünnepségek elmúltával az 1896-os tárlat ideglenes épületeit szintén elbontották, de az Iparcsarnok az állandóságot képviselve a XX. század első felében is a főváros legfontosabb kiállítóhelye maradt. Egy-egy szakterület kapott itt lehetőséget a bemutatkozásra, a virágkiállítástól a vasipari tárlatig. Az 1925-ben induló és évente megrendezett Budapesti Nemzetközi  Vásár állandó épülete lett, amelyet minden évben a kor igényeit képviselő, az arra az alkalomra épített ideiglenes pavilonok vettek körül.

Az Iparcsarnok anno

Az Iparcsarnok a  II. világháború alatti ostorom során komoly károkat szenvedett, így az 1945 utáni döntéshozók lebontásra ítélték. Helyére  a kohó- és  gépiparhoz kapcsolódó termékeket bemutató pavilont építettek fel. A Budapesti  Nemzetközi Vásárt az 1960-as évekig rendezték meg a Városligetben, majd a mai, végleges helyére, Kőbányára költöztették. Az itt maradt épületet bútoráruházként hasznosították. 

A kedvelt szabadtéri koncerthelyszín, a Budai Ifjúsági Park a Várkert bazárban 1981-re életveszélyesé vált, felújítása helyett a Városliget területén az 1980-as évek elején egy nagyméretű, zenés rendezvények megtartására alkalmas épület megvalósításának lehetőségére gondoltak. 

Elsőként egy impozáns, sátortetős  táncszínház megépítésének ötlete merült fel, amelyet a Széchenyi Fürdővel szemben, a Városligetnek a Herminamező felé eső területére terveztek. A megfelelő pénzforrások hiányára hivatkozva ezt az építészetileg igényes, de a Városliget zöldterületét fölöslegesen csökkentő tervet elvetették, helyette a Petőfi Csarnok megépítésről döntöttek. Az egykor az Iparcsarnoknak helyet adó területen 1985-re elkészült  kulturális intézmény nem csak a könnyűzenei koncerteket megtartására biztosított helyszínt, hanem a Közlekedési  Múzeum repüléstörténeti gyűjteményét is befogadta.  

A Petőfi Csarnok a bontása előtti napokban

A Budai Ifjúsági Parkkal ellenben, itt nem csak szabadtéri koncertek megrendezésére nyílt lehetőség, hanem akár a 2000 főt is befogadó nagyteremben egész évben különböző rendezvényeket szerveztek. A nagyteremben nem voltak rögzített széksorok, az áthelyezhető  székek abban segítettek, hogy egy filmvetítést vagy egy színházi előadást rövidesen követhetett egy rockkoncert. A Petőfi Csarnok 1985. április  27-én nyílt meg.  A következő napon a francia Elisabet Winer lépett fel a nagyterem színpadán, majd a nyitó év szeptemberében nagy sikerű koncertet adott a hazánkban is kedvelt olasz énekes, Gianni Morandi.  

A Petőfi Csarnok  történetében  kiemelt  ünnep volt  1987. január  3-idika, amikor az épület mellett, a Zichy Mihály utca közelében elásták az időkapszulát. Az itteni időkapszula különleges, mivel az aznapi újságok mellett tartalmazza azokat az üzeneteket, amelyeket az „1987-es fiatalok” írtak a „2037-es ifjaknak”. Az ünnepségen Dinnyés József és Mandel Róbert zeneművészek tették előadásukkal még emlékezetesebbé ezt az eseményt. A földbe helyezett kapszula fölött alumínium harangot helyeztek el. A fa haranglábon függő harangot Jeney Tibor és Oborzil Edit készítették.

A PeCsa 5000 főt befogadni képes szabadtéri színpada és nézőtere nem csak könnyűzenei koncerteknek adott helyet, hanem hétvégéről hétvégére  az itteni bolhapiacon cserélt gazdát számos értékes vagy értéktelen tárgy.

Az intézmény valódi fénykora a megnyitás utáni első évtized vot. Ebben az időszakban tudták a legsokszínűbb zenei kínálattal elérni az ifjúságot, nemcsak a nagyteremben rendezett koncertekkel, hanem a kistermekben működött rajongói klubokkal is.

A Petőfi Csarnok tervezői, Halmos György és Tihanyi Judit építészek a „nevelési, sport és szabadidős létesítmények tervezéséért” 1990-ben Ybl-díjat kaptak. Az épület a tervezéskor több figyelemre méltó építészeti elgondolást tartalmazott, de a kivitelezés megoldásain a megfelelő anyagi források hiánya érződött.

A legutóbbi egy évtizedben közel félmilliárd  forintot fordítottak  az épület  karbantartására, fejlesztésére. A Petőfi Csarnok belső terei a 2016. december 1-én a sajtó  képviselői számára rendezett utolsó bejáráskor is jó állapotot mutattak. Nagyon sok magyar kulturális intézmény örömmel elfogadná, ha ilyen körülményeket tudna a zenei szolgáltatásait igénybe vevő közönségnek biztosítani. Az épület 2016. decemberében elkezdődő  bontása  közel 150 millió forintba fog kerülni. A Petőfi Csarnok helyére a Magyar Nemzeti Galéria új épülettömbjét tervezik megépíteni. Vajon az új épület Petőfi  Csarnok 31 évnyi élettartamánál tovább fog állni?


Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó