2017. december 7. 09:53

Felismerik a nyitóképünkön látható épületet? A Budavari Palota 1875-ből, az 1890-ben kezdődött Ybl-Hauszmann-féle átépítés előtt, amikor még a Várkert Bazár sem állt. A Budavári séták című könyvvel a kézben a múltban kalandozhatunk, megismerhetjük, milyen épületek álltak régen a várfalakon belül és miért, hogyan pusztultak el.

Írta: pestbuda.hu, képek: a Budavári séták című kötet képanyaga

 

A közelmúltban megjelent Budavári séták könyvvel a kézben elindultunk felfedezni a Várnegyedet. Pontosabban: újrafelfedezni azt, amiről eddig azt hittük, ismerjük.

Minden nagyvárosnak vannak olyan részei, amelyet a turisták szinte jobban ismernek, mint a helybeliek. Vajon a velencei gyerekek hányszor jártak a Szent Márk téren? És a berliniek az Alexanderplatz forgó toronyéttermében?

A királyi palota és környezete madártávlatból, az 1905-ben befejeződött építkezések után. 1. Sándor-palota, 2. Budavári Sikló, 3. A palota főbejárata, 4. A palota újonnan épített szárnya, 5. Oroszlános kapu, 6. Stöckl-lépcső, 7. A Főőrség épülete, 8. Hunyadi-udvar, 9. Lovarda, 10.Kisebb istállóépület, 10. A Királyi Istálló épületei a Lovarda utcától a Palota térig, 12. József főherceg palotája (Teleki-palota)​

 

Hasonlóan vannak ezzel a budapestiek is: a Citadella, a Hősök tere vagy éppen a Váci utca sokak számára alig ismert helyszín. De talán a Vár nem ilyen mégsem: hisz itt eleven, hétköznapi élet van, óvoda és iskola a Mátyás-templom közelében, közintézmények, irodák is. Meg aztán az ágyúk a várfalon: ki ne mászkált volna körülöttük és rajtuk legalább egyszer gyerekkorában? Vagy a Tóth Árpád sétány: azon azért néhányszor végig kell sétálni tavaszi virágzást, nyári hűs árnyékot, őszi falevélhullást vagy ködös téli alkonyt megélni.

 

A királyi palota a Duna felől az 1905-ben befejeződött átépítés és bővítés után, az 1900-as évek elején​

Mostantól egy jó kísérőnk is lehet, ha a Várba mennénk: a Látóhatár kiadó új könyve, a Budavári séták, melynek szerzői közt sok ismerős nevet találhatnak a pestbuda.hu olvasói. A kötet végén (a 120-121. oldalakon) térkép is van, számozott látnivalókkal: teszteltük hát a kiadványt, mint útikönyvet.

Az eltűnt tér nyomában

Sétánkat a könyv útmutatása szerint a Várnegyed déli részében érdemes kezdenünk. A Várkert bazár felől közelítjük meg a palotát. Ha az archív képre pillantunk, majd a jelenlegi látványt vesszük szemügyre, nagyon hasonló a kettő: Ybl Miklós nagyszabású alkotása időtálló mű. Sajnos a felújítása után három évvel már látszanak az újabb amortizáció jelei is.

 

Mária Terézia palotája 1749–1769-ben épült, de a királynő nem kívánta rezidenciaként használni, az épületbe a nagyszombati egyetemet költöztette be. Ekkor épült a Duna felőli kupola helyére a négyszögletes csillagvizsgáló torony​

A palotaépületet elérve a Savoyai szobor mellett haladunk el. Sose gondoltuk volna, hogy ez a barokkos lobogással megformált férfit (ahogy olvassuk) XIV. Lajos hadügyminisztere a katonai pályára alkalmatlannak találta… A Hunyadi-udvarba érve körbe pillantunk. A látvány ismerős, de mégis változásban van, hisz amilyennek mi megismertük, az már egy lecsupaszított, díszeitől megfosztott palota.

Érdemes letelepedni és elolvasni a könyv izgalmas beszámolóját a történelemről. Igazi időutazás ez, díszes reneszánsz udvarral, vonakodó Habsburg uralkodókkal, majd építkező Habsburg nádorokkal. Szomorú látni a képeken a II. világháború pusztításait – itt, ahol állunk, vajon hány ember veszthette életét?

 

A kiegyezés után kormányzati negyed lett a Vár, a Honvédelmi Minisztérium Szent György téri palotája 1881-ben készült el Kallina Mór tervei szerint. Az épülettől jobbra az 1852-ben felállított, a millennium idején elbontott Hentzi-emlékmű, mögötte a Várszínház, a kép jobb szélén a Sándor-palota

A Honvédelmi Minisztérium épületének maradványaiban egészen 1989-ig a Középülettervező Vállalat irodái voltak, de később ezeket is elbontották. Évtizedek óta eldöntetlen, mi legyen a helyén

 

De még inkább elszomorodhatunk, ha tovább sétálunk a Szent György téren. Most valóban nagy segítség a könyv sok archív képe, hisz így láthatjuk, hogy mit nem látunk… A Főőrségi épület és a Lovarda még csak most nő ki újra a földből, egyelőre csak a betonja világlik elő a ponyvák alól, a többi egykori épületből viszont semmi. Se Királyi Istálló, se főhercegi (korábban Teleki-) palota, se Honvédelmi Minisztérium, és a Honvéd Főparancsnokság is csak egy torzó.

A Budavári séták kötetből mindegyik történetét megismerhetjük, és azt is, miként bontották le őket a háború utáni évtizedekben: pedig zömében menthetők lettek volna! Itt van a legtöbb most zajló változás is: például az egykori Karmelita kolostor, majd Várszínház most új szerepre készül. És csak remélni lehet, hogy a szintén ma már nem látható egykori Külügyminisztérium épülete is (már a Dísz téren) egyszer méltóbb utódot kap a jelenlegi bazársornál.

 

Szemben a Honvéd Főparancsnokság Dísz téri épülete, rá merőlegesen az első épület a Külügyminisztérium palotája 1943-ban

A Külügyminisztérium (balra) és a Honvéd Főparancsnokság épülete (szemben) a háborús sérülések után, 1945-ben​

Miért fogad a Várhegy déli lejtőjén ennyi építkezés? A választ a könyvben keressük: úgy tűnik, a szálak messzire vezetnek. A Várnegyedet ugyanis legalább kétszer rombolták le szinte a felismerhetetlenségig. Kápolnáiból előbb több hajós templomok lettek, majd dzsámik, és újra templomok, végül pedig romok ismét, melyből némelyikük már nem épült fel újra.

A házak legtöbbje középkori alapokon nyugszik, de a régi budai polgárok otthonait az 1686-os ostrom során mind felemésztette a tűz vagy a lövedékek rombolása. Ma már csak egy-egy boltív és ülőfülke emlékeztet a hajdani gazdag városra. Súlyos károkat okozott újfent az 1849-es ostrom, de mégis e történelmi városrészre a legnagyobb csapást a II. világháború mérte. Az utolsó romok tulajdonképpen csak a Honvéd Főparancsnokság megmaradt torzójának helyreállításával tűntek el, de foghíjak még mindig maradtak.

És ami itt, a Várhegy déli részén újra épült a palotából és környékéből, e gazdag örökségéhez méltatlan formát kapott. Most újra az egész negyed múltjának és jelenének újra fogalmazása zajlik: ezért hát a sok daru és építőanyag. Vissza kell térnünk még ide többször a következő hónapokban.

 

Irány a Polgárváros!

A Dísz tér 1906-ban, héttérben az 1893-ban felállított Honvéd-emlékmű

Tovább sétálunk a Dísz téren át a Szentháromság tér felé. Közben pillantást vetünk a Honvéd emlékműre, sőt, a könyv ismertetését olvasva egész közel is megyünk: talán soha nem néztük meg még alaposabban, mit is ábrázol ez a szobor, kiknek és hogyan állít emléket.

Tudták-e, hogy itt, a Honvéd emlékmű helyén a középkorban templom, majd dzsámi állt? És hogy a szobor Budavár 1849-es visszavívásának állít emléket? És hogy még Kossuth Lajos aláírásának másolatát is megtalálhatjuk rajta? Felállításának gondolata már 1871-ben felmerült – ami azért nagyon furcsa, ha belegondolunk, hogy ekkor még bőven az a Ferenc József volt a király, aki nem messze ide szobrot állíttatott Hentzi tábornoknak, aki rommá lövette a szemközti pesti házsort, méghozzá ugyanebben a csatában… Mi több, amikor 1893-ban felállították itt a Honvéd-emlékművet, még állt a Hentzi emlékmű is a szomszédos Szent György téren. Különös idők különös tanúi ezek, ha kicsit a történetükre pillantunk.

Tovább sétálva a Szentháromság térre eszünkbe juthat, hogy néhány évvel ezelőttig milyen méltatlan volt történelméhez ennek a térnek a megjelenése: parkoló autók, forralt boros bódék, öles gazban álló lakókocsi látványa fogadott. Most valóban ragyog a tér, a Mátyás templom is. A könyv archív képre pillantva elfoghat a kétség: nincs itt valami tévedés? Valóban ugyanaz a templom van az 1874-es képen?

 

A Mátyás-templom 1874-ben, a Schulek Frigyes-féle átépítés előtt​

Igen, valóban az: ez Schulek Frigyes zsenijét dicséri. Mint ahogy a Halászbástya megalkotása is, amely a könyv tanúsága szerint tele van szimbolikus utalásokkal. Története pedig tele szomorú fejezetekkel: a kötet talán legmegrázóbb képpára a 74-75. oldalakon van. Az egyiken 1944-ben a német megszálló katonák nézik a Halászbástyáról a panorámát. Vajon hányan élték közülük túl a következő hónapokat? A másikon 1945, szovjet katonák ugyanott. A város pedig: romokban. Most pedig mi állunk itt – mi mindenről tudnának mesélni a kövek?

 

Német katonák szemlélik a budapesti panorámát a Halászbástyáról Magyarország 1944-es megszállása után  

Szovjet katonák a Halászbástyáról a lebombázott, szétlőtt Budapestet szemrevételezik 1945-ben

De sétáljunk tovább! Egy pillantás a megújuló volt budai városházára – nagy reményekkel tekinthetünk e nívós felújításra. Egy másik pillantás a Pénzügyminisztérium egykori (és leendő?) palotájára: nos, erre is alig ismerne rá az, aki még a háború előttről ismerte, torzó ez is.

A Pénzügyminisztérium 1904-re felépült Szentháromság téri épülete a Mátyás templom neogótikus stílusához igazodott

A második világháborúban az épület megsérült, leegyszerűsítve, felső szintjétől és díszeitől megfosztva állították helyre

 

Egy kis kitérőt teszünk Hadik András szobra felé (a kötetben szemérmesen ismertetett városi legendát ki ne ismerné róla?), majd visszatérünk a Hiltonhoz. Eddig nem is figyeltük meg, hogyan illeszti magába e modern épület a barokk és középkori épületnyomokat – sajátos az összkép, de talán már megszoktuk. Elkanyarodunk a Táncsics Mihály utca felé. Tudták, hogy valamikor Beethoven is sétált ezen az utcán? És hogy a Táncsics börtöneként ismert ház milyen regényes múlttal bír? Hogy középkori királyi szálláshely, kolostor, lőporraktár, börtön, katonai parancsnokság, pénzügyminisztérium – és, végül, igazi abszurd befejezésként amerikai haditengerészek konditerme volt? Csak remélni tudjuk, hogy erre az épületre is fényesebb jövő vár.

 

A második világháború után évtizedekig tartott, amíg a polgárvárost helyreállították​

A Vár északi végében járunk: már alaposan elfáradtunk. Pedig a könyv rendületlenül vezet tovább, szinte minden házról és épületről felvillantva valami érdekességet. Íme az Evangélikus templom: a háborús fotón látszik, hogy a torony arany keresztje szinte lebeg a szénné égett ácsolat tetején. Aztán a Bécsi kapura nézünk: megtudjuk, hogy volt idő, amikor elbontották, hogy aztán korhű módon épüljön újjá.

 

A Bécsi kaput a millenniumi ünnepségek idején, 1896-ban elbontották, majd közkívánatra 1936-ban visszaépítették​

Aztán itt a csodálatos levéltár, mellette pedig a nyugodt, méltóságot sugárzó Városháza (egykori Állami Nyomda!) és a Hadtörténeti Intézet, amely egy laktanyából lett közintézménnyé már az I. világháború után. És itt a Magdolna torony: egy újabb jele a háborús pusztításnak és még inkább a háború utáni, múltromboló pusztításnak. Ha bírjuk még, könyvünk visszavezet az Úri utcán, a Tóth Árpád sétányon, hogy a Halászbástyánál vagy a Dísz téren elhagyva a Várat újra megérkezzünk a Dunához, a Clark Ádám térre.

 

A Budavári séták című kötet a Várnegyed legfontosabb épületeit, közterületeit, emlékhelyeit mutatja be

Egy séta alatt befogadhatatlan mindaz a tudás, amit e kötet magába tömörít. De talán nem is kell mindet megnézni egyszerre: hisz áll Buda még, és reméljük, sokáig állni is fog!


Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó