2018. január 19. 12:52 | Írta: Rajcsányi Gellért

A kétszázharminc éve született Brein Ignác építőmester legismertebb munkája már a maga korában is a mai Deák tér 1. szám alatt álló klasszicista bérház volt, amit az ötvenes évek területrendezésének, a tér északi kiszélesítésének nyitányaként bontottak le.

Írta: Osgyán Edina, fotók: Fortepan; nyitókép: a Kremnitzer-ház a Deák téren (jobbra)

 

Szerteágazó a Brein család munkássága a budapesti építészet történetében. A sort Brein Ignác (1787-1834) nyitja, aki a korai klasszicizmus pesti kismestereinek egyike volt. Testvére, Brein Fülöp tervezte Budapest egyetlen megmaradt copf stílusú házát, a Jakabffy-palotát (később Három Rózsa söröző, majd Fekete Macska mulató) a Király utcában, de ő jegyzi a Király utca 47. szám alatt álló gótizáló architektúrájú bérházat is, a Pekáry-házat, melynek második emeletén élt 1899-től néhány évig Krúdy Gyula első feleségével, Spiegler Arabellával.

A testvérpárról kevés adalék maradt fent, mindketten a kor szokásainak megfelelően egyszerre terveztek és építettek a megrendelők számára. Brein Ignác mellett tanulta a szakmát fia, Brein Ferenc (1817-1879), aki a szabadságharc után néhány kiemelkedően szép romantikus-neogótikus épületet jegyzett. Hangsúlyosabb ezek közül a kőbányai Csősztorony, a pesti Király utcai Pekáry-ház, az egykori Frivaldszky-villa a Svábhegyen, vagy az öntöttvas gyámú erkélyekkel kialakított Grünzweil-ház a pesti Hold utcában. A két ismertebb mester elé ékelődik higgadt klasszicista munkáival Brein Ignác, aki a Pesti építőmesterek munkássága, 1809-1847 jegyzéke szerint harminckét, főleg polgári lakóházakat épített Budapesten 1812 és 1832 között. Lakóházai napjainkra jobbára eltűntek a főváros arcképéről, a városépitészet többnyire el is felejtette őket.

 

A Kremnitzer-ház (balra) és hűlt helye a Deák téren. 1950-ben lebontották a Deák téri házat és a mellette álló hat épületet, az intézkedés célja az volt, hogy a Deák teret északi irányba kiszélesítsék

 

Legjelentősebb terve az egykori Marokkó udvarban álló Kremnitzer-ház volt, a mai Deák téren. Kremnitzer János tímár 1879-ben 18.000 pengőforintért vásárolta meg a telkeket Gallertől Jánostól, majd Brein Ignác tervei alapján 1821-ban felépíttette bérházát, melynek "L" alakú épülettömbje elválasztotta egymástól a mai Deák és Erzsébet teret. A fotókról, képeslapokról ismerős lehet a kétemeletes, klasszicista stílusú, könnyen áttekinthető alaprajzi rendű ház, melyre egy évvel később helyezték fel Dunaiszky Lőrinc szobrászművész két fekvő, turbános törököt ábrázoló szobrát, így a  ház sokáig viselte a „Két török” ragadványnevet, és a teret is sokáig „Török térnek” hívták a pestiek.

Wodianer Fülöp hódmezővásárhelyi nyomdász, könyvkereskedő, könyv- és lapkiadó, az Osztrák–Magyar Monarchia sajtóvállalkozója 1855-ben megvásárolta a Kemnitzer-házat és benne nyomdát alapított. Az oromzaton a két török által tartott pajzsra ő vésette a W betűt. Az immár nevét viselő háznak több híres lakója is volt; 1876-tól haláláig részben itt élt Fráter Pál királyi tanácsos, Nógrád vármegyei alispán, Madách Imre feleségének, Fráter Erzsébetnek nagybátyja, vagy báró Harkányi Frigyes országgyűlési képviselő, az 1878-as párizsi világkiállítás kormánybiztosa. Táfler Kálmán és Ármin virilista is az épületben élt, ők 1903-ban megvették az ingatlant. 

 

A Fővárosi Közmunkák Tanácsa 1904-ben kezdeményezte a Deák tér északi irányba való kiszélesítését, s a hét házból álló tömb lebontását. A terv még a harmincas években is napirenden volt, így a Magyar Mérnök- és Építész Egylet az 1931-es kongresszusán tervpályázatot hirdetett a területre. Bár a tér ingatlanállománya sérülésekkel ugyan, de túlélte a két világháborút és Budapest ostromát is, 1950-ben mégis bontani kezdtek, hogy a Deák teret és az Erzsébet teret (akkori Engels teret) egybeépítsék. A hét lebontott lakóház közül az első a Kremnizter volt. Udvarában állt az Uránia kútszobor, amely az épület lebontása után a Vármegyeházába került.

Brein munkáinak jelentős része sem alaprajzon, sem metszeten nem maradt fent. Köztük említhetnénk a Semmelweis utca 23. alatt lévő Unger-bérházat, melyet idősebb Unger Ferenc kovácsmester 1820-ban építtetett Breinnel (nem tévesztendő össze az Ybl-féle Unger-házzal). Az épületet először 1866-ban Crettier Károly alakíttatta át, majd három évvel később Vassal Alajos megtervezte az utcai szárnyat, ekkor épült a második és harmadik emelet. A homlokzat 1931-ben még utalt az eredeti építőmesterre, majd Brader Mihály tervei szerint átírták. Ugyancsak alig emlékeztet egykori mására a Dob utca 19. illetve Síp utca 27/ A. B. alatt található Weichhart-bérház, melyet Brein két ütemben épített 1812-ben és 1815-ben fejezett be. Az épület leégett, a helyreállítási tervet Hild József készítette el.

 A Szerb utca–Veres Pálné utca sarkán ma is álló klasszicista házat szintén Brein Ignác tervezte, korábban tévesen Brein Fülöpnek tulajdonították

 A Veres Pálné utca 32. számú ház falán lévő emléktáblán az építés évét is olvashatjuk

 

Munkáinak kisebb részét megkímélte az idő, így a Szerb utca Veres Pálné (egykori Zöldfa) utcában található kora klasszicista sarokházat, a részben átalakított klasszicista homlokzattal. Érdekesség, hogy A tanulmányok Budapest múltjából első kötetének Pesti építőmesterek munkássága, 1809-1847 című fejezete Brein Fülöpnek tulajdonítja a házat, tévesen. A kezdetektől lakóházként működő épület homlokzatán, jellemzően a korszak városi lakóházaira, nagy hangsúlyt kapnak a rizalitok úgy a Szerb utcai, mint a Veres Pálné utcai homlokzaton egyaránt. A félköríves kapu, földszinti egyenes záródású, tagozott keretezésű ablakokkal együtt az 1968-72. évi helyreállítás eredménye. A ház nem akármilyen tágabb szomszédságnak örvend: a Szent György Nagyvértanú szerb ortodox templom, a Veres Pálné Gimnázium és a PPKE Hittudományi Kar épületének ölelésében áll. 


Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó