A Lumiére fivérek találmányának 1895-ös bemutatója után néhány hónappal Budapesten egy Váci utcai, a Somossy Orfeum-beli és a Royal Szálló kávéházában is levetítették az első mozgófilmfelvételeket. Ezt követően sorban nyitottak meg a rövid életű „mozgóképmutatványok” sátrakban, bódékban. Kávéházakat, bérházakat alakítottak át mozikká, de az is előfordult, hogy egy épülő bérházból a kivitelezés alatt végül mozit építettek.

Ez történt a Nagymező utca 8. szám alatti Ernst-múzeum épületével is: a Fodor Gyula tervezte ötemeletes, kiállítótermes bérház földszintjére eredetileg kávéházat terveztek, helyére 1912-ben végül mozi került Tivoli fényjátékház néven, amit Ernst Lajos (aki a Projetograph Rt.-vel szerződött) jobb befektetésnek talált. A bérház lépcsőházi üvegablakait egyébként Rippl-Rónai József, az előcsarnok lépcsőházi márványpadjait Lechner Ödön tervezte.

A tízes évek végén a mozik elnyerték klasszikus felépítésüket: a bejáratoknál kialakították a pénztárat, elválasztották a ki- és bemenőajtót, előtetőt és a díszes homlokzatot kaptak az épületek. A célra legalkalmasabbak a földszinti, utcára nyíló helyiségek voltak. Már az első komolyabb mozikban működött büfé és dohányzóhelyiség. Fabó Beáta A moziépítészet és a város című tanulmányában részletesen bemutatja a Liszt Ferenc téri egykori Olympia sejtelmes, kékesszürke belső terét, melyet XIV. Lajos korabeli stílusú lámpákkal világítottak, a váróterem míves, dongaboltozatos, a nézőtér falfestése aranyozott volt.

A szecessziós épülethomlokzatokba belesimult a moziportál, míg az eklektikus bérházhomlokzatokon önálló egységként jelent meg. A szecesszió a maga díszítettségével, finom részleteivel jól illett a funkcióhoz. Megjelenését tekintve a legnívósabb mozik közt volt az óbudai, szecessziós homlokzatú Flórián mozi, az Akácfa utcai Valter mozi (később Gorkij), a Keleti pályaudvar melletti Keleti (Baross) mozi vagy az Olympia (Hunnia).

Apolló mozi (Forrás: Fortepan, 1910 körül)

Az első kőmozi: az Apolló

A XX. századi értelemben vett filmszínházak 1906-tól működtek. Ungerleider Mór kávéház-tulajdonos és Neumann József artista az év februárjában egy önálló teremben megnyitotta az első mozgószínházat, a Projectographot (a későbbi Odeont) az Erzsébet körút 27. szám alatt. Ungerleider 1906. május 12-én kérelmet nyújtott be a székesfővároshoz egy „projektograf terem létesítésre” az akkori Kasselik-telken, a Rókus Kórház és a Népszínház előtt, a mai Blaha Lujza téren. Az ideiglenesen kiadott engedély egy 500 fő befogadására alkalmas, vasszerkezetű épületre szólt.

1906 telén el is készült a feltűnő megjelenésű, két méter széles bejárati ajtókkal felszerelt, később erkélyekkel kibővített mozi, ahol elsősorban szkeccseket játszottak. Az elegáns, míves belső térben a törzsközönség között volt József királyi herceg és felesége, Auguszta főhercegasszony is, és általában a pesti arisztokrácia. Érdekesség, hogy Ungerleider nemcsak vetítette, de a Projectograph Részvénytársaságon belül maga is forgatott filmeket, amelyeket a szalag hosszúsága szerint reklámozott: „Alföldi nyúlvadászat, 150 méter; Budapest látképe, 190 méter; A bolgár fejedelem érkezése Budapestre, 65 méter. Vagy egy korabeli hangulatkép: Az ittas kerékpáros, 120 méter. Tucatnyi filmről tudunk, amelyeket a Projectograph 1905−1910 között készített.

1915-ben a mozi elköltözött a Royal szálló épületébe, ahol Royal Apolló néven működött tovább. Elegáns homlokzatát 1923-ban bontották le, miután a Kasselik-telket a tulajdonosa visszavette a Projectograph Rt.-től. A cég ebben az időszakban még több kis mozit nyitott, így egyebek közt a Rákóczi út 68., Erzsébet krt. 27., Hajós u. 25., Üllői út 63., Fő u. 39. szám alatt is, majd pedig nagy befogadóképességű mozipalotákat.

Uránia Tudományos Színház (Forrás: Fortepan, 1920 körül)

A legelegánsabb: az Uránia

Schmahl Henrik hamburgi születésű műépítész az 1890-es években tervezte a ma is Urániaként működő mozi épületét, ami az akkori Kerepesi, ma Rákóczi út 21. szám alatt áll. Schmahl Ybl Miklós mellett dolgozott a Fővámház és az Operaház építésénél, és Ybl hatásától eltávolodva lassan kialakította saját, a velencei reneszánsz és a mór stílus ötvözetében megjelenő stílusát. Ez a formanyelv jelenik meg az Uránián is, melynek légies homlokzatkiképzése a quattrocentóban született velencei palazzók mintáját követi, az architekturális tagozatok díszítése pedig mór jellegű. A megrendelés eredetileg hangverseny- és táncterem kialakítására szólt, majd mulató volt a négyemeletes épületben, mielőtt átvette volna az Uránia Magyar Tudományos Társaság az üzemeltetést 1899-ben.

Az Uránia Tudományos Színház Közlönye, Filmlexikon, 1939

Az épület korai történetének egyik érdekessége, hogy az első magyar némafilmet Zitkovszky Béla irányításával az Uránia tetején forgatták 1901-ben. Az épületet 1917-ben átalakították úgy, hogy termei filmvetítésekre is alkalmasak legyenek. „Az Uránia Tudományos Színház tudományos előadásokat és felolvasásokat tartott, az előadásokhoz rövid mozgóképeket vetítettek”, majd a tízes évektől szórakoztató filmeket is játszottak. „Soha kisigényű és kisértékű tucatfilmet nem adtak itt még. Viszont sok nagyszabású, művészi értékű filmet látunk és láttunk, az expedíciós, kutató-, felfedező-, tudományos filmek legtöbbjét” – írta a Pesti Hírlap 1928-ban a repertoárról. 1930-tól a berlini Universum Film Actien-Gesellschaft mintájára UFA Filmpalotaként üzemelt tovább.

Uránia mozi (Forrás: Fortepan,1958)

1945 februárjában itt vetítették le az első, háború utáni filmeket. „Az első orosz filmműsorral a hősi orosz fegyvert ünnepeljük: Az oreli csata. A győzelmes Vörös Hadsereg diadalmas küzdelmeinek történelmi jelentőségű, grandiózus riportfilmje, azon kívül 57 600 német fogoly vonul át Moszkván…” – közölte a Szabadság című lap 1945. október 25-én.

Az említett 1917-es átalakítás átírta az eredeti épületet, mely később is kedvelt moziként üzemelt, akárcsak napjainkban. A legkomolyabb beavatkozás a karzatot érte, a díszterem bővítésekor nagyon csúnyán megroncsolták az eredeti térrendszert. A 2002-es felújításakor az eredeti palotát állították helyre, beleértve a díszterem eredeti kontúrjait is.

A Fórum, később Puskin mozi épülete (Forrás: Fortepan, 1960 körül)

Ahol megszólalt a film: a Fórum

A világháború után egy belügyminisztériumi revíziót követően elsősorban hadirokkantak kaptak új üzemeltetési engedélyeket, a mozik egy részét lerombolták, lecsupaszították. A Pesti Hírlap így írt június 29-iki számában: „Sok helyütt nem is ment simán a dolog, s a Rákóczi-úti Fővárosi Nagymozgó kiürítésének megkísérlésénél a rendőrség is beavatkozott. A mozgó régi tulajdonosa, Gerő Sándor ugyanis ragaszkodik ahhoz, hogy a berendezést az utolsó szögig elviteti. [...] A szomszédos Phönix mozgó belseje is a teljes pusztulás képét mutatja. [...] Itt lebontották még a porcelánkályhát is.”

A rend végül helyreállt, és ismét sorra nyitottak meg a mozik. A 850 fő befogadására alkalmas Fórum mozi (a későbbi Puskin) 1926. november 23-ától üzemelt a mai Kossuth Lajos utca 18. szám alatt. Az épületben a Magyar Világ kávéház működött az I. világháborúig, majd a Mezőgazdasági Hitelintézet bankháza volt. Deák Jenő, az Általános Mozgóképipari Vállalat filmkölcsönző cég tulajdonosa Jánszky Bélát és Szivessy Tibort kérte fel a mozi tervezésére. Deák a főváros legszebb épületét akarta kialakítani. A mozi csillárját Grünberger Jenő készítette, Krisztián Sándor és Varga Oszkár jegyezte a ház szobrait.

1929. szeptember 30-án a Fórumban mutatták be az első magyarországi hangosfilmet, Az éneklő bolondot (Singing Fool). A Hyppolit, a lakáj díszbemutatójának is a Fórumot jelölték ki. A II. világháborúban a Fórum Filmszínház Rt.-é volt az üzemeltetés joga, az államosításkor pedig a Fővárosi Tanács kezelésébe került a ház. Ekkor kapta az azóta is ismert Puskin nevet.

Az addig egy emeleten működő intézményt 1998-ban kibővítették: a régi iroda és előtér, valamint a korábbi mellékhelyiségek helyén egy-egy új termet nyitottak. Egy szinttel feljebb egy impozáns kávézót alakítottak ki. A műemléki védelem alatt álló homlokzatot, a csarnokrészt, a termek mennyezetét és a tartóoszlopokat eredeti állapotuk szerint restaurálták. Korábban a nézőtéren páholyok sorakoztak, most amfiteátrum-szerűen kialakított nézőtér van a helyükön. A belső terek egyébként csak alapjaiban emlékeztetnek a régire: a néhai pénztár helyén nézőtéri büfé van, idegen megjelenésű felülettel, a sok gipszkarton elem, a kortárs dekoráció sem a legmegfelelőbb. Az épületszobrászati munkákat szerencsére felújították, s megmentették az utókornak.

Corvin mozi (Forrás: Semmelweis Egyetem Levéltára,1967)

…és a többiek

1909-ban nyílt a Mozgókép Otthon a Teréz körút 30. szám alatt, mely később Művész moziként lett ismert.

1922-ben nyitott meg a Corvin, amit 1957-ben átalakítottak szélesvásznúvá, majd a hatvanas évek közepén 70 mm-es panoráma-üzemmódra is alkalmassá tették.

A Broadway mozi immár Filmmúzeum néven (Forrás: Fortepan, 1978)

A Broadway volt az egyetlen föld alá helyezett nézőtérrel működő mozi, 1938-ban Domány Ferenc építész alakította ki a Károly körút 3. szám alatti, már meglévő hatemeletes bérpalotában. A nézők kedvelték a háború alatt, ugyanis légiriadó esetén sem kellett az előadást megszakítani, mert nézőtere a bérház udvara alatt mélyen helyezkedett el. Az épület átvészelte a háborút, és 64 éven keresztül moziként működött. 1957-től Filmmúzeum néven volt ismert.

Broadway mozi (Forrás: Fortepan, 1939)

Saját telkén építette meg Makray Teofil mérnök az első budai mozipalotát, a Budai Apollót a Csalogány és a Hattyú utca által közrefogott területen. 1944 novemberéig működött, majd a háborús károk miatt lebontották.

Felsorolni is sok lenne a XX. század első felében megnyíló, felvirágzó, átalakuló mozikat. Népszerű volt a csengettyűs mozi, ahol csengővel jelezték az előadás végét, a Hungária fürdő filmterme, ahol úszni is lehetett vetítés közben.

A moziépítészet 1940 táján gyakorlatilag lezárult, az azt követő évtizedeknek sok épület esett áldozatául. Némelyiknek sikerült túlélnie azokat az időket, némelyiknek még az ezredforduló környéki bezárásokat is. A megmaradt (bár kevés számú) régi moziépület, homlokzat vagy díszítőelem értékes látlelete a koroknak, meg persze az is, ahogyan hozzájuk nyúltak, hozzájuk tettek vagy elvettek belőlük egy-egy új kulturális szokásrendszer kialakítása során.

Nyitókép: Kotnyek Antal (Forrás: Fortepan)