Ki is ez az építész?

Amennyire ismert a Budai Postapalota épülete, annyira ismeretlen maga az építész. Sándy Gyula a Sáros vármegyei Eperjesen született 150 évvel ezelőtt, 1868. július 25-én művészcsaládban. Édesapja festő volt, aki Eperjesen tanított, majd állást kapott a budai Egyetemi Katolikus Főgimnáziumban, ezért a család 1871-ben Budára költözött. Sándy itt érettségizett, majd 1891-ben a Magyar Királyi József Nádor Műszaki Egyetemen szerzett építész diplomát. 

A felújítás előtti Postapalota a Vérmező út felől (Fotó: Ludmann Mihály)

Kitűnő mesterei voltak, hiszen ez az időszak a magyar építészet virágkora volt. Steindl Imre és Pecz Samu mellett megismerhette a középkor építészetének a világát. Ugyanakkor Sándy generációja volt az, akik közül többen az új stílus, a szecesszió követőivé váltak, mint évfolyamtársai közül például Komor Marcell és Hegedűs Ármin. Sándy Gyula, miután megkapta a diplomáját, Pecz Samu tanszékén tanársegédi megbízást kapott, és az oktatás élete egyik meghatározó tevékenysége volt. Ugyanakkor részt vett Pecz Samu olyan munkáiban, mint a Szilágyi Dezső téri református templom és a Vámház körúti vásárcsarnok kiviteli terveinek elkészítése és az építkezés vezetése. 1914-től a műszaki egyetem II. Épületszerkezettan Tanszékének tanára volt 1939-ben megtörtént nyugdíjazásáig. 

A Budai Postapalota a felújítás előtt a Krisztina körút felől (Fotó: Ludmann Mihály)

Munkássága

Korának egyik legtevékenyebb építésze volt. Ő maga így írt erről: „Részt vettem kiírt tervpályázatokban, belföldön és külföldön is, számos sikerrel. Csupán néhány jelentősebbet emelek ki ezek közül: a zágrábi, az újpesti és Buda-Krisztina körúti postapaloták, vasbeton szerkezetű sportcsarnokok (a kassai korcsolyacsarnok), a soproni evangélikus hittudományi kari épület, több iskola [például a mai József Attila Gimnázium], kórház, lakóépület, 50-nél több templom, kultúrház [ezek közül kiemelkedik a máramarosszigeti Kultúrpalota]. Kiterjedt szakirodalmi tevékenységet fejtettem ki [épület-szerkezettani tankönyvei jelentek meg] és mint tanár 1000-nél több okleveles építésznek a nevelésében vettem részt.” 

Az újpesti posta épületét is Sándy Gyula tervezte (Fotó: Ludmann Mihály)

Templomai nagyobb részt az evangélikus felekezet számára készültek, ő maga is ehhez a felekezethez tartozott, és a Magyarországi Evangélikus Egyház főépítésze volt. Képanyagával támogatta a Kemény Lajos – Gyimesy Károly: Evangélikus templomok című könyv megjelentetését. Templomainak hangsúlyos eleme a „napsugaras harangtorony”, amelyet szívesen helyezett középre. Ismertebb budapesti templomai a budafoki, a rákosszentmihályi, a rákosligeti, a pestújhelyi, a kispesti evangélikus templomok és a fővároson kívül a nagytarcsai, a győri és a székesfehérvári. 

A rákosszentmihályi evangélikus templom. Sándy Gyula több mint ötven templomot tervezett (Fotó: Ludmann Mihály)

Hódmezővásárhelyre kaszinót, iskolát és templomot is tervezett. Anyaghasználata változatos, szerette a klinkertéglát, a színes vakolt síkokat, valamint a természetes kőfelületet is. Ennek köszönhetően épületei változatos megjelenésűek és egyediek. Ezt láthatjuk egyik legimpozánsabb művében a „Buda-Krisztina körúti postapalota” épületében, amelyet 1926-ban fejeztek be, tehát már több mint nyolcvan éve áll a Széll Kálmán tér és a Krisztina körút között. Könnyű felismerni és megjegyezni. Minden eleme ismerős lehet valahonnan, mint a hengeres saroktorony a középkori várakról, a téglaszalagok a Lechner-követők sokszor ismételt felülettagoló eleme, a pártázat a felvidéki reneszánsz építészetből, a kőlábazat, a félköríves kapuk a középkori építészetből, a torony díszítése a szecesszió művészetéből. 

A felújítás alatt álló egykori Budai Postapalota Széll Kálmán tér felőli oldalán már az eredeti állapotában helyreállított homlokzatot láthatjuk (Fotó: Ludmann Mihály)

A legnagyszerűbb azonban, hogy eklektikus jellege ellenére egységes egészet alkot, és így lett ez az épület a Postapalota épülete. Ezt mind úgy éri el, hogy megmarad a formálásban a historizmus világában, és nem alkalmazza a két világháború időszakában egyre jobban terjedő funkcionalizmus adta új szerkezeteket, mint tették ezt a kortársai közül többen. (Ahogyan már korábban megírtuk: jelenleg is folyik a 18 500 négyzetméter alapterületű épület felújítása, a teljes rekonstrukcióra 22,1 millió eurót költenek és Buda Palota néven irodaházként fog működni.)

Sándy és Árkay

Sándy Gyulával egy évben, 1868-ban született Árkay Aladár is, aki az építészeti útkeresésében bátran felhasználta a század első évtizedeinek európai törekvéseit, és az erre irányuló figyelmét haláláig megőrizte, ennek eredményeként pedig stílusa is folyamatosan átalakult. Sándy világa nem ebben az eszmében öltött testet, ő a kiforrott megoldásokban hitt, és ezeket az örökölt formákat rakta össze, így hozva létre változatos műveit. Hitt abban, hogy építészete így hiteles és „kifinomult egyéni a művészete”, és nem „tervgyárak készítik”, aminek következtében mindegyik épület egyforma. 

Azonban ha a Postapalotánál járunk, szánjuk rá az időt, és sétáljunk át a Városmajorba, ahol Árkay Aladár egyik kései fő műve, a Jézus szíve plébániatemplom áll, és megérezhetjük a két épületben – építészben – rejlő eltérő érzelmi hangoltságot. Árkay komorságával, külső zártságával szemben a Postapalota örömteli játékossága és színessége áll szemben.

Sándy Gyula fotója 1924-ből (Evangélikus Országos Múzeum)

Sándy Gyula életét a budai Toldy Ferenc utcában élte le. Eperjesről ideköltözött a családja, és később, 1916-ban itt vásárolt magának házat, ahol haláláig élt. 1953. június 12-én halt meg. Emlékét számos épülete és könyvei őrzik, és már egy díj is. A Magyar Építész Kamara elnöksége 2011-ben az Építőipari Nívódíjon belül Sándy Gyuláról elnevezett különdíjat alapított, amelyet évente egyszer olyan személynek ítélhetnek oda a magasépítés szakterületén, akinek a műszaki vezetése alatt elkészült épületet építőipari nívódíjra jelölték.