Quittner Zsigmond 1857. február 13-án született, és 100 évvel ezelőtt, 1918. október 25-én hunyt el Bécsben. (Az állami halotti anyakönyvi kivonata alapján egy pressbaumi szanatóriumban halt meg, a gyászjelentésében viszont Bécs van feltüntetve.)

Tevékeny tagja volt a Fővárosi Közmunkák Tanácsának, az Országos Középítési Tanácsnak, a Képzőművészeti Társulatnak és egyik alapítója az Építő Ipar című szaklapnak. Építészeti tanulmányait a müncheni Politechnikumban végezte, ahol 1874 és 1878 között Gottfried von Neureuther (1811–1887) tanítványaként bontakozott ki tehetsége.

Quittner Zsigmond portréja az Ország-Világ című lap 1904. november 27-i számában

Tanumányai befejezése után felkereste Olaszország, Görögország, Franciaország, Németország, Hollandia, Belgium, Anglia és Törökország építészeti emlékeit és modern alkotásait – mint ahogy erről az Ország-Világ is beszámolt 1904-ben.

Az 1880-as évek elején érkezett haza Budapestre, és rögtön sikereket ért el a különféle tervpályázatokon. Az első jelentős műve a Pesti Izraelita Hitközség Andrássy út 111. szám alatti egyemeletes, négy tantermes és négy hálótermes fiúárvaháza, melynek zárókövét 1881. december 28-án helyezték el. Ezt az épületet lebontották, a helyén ma egy Hajós Alfréd tervei szerint épült ház áll.

Az Andrássy út 12. számú palota Quittner Zsigmond jelentős neoreneszánsz alkotása, amely 1882 és 1884 között épült fel, megyeri Krausz Lajos megrendelésére. A főhomlokzat szobrászati programját Donáth Gyula szobrászművész készítette, erről Az Épitési Ipar 1885-ös számában olvashatunk: „az első emeleti két rizalitban a körnegyedekbe a négy korszak, az édeni, a heroikus, a reneszánsz és a modern korszak; az első emeleti középső ablak fölött két címertartó – egy férfi, egy női alak [áll]; a harmadik emeleti csoportoknak tárgyai pedig: hűség és szerelem; vendégszeretet és gazdagság; egyetértés és erő, végül a béke és munka”. Az említett két épület mellett az Andrássy út 7. és 37. alatt álló házak tervei is az ő irodájában készültek.

Megyeri Krausz Lajos palotája az Andrássy út 12. szám alatt az Építési Ipar 1885. évi decemberi számából

Részlet Krausz Lajos neoreneszánsz lakóházának Dobó utcai oldalhomlokzatáról​ (Fotó: Havas Gyöngyvér/pestbuda.hu)

Krausz-palota, Donáth Gyula szobrászművész alkotásai az Andrássy úti főhomlokzat sarkán (Fotó: Havas Gyöngyvér/pestbuda.hu)

Az 1885. évi Országos Kiállítás pavilonjaira kiírt pályázat során Quittner Zsigmond nyerte el az igazgatósági épület első díját a „csillagos kör” jelű pályatervével, amiről Az Épitési Ipar 1883-as száma adott hírt.

Reprezentatív munkái közé tartozik Erényi Ullmann Lajos bérháza (V., Károlyi Mihály utca 9., Centrál Kávéház). Az építész saját – az Építő Iparban 1888-ban megjelent – írásából tudjuk, hogy a szabálytalan telek igencsak megnehezítette az alaprajz szerkesztését. A megbízó a földszinten egy nagy kávéházi helyiség, az emeleteken pedig négy-négy – minden szükséges mellékhelyiséggel felszerelt – lakás kialakítását kérte az építésztől. A Centrál (Központi) Kávéház 1887-ben nyílt meg ebben az előkelő épületben.

Erényi Ullmann Lajos bérháza Az Építési Ipar 1888. december 23-i számából

Kiemelkedő színvonalú neobarokk alkotása a Magyarországi Hírlapírók Nyugdíjintézetének bérháza (V., Alkotmány utca 16.– Bihari János utca 1–3.), amely 1889 és 1890 között épült négyemeletes ház, a főhomlokzata öttengelyes, a Bihari János utca felé néző oldalhomlokzata pedig tizenhárom tengelyes. Quittner Zsigmond az épület sarkán egy lekerekített, kupolával fedett sarokhomlokzatot alakított ki, amely kör alaprajzú helyiségeket rejt. A főbejárat az Alkotmány utcai főhomlokzat középtengelyében helyezkedik el, és a legfelső szinten látható az építésre vonatkozó tábla két kariatidapár között.

Rozsnyai József művészettörténész kutatásai alapján tudható, hogy ezt az épületet két jelentős külföldi építészeti folyóirat is publikálta: az Architektonische Rundschau 1892-ben és a Wiener Bauindustrie Zeitung 1893-ban. Valószínűleg ezekből a kiadványokból inspirálódhatott Ferdinand Seif építész, amikor 1893-ban Quittner Zsigmond bérházához igen hasonló lakóházat tervezett a bécsi Ungargasse 58. szám alatti telekre. Ez a példa jól mutatja Quittner Zsigmond tehetségének és a hírlapírók bérházának korabeli elismertségét.

A Magyar Hírlapírók Nyugdíjintézetének székháza az Alkotmány és a Bihari János utca sarkán az 1890-es években és napjainkban (Klösz György felvétele. Forrás: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára, jelzet: BFL.XV.19.d.1.07.043.) (Fotó: Havas Gyöngyvér/pestbuda.hu)

Az Alkotmány és a Bihari János utca találkozásánál lévő sarokhomlokzat részlete (Fotó: Havas Gyöngyvér/pestbuda.hu)

A főhomlokzat feliratos táblája: „a Budapest főváros által ajándékozott telken építette a Magyar Hírlapírók Nyugdíjintézete MDCCCXC” (Fotó: Havas Gyöngyvér/pestbuda.hu)

Az építész 1889–1890-ben tervezte a budapesti mentőegyesület házát a Markó utca 22–24. szám alatt, amely eredeti rendeltetését megtartva napjainkban is az Országos Mentőszolgálat központi épületeként funkcionál. A tervpályázat során Quittner előnyösen használta ki a saroktelek adottságait, és a két oldalhomlokzat találkozásához helyezte a főhangsúlyt.

Természetesen fontos szempont volt, hogy az épület udvarán egyszerre több mentőkocsi is elférjen, illetve mindkét utca irányába nyíljon egy-egy tágas kapu. A földszintes melléképület L alaprajzú, és (a Markó utcával párhuzamosan) teljesen elfoglalja a telek hátsó oldalát. A hosszabb szárnya adott helyet a körülbelül 14 kocsi befogadására alkalmas kocsiszínnek, az istállóban pedig 8 ló fért el. Az Építészeti Szemle 1892 nyarán megjelent számában olvashatunk arról is, hogy nem állt rendelkezésre nagy összeg az építkezéshez, emiatt az épület költséges homlokzati díszek helyett nyers téglaburkolatot kapott, a sarkokat pedig plasztikus kőkváderek hangsúlyozzák.

Az Országos Mentőszolgálat mai központi épülete a Markó utcában, oldalhomlokzat (Fotó: Havas Gyöngyvér/pestbuda.hu)

A mentőszolgálat székházának oldalhomlokzata (Fotó: Havas Gyöngyvér/pestbuda.hu)

A téglaburkolat és a sarokarmírozás részlete (Fotó: Havas Gyöngyvér/pestbuda.hu)

Az 1896. évi Ezredéves Országos Kiállítás alkalmával Quittner Zsigmondot több pavilon tervezésével bízták meg: ő készítette a kereskedelem-, pénz- és hitelügy csarnokát; József főherceg és a hadfelszerelési szállítók pavilonját; a malomipar, valamint a cukoripar csarnokát. Munkáit részletesen elemezte Bálint Zoltán építész Az ezredéves kiállítás architektúrája című 1897-es bécsi kiadványban, így mi is az ő leírására támaszkodunk az épületek jellemzésénél.

A hadfelszerelési szállítók csarnoka az 1896-os millenniumi kiállításon (Ezredéves Országos Kiállítás)  a Városligetben (Klösz György felvétele. Forrás: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára, jelzet: BFL.XV.19.d.1.10.018)

A kortársaitól a kereskedelem-, pénz- és hitelügy csarnoka kapta a legtöbb dicséretet, amely a Nádor-szigeten állt, és főhomlokzatával a kiállítási körútra nézett. A tervezését történeti emlékek inspirálták, főhomlokzata késmárki, lőcsei és nagyszebeni épületek formáit mutatta, toronyszerű felépítménye Késmárk XVI. századi pártázatos harangtornyát idézte. A történelmi főcsoport felé néző oldala „barokk formákban az iglói székház mintájára volt kiképezve”.

Az épület Andrássy úti „modern reneszánsz” oldalát kevésbé méltatták, pedig a pavilon tudatosan mutatott egyszerre több korszakhoz köthető homlokzatokat. A benne lévő kiállításon ugyanis ütköztették egymással a múlt és a jelen kereskedelmi vonatkozású témáit. A Pesti Hírlap 1896. júliusi számából tudható, hogy egy külön raktározási osztályt is berendeztek, ahol a régi és a XIX. század végi kereskedőházak helyiségeit és raktárait vetették össze. A tárlat különlegessége egy arcképcsarnok volt, amely „az ország legelőkelőbb cégeinek alapítóit mutatta be”.

A kereskedelem-, pénz- és hitelügy pavilonja az Ezredéves Országos Kiállításon 1896-ban (Forrás: Fortepan/Pesti Brúnó)

József főherceg pavilonja villaszerű építmény volt, amelyben az építtető feltüntette uradalmi termelésének eredményeit. A malomipar csarnokát szélmalmot formáló felépítmény zárta le, a cukoripar csarnoka pedig teljesen fehér színűre volt mázolva, és a saroktornyokon cukorsüvegdíszítmények kaptak helyet. A pavilon kupolás lefedése alatt Quittner egy nyolcszögletű teret tervezett, ennek középpontjába került a cukoripari közös kiállítás. Az Építő Ipar 1896 júliusában viccesen megjegyezte, hogy a látogatók első gondolata a cukoripar pavilonjáról valami ilyesmi lehetett: „ejnye, mintha cukorból volna!”

József főherceg pavilonja az Ezredéves Országos Kiállításon 1896-ban (Klösz György felvétele. Forrás: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára, jelzet: BFL.XV.19.d.1.10.006)

A cukoripar csarnoka az Ezredéves Országos Kiállításon 1896-ban (Klösz György felvétele. Forrás: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára, jelzet: BFL.XV.19.d.1.09.007)

Quittner Zsigmond az Ezredéves Kiállítás képzőművészeti csoportjának tárlatán is részt vett, erről a kiállítás tárgymutatója tájékoztat minket. Fényképfelvételeket mutatott be néhány munkájáról, melyek között síremlékek is helyet kaptak, például Wahrmann Mór, Bródy Zsigmond, Latzko Náthán mauzóleuma vagy a Dezső család síremléke, amelyek a Salgótarjáni utcai zsidó temetőben állnak.

A kiállításra tervezett építészeti alkotásaiért megkapta a Ferenc József-rend lovagkeresztjét. Nem sokkal később, a közügyek terén szerzett érdemeinek és építőművészetének elismeréseként a zsidó családban született építőművész öröklődő magyar nemesi címet kapott 1904. november 13-án, majd 1905. január 21-én a „vágfalvi” előnév használatára is jogosulttá vált.

A századforduló után épült a nevéhez köthető két legjelentősebb alkotás, a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank és a Gresham Életbiztosító Társaság palotája. E két épület azonban nem tisztán az ő tervei szerint épült, mert a bankot részben Alpár Ignác készítette, míg a Gresham-palota tervezési munkálataiban szerepet játszott a Vágó fivérek (László és József) tevékenysége, akik egy ideig Quittner Zsigmond építészirodájában dolgoztak. Ezt alátámasztja, hogy a Gresham-palota párhuzamot mutat a Vágó fivérek által tervezett Gutenberg-otthonnal, ahogyan erre már Gábor Eszter is felhívta a figyelmet a Magyar művészet 1890–1919 című kötet Quittner Zsigmondról szóló bekezdésében.

A Gresham-palota főhomlokzata napjainkban (Fotó: Havas Gyöngyvér/pestbuda.hu)

A Gresham Életbiztosító Társaság palotájának (V., Széchenyi István tér 5–6.) terveit Londonban bírálták el, a kivitelezés 1904-től 1906-ig tartott. Az épület négy házat egyesít, amelyek közül hármat egy üvegkupolával fedett földszinti átjáró kapcsol egybe. A négyemeletes palota középrizalitjának lezárásán látható a névadó Sir Gresham portréja, melyet Telcs Ede szobrászművész készített. A Gresham-palotáról Mányai Csaba és Szelke László Fejezetek a Gresham-palota történetéből című tanulmányában olvashatunk részletesen, ami a Századok 1999-es évfolyamában jelent meg.

Telcs Ede alkotása, a Gresham-palota névadójának portréja (Fotó: Havas Gyöngyvér/pestbuda.hu)

A Gresham-palota Mérleg utcai oldalhomlokzatának részlete (Fotó: Havas Gyöngyvér/pestbuda.hu)

A Pesti Magyar Kereskedelmi Bank (ma Belügyminisztérium, V., Széchenyi István tér 3–4.) tervezésével kapcsolatban olvasható a Pesti Napló 1906. októberi számában, hogy az 1905-ben kiírt tervpályázaton Alpár Ignác nyerte meg a kivitelezés jogát. Az építés kezdetén nézeteltérés alakult ki a megbízók és az építész között, ezért a bank Quittner Zsigmondot bízta meg a reprezentatív épület végleges terveinek elkészítésével.

A Pesti Magyar Kereskedelmi Bank székháza, ma a Belügyminisztérium épülete (Fotó: Havas Gyöngyvér/pestbuda.hu)

A Pesti Magyar Kereskedelmi Bank épületének sarokmegoldása (Fotó: Havas Gyöngyvér/pestbuda.hu)

Quittner a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank épületéről szóló, az Építő Iparban 1911-ben megjelent írásában részletesen felsorolta a díszítés során felhasznált anyagokat. A díszudvar és a főlépcső például színes márványburkolatot kapott. A pénztárudvar fehér színű lett, a pilléreket pedig az építész egyik kedvenc márványfajtájával, rózsás, fehér ruszkicai márványlapokkal burkolták.

A mai Széchenyi térre néző főhomlokzat díszítményei a befejezés dátumát jelző 1909-es évszámmal (Fotó: Havas Gyöngyvér/pestbuda.hu)

Szecessziós formajegyeket is felfedezhetünk a tervei szerint 1902-ben, Mellinger Gedeonné megbízásából épült V., Aulich Lajos utca 7. számú lakóházon. A Nagykörúton álló bérházak között ugyancsak megtaláljuk a munkáit. Ezek a IX., Ferenc körút 32., VIII., József körút 71–73., VIII., József körút 36., VII., Erzsébet körút 41. és 44–46. számú házak.

A röviden bemutatott épületek mellett számos megvalósult és papíron maradt munka hirdeti még Quittner Zsigmond építőművészetét. Jelen cikk nem térhetett ki minden mesterművére, de igyekezett átfogó képet adni tevékeny és példamutató életútjáról.

Az Aulich Lajos utca 7. számú lakóház homlokzatának részlete (Fotó: Havas Gyöngyvér/pestbuda.hu)

Az Aulich Lajos utcai bérház kovácsoltvas lépcsőkorlátja (Fotó: Havas Gyöngyvér/pestbuda.hu)

Nyitókép: A Gresham Életbiztosító Társaság palotája 1910-ben (Forrás: Fortepan/Schoch Frigyes)​