A Villányi úton álló Szent Imre-templomot 80 éve, 1938. november 6-án szentelték fel. A templom és a tőle balra álló gimnázium egy egységes, bár teljesen soha el nem készült terv alapján épült meg. A tervező Wälder Gyula volt, akinek ezen épületegyüttes az egyik legjelentősebb fővárosi műve.

Eredetileg három részből állt volna, az 1926-os tervek szerint a templom mindkét oldalán lett volna egy-egy épület. Ha szemben állunk a templommal, akkor tőle balra felépült a gimnázium, míg jobbra nem készült el az iskolához hasonló ciszterci rendház. Ha a tervek szerint alakul minden, akkor a három épületrészt árkádsor közötte volna össze, így az iskolából és a rendházból fedett úton lehetett volna elérni a templomot. Elsőnek a neobarokk stílusú gimnázium épült fel 1927–29 között, a templom kissé később, 1936–38 között. Érdekesség, hogy a templom klasszicizálóbb kialakítású lett, mint az eredeti tervben szereplő változat. 

Az egykori bányató és elhanyagolt környezete, az egykori lakatlan síkság a XX. század elején, a Ferenc József híd megnyitása után néhány évtized alatt, kiépült, és 1930-ban már Budapest önálló kerületévé vált. Hamar felmerült az igény, hogy itt középiskola és katolikus templom is épüljön. A ciszterci szerzetesek már 1913-ban úgy tervezték, hogy az itt felállítandó plébániát majd ők működtetik. Azonban az I. világháború közbeszólt, ezért a beruházás csúszott. A háború után csak ideiglenes kápolnákat alakítottak ki például üzlethelyiségekben, illetve 1924-től a Villányi út elején egy ideiglenes templom épült. 

Klebelsberg Kunó szobra

A gimnázium alapkövét 1927 októberében tették le, és két évvel később meg is indulhatott az oktatás. A templom, ahogy írtuk, csak később, 1938 novemberére készült el. A háromhajós épület teljes hossza 51 méter, 30 méter széles és 54 méter magas. A tervező Wälder Gyula, a korszak kiemelten foglalkoztatott építésze, aki – igazodva az uralkodó korszellemhez – stílusában a barokkhoz nyúlt vissza. A kortársak „Wälder-féle iparbarokknak” hívták a stílusát, utalva arra, hogy épületei sokszor sorozatban gyártott műkő épületdíszeket kaptak.

Az 1920-as években a középületekben és az egyházi épületeknél a neobarokk stílus dominált, amely számos, a szakemberek szerint művészileg nem túl jelentős épületet eredményezett. Ebből a tömegből mindenképp kiemelkedik az 1926-os Szent Imre-templom, illetve a gimnázium és a rendház terve. (Az 1930-as években már más, modernebb kialakítású templomok épültek, pl. a városmajori vagy a pasaréti templomok.) Mindazonáltal a Villányi úti épület is modern anyagokból, vasbeton szerkezettel készült, hasonlóan, mint a modern formavilágú társai. 

A kerület mostani logója

Az iskolaépületben 1948-ig a ciszterci rend fiúgimnáziuma működött, majd az egyházi iskolák jelentős részének államosítása után a József Attila Gimnáziumnak adott otthont. Ma ismét a ciszterci rend működtet benne iskolát: a Szent Imre Gimnáziumot. A ciszterci rend 1951-ben – a szerzetesrendek szinte mindegyikének feloszlatásával – elhagyta a templomot, oda csak a rend magyarországi újraalakulásával, 1989-ben térhettek vissza.

A templom és a gimnázium között állították fel 2001-ben Klebelsberg Kunó, az 1920-as évek kultuszminiszterének szobrát, Grantner Jenő 1939-es alkotását. A műalkotást elsőként az akkor Eskü téren (ma Március 15-e tér) avatták fel 1939-ben. A főalak a II. világháború alatt megsérült, majd a háború után a szobrot lebontották. A mellékalakokat a II. kerületi Adyligetben állították ki. A kompozíciót Tóth Kálmán restaurátor állította helyre, majd 2001. szeptember 21-én került a mai helyére a Szent Imre-templom és a gimnázium közé.