2019. február 3. 11:11

Tragikus végkimenetelű tűzvész pusztított január 23-án este a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karának és kollégiumának is helyet biztosító Dunamelléki Református Egyházkerület Székházának épületében. Falai közt egykoron a Ferencvárosi Dohánygyár működött, s a gyárban 1885-ben és 1904-ben szintén jelentős kárt okozó tűzesetek történtek. A mostani tragédia után is van remény a sérült épületrész újjáépítésére.

Írta: Millisits Máté

 
 
A Belső-Ferencváros egyik legváltozatosabb történelemmel bíró épülete a Ráday utca 28. számot viselő ház. A mai egyházkerületi székház elődjét, az 1750 körül felhúzott katonai kaszárnyát már a XVIII. században katonai kórházzá alakították át.   
 
A honvédségi épületből 1850-ben hozták létre Pest második dohánygyárát, Magyar Királyi Dohánygyár – Ferencváros néven.  Az igazgatósági irodák és lakások, a dohánygyár Ráday utcai frontján voltak, az üzemi épületek a Köztelek utca – Üllői út - Kinizsi utca által határolt területet is felölelték. A gyárban a szivarok mellett, a XVIII. és XIX. század kedvelt dohányipari termékét, a burnótot is előállították. A gyári dolgozók nagy többségét nők alkották.  A dolgozói létszám 1200 főt tett ki. A munkásnők többsége római katolikus, Mária-tisztelő asszony volt. Zolnay Vilmos (1890-1984), az egykori gyárigazgató fia az alábbi szavakkal emlékezett vissza: „Erős volt a vallás, nagy a hitélet. Nem volt helyiség, melyben Mária vagy egyéb szentnek a szobra ne lett volna, persze állandóan körülvéve virággal. Ezt nem az igazgatóság rendelte így, mindez a munkásnők akaratából történt. ...Munkaközben éneklés folyt. Énekeltek mindenfélét, víg dalocskákat, utcadalokat és szent énekeket egyaránt. A többség mégis Mária ének volt.”
 

A Teológiai Akadémia épülete az 1930-as években
 
 
A dohánygyári időszakban az első nagyobb átépítés 1871-ben történt, amikor az addigi egyemeletes épületet kétemeletessé bővítették.  Az üzemi terület középső részén már 1864-ben felépítettek gép- és kazánházat, amely a földszintjén magába foglalt egy gőzgépet, lakatos- és kovácsműhelyt, a padlástérben szárítóhelységet alakítottak ki. Ez a tűzveszélyt magában hordozó helység 1885 nyarán gyulladt ki.  
 
A Teológiai Akadémia díszterme az 1950-es években, az átépítés előtt
 
A következő nagyobb tűzeset 1904-ben okozott kárt az épületegyüttesben, ekkor a Kinizsi utcai raktárnak használt üzemi területen pusztítottak a lángok. 
 
A Teológiai Akadémia IV. éves hallgatói a tanáraikkal...
 
Belső-Ferencváros a XX. század hajnalára az előző század közepi városszerkezethez képest teljesen átalakult. A gyárak és az egy két emeletes házak látképét felváltotta a négy-öt emeletes, a késői historizmus és a szecesszió stílusában épült bérházak világa.
 


A centenáriumra, 1955-re készült fametszet, ifj. Fáy Aladár alkotása
 
A városfejlődés következtében szükségessé vált a dohánygyárnak a fővárosban a lakosság által kevésbé sűrűn lakott részére történő áttelepítése. Alkalmas helyszínként a Lágymányos akkor gyéren lakott részét választották ki.
 

A Református Teológiai Akadémia (ma Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Kar) étterme (menzája) 1960-ban (Forrás: Fortepan)
 
Az új Lágymányosi Dohánygyár a ferencvárosihoz képest méretben nagyobb, felszereltségében jelentősen korszerűbb lett. A teljes átköltözés 1911 májusában fejeződött be. 
 
A Dunamelléki Református Egyházkerület lett az új gazdája az egykori dohánygyári épületnek. Az egy évig tartó átépítés után, 1912. november 2-án ünnepélyes keretek között, Baksay Sándor püspök, Darányi Ignác egyházkerületi főgondnok beszédeivel avatták fel, az egyházkerületi székháznak, az 1855-ben alapított teológia akadémiának, internátusnak és a Ráday Könyvtárnak is helyet biztosító épületet.

A 150 éves Református Teológiai Akadémia épülete egy 2005-ben kiadott képeslapon
 
 
A XIX. század második felének és a XX. század elejének legjelentősebb protestáns hetilapja, a Protestáns Egyházi és Iskolai Lap a következő szavakkal mutatta be az épületet: „Ime itt van hát új, szent czélú meleg otthonunk ! A czél, hogy falai közül a mi magyar hazánkat és egyházunkat igazán szerető, az atyákéhoz hasonló lángoló hittel, tudással és odaadó szolgáló szeretettel építeni és védeni kész pásztorok és világiak menjenek gyülekezeteinkbe és a védőbástyákra, a hol jól felkészült munkásokra, harczosokra mindenfelé oly nagy szükség van. A régi Ráday-utczai dohánygyárra bizonyára még kívülről sem ismerne reá senki most, hogy egészen új mezbe öltözött. Hiszen az épület külsője, valamint belső berendezése is magán hordja annak a czélnak jellegét, a melynek mostantól fogva szolgálatában áll. A nemes, keresetlen egyszerűség elvei érvényesültek a kétemeletes ház minden részletének kiépítésénél és belső felszerelésénél...”
 
Az egyházkerületi székházban, az idők folyamán több jelentős művészeti értéket képviselő alkotást helyeztek el.  Az első emeleten látható Horvay János szobrászművész Reformációs emlékmű-terve, a dísztermet a második emeleten több püspök egészalakos festménye, közöttük Barabás Miklósnak Török Pált ábrázoló műve díszíti.
 
Az elmúlt száz évben a Ráday utcai házban a munkásnők Mária-énekei helyett a református zenei kincs gazdag tárháza megszólalt, egyházzenei órán, istentiszteleten, egyházkerületi közgyűlésen, lelkészértekezleten. Az elhangzó ének közül a XC. (90) genfi zsoltár hitvalló kezdő szavai „Te Benned bíztunk eleinktől fogva” mutatják a magyar reformátusok egyedül az Úr Istenbe vetett bizodalmát.  A 2019. január 23-i tűzvész után a károsult diákokat segítő összefogás mutatja, hogy bár sok érték eléghet – kegyelettel kell megemlékezni a tragédiában elhunyt veszprémi családapáról, aki sajnálatos módon szándékos gyújtogatás véletlen áldozata lett –, de a lelki értékeket a tűz nem pusztíthatja el.
 
 
Az első emeleten látható Horvay János szobrászművész nemzetközi pályázatra készített Reformációs emlékmű-terve (Fotó: Fáryné Szalatnyay Judit)
 
A pécsi születésű, római katolikus vallású szobrászművész Horvay János (1874 -1944), a genfi Reformáció Emlékműve megvalósítására kiírt nemzetközi pályázatra 1908-ban gipszből készítette el alkotását. Horvay a pályázat kiírásától eltérően a reformáció történetének jeles személyiségei mellett Krisztust is megformázta Kálvin János fölé magasodva. 
 
Az Atyára feltekintő Megváltó alakja, beszédes tekintetével rámutat a kegyelem forrására, aki által erőt kapunk a földön reánk mért szenvedések elviselésére.
 
Horvay Kálvint gondolatokba elmerülve, az élet nehézségeit fájdalmasan megélve, előre görnyedve, lehajtott fejjel formálta meg.
 
A hosszú szakállú idős emberként ábrázolt reformátor jobb kezét ökölbe szorítja, baljával görcsösen székébe kapaszkodva látható. Ellentétben a testtartással, a művész a szék trónszerűségével emeli ki Kálvinnak a reformáció történetében játszott kiemelkedő szerepét.
 
A nagyszámú pályázó közül két párizsi szobrászművész terve került ki győztesen, Horvay János alkotásáról is elismerően írtak a korabeli sajtóban és Magyarországon később bronzból a szobrát kiöntették, amelyet a Dunamelléki Református Egyházkerület székházában helyeztek el. 

Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó