Pesten már február elején elkezdődött az élet újjászervezése. A város romokban hevert, ahogy a Népszava című lap 1945. február 6-án írta:

„Európa koldusa lett a »Duna királynőjéből«” 

Ennek ellenére néhány szolgáltatás és a közlekedés újjászervezése azonnal megindult. Február 3-án elindult az első munkásvonat a Nyugati pályaudvar és Istvántelek között, február 5-én Szegedről pedig befutott az első tehervonat Soroksárra. Alig két nap múlva a Nyugati pályaudvart sikerült ismét üzemképessé tenni, és február 9-én már be is futott a Nyugatiba az első távolsági vonat. Február 7-én az Újpesti víztorony és a Forgách utca között megindult az első villamos, az 55-ös. Úgy, hogy Budán még ekkor harcok dúltak. 

A szétlőtt város és a lerombolt Lánchíd 1945-ben (Foró: Fortepan/Vörös Hadsereg) 

Pesten ennek ellenére február 6-án már működött mozi, de gázszolgáltatás nem volt, és a csatornahálózat is tönkrement. Az orosz hadsereg minden épkézláb embert a hullák elszállítására és eltemetésére fogott be, hiszen nagy volt a járványveszély. 
Február 13-ra Budapesten elhallgattak a fegyverek, Buda is orosz kézre került. Azonban a hidak romokban, a két városrész között nem volt kapcsolat. 

Az Egyesült Államok katonai missziójának székháza előtt (V. kerület, Kossuth Lajos tér 18.), az amerikai magyarok gyógyszerajándékának átadásakor (Fotó: Fortepan)

Aznap, amikor Budán is elhallgattak a fegyverek, a Nyugati pályaudvarról Szolnokra elindult az első személyszállító vonat. A krónikák feljegyezték, hogy az első vonat – a békeidőben egyórás utat – 658 perc késéssel tette meg. De legalább járt. 

Villamos 1945-ben a Dózsa György úton (Fotó: Fortepan) 

Február 19-től pedig élelmiszert szállító vonatok érkeztek Karcagról, Kisújszállásról, Gyuláról, azaz az ország keleti részeiből. Szükség is volt erre, mert a szovjet hadsereg minden élelmiszert lefoglalt, az Ideiglenes Kormány által január 20-án kötött fegyverszünet kimondta, hogy a magyar fél feladata Vörös Hadsereg fenntartása.

A magyar hatóságok a szükséges élelem 25-50 százalékát tudták csak a civil lakosságnak biztosítani. A katasztrófát végül az orosz hadsereg tábori konyháinak is köszönhetően sikerült elkerülni, valamint a szovjetek lehetővé tették, hogy a magyar kormány kölcsönvegyen az általuk lefoglalt élelmiszerkészletből. Ez a nagyobb éhínség elkerülésére elég volt, de a lakosság így is éhezett. A villamosközlekedést gőzmozdonnyal vontatott kocsikkal indították el, és így próbálták az élelmiszereket is elosztani. Időközben, február 20-án sikerült egyetlen busszal elindítani az autóbusz-közlekedést. 

Az ostromra emlékező kiálltás a Széll Kálmán téren napjainkban (Fotó: Domonkos Csaba/pestbuda.hu)

A városon belüli közlekedés újraindítása nemcsak a szűkös készletek elosztása miatt volt fontos, hanem hogy az emberek eljussanak a munkahelyükre, el tudjanak indulni az alapvető szolgáltatások és létszükségletű termékek gyártása, vagy legalább a romok eltakarítása, a károk felmérése. 

A Ferenc József híd roncsaira épített fahíd 1945-ben (Fotó: Fortepan/Vörös Hadsereg)

De ez Pest. Budára a közlekedés még mindig lehetetlen volt. Az első csónakok a két part között február 26-án indulhatnak csak el. Száz éve nem volt ennyire messze Budától Pest. Arra, hogy a két part között a polgári lakosságnak ismét át lehessen kelni, egy hónapot kellett várni. 
Március 17-re a Ferenc József híd roncsain az orosz hidászok egy ideiglenes hidat éptettek, erről a Népszava 1945. március 17-én így számolt be: 

„Megnyitották a Ferenc József hidat.  A felszabadított Budapest életének nagy eseménye, hogy március -15-én délután ünnepélyes külsőségek közepette megnyitották a Ferenc József hidat a polgári közlekedés számára. A Duna két partja közötti forgalom eddigi bénultsága döntő módon járult ahhoz, hogy Budapest élete nem térhetett vissza megszokott kerékvágásába."

Valójában csak március 22-től használhatta a lakosság a hidat, ráadásul ezen a napon a Sziget utcánál (a mai Radnóti Miklós utcánál) épített – a Margit-szigeten keresztül vezetett – fahidat is használatba vehették a lakók. 

A Manci cölöphíd a Sziget, a mai Radnóti Miklós utcánál (Fotó: Fortepan) 

Természetesen attól, hogy a budapesti élet visszatérjen a megszokott kerékvágásba, még nagyon messze volt a város...

Nyitókép: A Csörsz utca lerombolt házsora a Győri út és az Avar utca közötti szakaszon (Fotó: Fortepan)