A közelmúlt minisztériumköltöztetési tervei és a volt Pénzügyminisztérium Szentháromság téri palotájának újjáépítése kapcsán sokakban felmerült a kérdés: Milyen volt kormányzati negyedként a budai Vár a II. világháború előtt? Hogyan kerültek egyáltalán minisztériumok a polgárváros házai közé? Nos, a történet több szálon futó cselekményhez hasonlít, gyökerei azonban egészen az Árpád-házi királyokig nyúlnak. 

Minden IV. Bélával kezdődött. A második honalapítóként tisztelt királyunk ugyanis a tatárjárás után új, falakkal körbevett, jól védhető fővárost alapított Budán, amelyet természetesen a kormányzati intézmények, például a pénzverde költözése is követett. Hogy ezek a korabeli épületek hol álltak pontosan IV. Béla idejében, az máig vita tárgya. Egy biztos: a mai Táncsis Mihály utca 7–9. és 11. számú telkén még az Árpád-háziak idején emelt úgynevezett Kammerhof (Magna Curia Regnis) falai között biztosan valamilyen kormányzati funkció működött (a történészek szerint pénzverő kamara és királyi rezidencia egyaránt lehetett).

Az állami adminisztráció központjaként működő királyi palota Nagy Lajos idején költözött a Várhegy déli csücskébe, és kezdett kiépülni, majd egészen a török megszállásig folyamatosan fejlődött: egyik fénykorát Mátyás király idején élte (korabeli metszetek alapján 1900-ban készült rekonstrukció)

Ezzel azonban egy probléma volt: a polgárváros területén állt, ami akkoriban igencsak sok konfliktust okozott. Később Károly Róbert  a királyi udvart végül (1323-ban) Visegrádra helyezte át, és hiába nőtt Buda gazdasági jelentősége, évtizedekig nem költözött vissza a mindenkori uralkodó. A problémás helyzet az Anjou-kor végén oldódott meg, amikor Nagy Lajos a királyi palotát a Várhegy déli végébe költöztette, a Kammerhofot pedig 1381–82-ben elajándékozta a budaszentlőrinci pálosoknak. A királyi udvart Luxemburgi Zsigmond költöztette végleg vissza Budára, aki a palotát kibővítette, fallal és szárazárokkal záratta el a polgárvárosi résztől. 

A kormányzati funkció és a polgárváros ezt követően hosszú ideig egymástól elkülönülten működött egymástól, az ország fővárosa azonban egészen a török hódításig Buda maradt: a mindenkori uralkodók a királyi palotából irányították a Magyar Királyságot. 

A török megszállás elsodorta a középkori Budát, az ország fővárosa, így a királyi hivatalok székhelye is Pozsony lett. A hivatali élet csak a város visszafoglalását követően mintegy száz évvel, az 1700-as évek végén kezdett visszaköltözni Budára. 

A Mária Terézia-féle királyi palota látképe, megközelítőleg a mai Oroszlános kapu felől délkelet felé nézve. A mai Oroszlános udvar ekkor még nem létezett, ahogy a palota krisztinavárosi és Szent György tér felé eső szárnya sem (Rudolf Alt grafikája az 1850-es évekből, forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Ennek első momentuma az volt, amikor a Mária Terézia hozzájárulásával újraépített királyi palotába 1766–1777 között Magyarország helytartója, Albrecht herceg költözött be. Az igazi fordulópontot azonban az 1784-es év jelentette, amikor a kalapos király, II. József a kormányzati hivatalok egy részét visszaköltöztette Budára. Természetesen nem az összeset, hiszen a Habsburg Birodalom tartományává vált Magyarországnak számos téren erősen korlátozott mozgástere volt. A költözők között megtaláljuk azonban például a Helytartótanácsot és a pénzügyeket intéző Királyi Kamarát is, amelyek jobbára az éppen II. József által 1782-ben feloszlatott szerzetesrendek kiürített épületeit kapták meg. Kivételt képezett a királyi palota, amelyben 1791-ben a Főhadparancsnokságot helyezték el, majd 1847-ig a mindenkori nádor rezidenciája lett. 

Az egykori jezsuita kollégium épületében (ma Hilton) 1784-től működött a Királyi Kamara, a Pénzügyminisztérium elődje. Carl Vasquez korabeli grafikáján jól beazonosítható a háttérben a még a Schulek-féle átépítés előtt álló Mátyás-templom, a Kamara épületének bal szélén pedig a domonkosok templomának tornya (sárga, beépítve)

A többi hivatal azonban a fönt említett okok következtében a polgárvárosba került, a Helytartótanács és a Kamara például a jezsuiták Hess András téri épületeibe. A tér 1. számú házát, amelynek helyén a mai Hilton Hotel áll, a város török alóli felszabadítása után a jezsuita rend építtette fel a Jezsuita Kollégium számára, ám a szerzeteseknek még Mária Terézia idejében el kellett hagyniuk az épületet, mivel XIV. Kelemen pápa politikai nyomásra feloszlatta a rendet. Ez lett tehát a Királyi Kamara székhelye. A beköltözés előtt az épületet copf stílusban átalakították, és bár a II. világháborúban nagyrészt elpusztult, a tér felőli épületrészt nem bontották le, hanem belefoglalták az 1976-ra elkészült Hilton homlokzatába, így ma is megtekinthető. 1849 után a Császári és Királyi Pénzügyigazgatóság, majd 1867 után a Kamara utódja, a Pénzügyminisztérium költözött a falai közé, amely 1945-ig használta a házat. 

1867 után a Kamara utódja, a Pénzügyminisztérium használta a Hess András téri volt jezsuita épületet. Jobbra már épül a Pénzügyminisztérium Szentháromság téri palotája (a kép 1901 körül készült, forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Vele szemben, a Hess András tér 5. helyén (a Szentháromság tér felé néző főhomlokzattal) állt egykor a Jezsuita  Akadémia (főiskola) épülete, amelyet 1786-tól a Helytartótanács használt, miután szintén copf stílusban átalakították és bővítették. A kiegyezést követően a Pénzügyminisztériumhoz tartozott, majd 1901-ben az új, Fellner Sándor-féle neogótikus pénzügyminisztériumi palota építése miatt lebontották. 

A Jezsuita Akadémia épülete (jobbra) a Szentháromság téren. Itt épült fel később a Pénzügyminisztérium neogótikus palotája, amely miatt az épületet (a mellette lévővel együtt) lebontották 1901-ben (Fotó: Klösz György, forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

A Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervezte palotája 1904-re készült el (korabeli levelezőlap, forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

A Pénzügyminisztérium (illetve elődje, a Kamara) tehát már a XVIII. század vége óta a budai Várban működött, de a Hess András téri épületeken kívül más házakat is használt. Ilyen volt például a Táncsics Mihály utca 9., vagyis a József laktanya, amely „Táncsis-börtönként” is ismert. A vári viszonylatban fiatalnak számító, a XIX. század elején épült kétemeletes ház szolgált laktanyaként, működött benne Térparancsnokság, itt raboskodott 1837 és 1840 között Kossuth Lajos, majd 1847–48, illetve 1860–67 között Táncsis Mihály. Később azonban már a Pénzügyminisztérium használta, egészen a II. világháborúig. (Érdekes párhuzam ez a telek Árpád-kori történetével, hiszen részben itt állt a föntebb már említett középkori királyi Kammerhof épülete.) A volt József laktanya 1948-ban került háborús jóvátételként az amerikai nagykövetség tulajdonába, melyet 2014-ben adtak vissza a magyar államnak. 

A Táncsics Mihály utca 9.-et, a Kossuth és Táncsics börtönként is ismert József laktanyát szintén a Pénzügyminisztérium használta. Történészek szerint megközelítőleg ennek helyén állhatott a Kammerhof, az első királyi palota vagy pénzverde épülete (Fotó: Carl Lutz, 1944/Fortepan)

A II. József által Budára költöztetett Helytartótanács a Kamarához hasonlóan szintén volt egyházi épületben kapott helyet: a ferencesek Úri utca 53. szám alatti és a klarissza apácák Úri utca 49, számú kolostorába költözött be. Az előbbi épületet 1848-ban minisztériumok használták, majd 1867-től a Belügyminisztérium kapta meg. A helyhiánnyal küzdő belügy számára a szomszédos Kút utca rovására új szárny épült 1823–24 között Pollack Mihály tervei szerint: ez lett a későbbi Úri utca 51., amely így lezárta a korábbi utcácskát. 

A Királyi Helytartórtanács a klarissza apácák és a ferences szerzetesek Úri utca és Országház utca közötti telkeken elhelyezkedő, egymással szomszédos, volt kolostoraiba költözött be (Carl Vasquez grafikája, forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

A klarisszák kolostoregyüttesének Úri utcai részébe a Királyi Kúria (majd annak Pestre költözése után a Helytartótanács), Országház utcai részébe (28. szám) pedig az Országgyűlés költözött be. Az épületegyüttest a XX. század második felétől egészen a közelmúltig a Magyar Tudományos Akadémia használta, a kormány 2015-ös tervei alapján a jövőben az egész Úri, illetve Országház utcai épülettömbbe a Belügyminisztérium költözne be. 

Az Országház utca 28. alatti volt kolostorépületben működött a Habsburg-időkben a magyar Országgyűlés. A fotó készítésének idején, 1940 körül már Belügyminisztériumként szolgált, hiszen ekkor a parlament már a mai helyén ülésezett (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Fontos megemlíteni még egy hivatali épületet, amely Andrássy Gyula miniszterelnökségétől kezdve egészen a II. világháborúig a mindenkori magyar kormányfő hivatalos rezidenciájaként szolgált: a Sándor-palotát.

A kiegyezéssel létrejött magyar minisztériumok többsége azokban az épületekben kapott helyet, amelyeket korábban a Helytartótanács, az Országgyűlés és a volt Királyi Kamara használt, 1867-ben csak két minisztérium került át Pestre: az igazságügyi tárca és a Földmívelés, Ipar és Kereskedelem Minisztériuma. De már ekkor kiderült, hogy a meglévő épületállomány nem elegendő a kormányzati igények kielégítésére.

Nem volt elegendő épület a kormányzati feladatok ellátására a kiegyezés után. Elsőként a Honvédelmi Minisztérium palotája épült fel a Szent György téren, főhomlokzatával a királyi palota felé fordulva (Fotó: Divald Károly/FSZEK Budapest Gyűjtemény)

A Honvéd Főparancsnokság egykori, Dísz téri palotája. A II. világháborúban megsérült épületet visszabontották, ma csak a torzója áll (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

A Szent György téren 1879 és 1881 között épült fel Kallina Mór tervei alapján a Honvédelmi Minisztérium épülete, annak háttal, a Dísz tér 17. szám alatt pedig 1895–1896-ban épült fel a – szintén Kallina Mór tervezte – Honvéd Főparancsnokság hatalmas épülete, amelynek torzója ma is látható. Mellette, a Dísz tér 1–2. szám alatti, Hauszmann Alajos tervei szerint a Vöröskereszt Egylet számára épült palotában bérelt helyet a Horvát–Dalmát–Szlavón Minisztérium is, az épület azonban 1920-ban a Külügyminisztérium székhelye lett, s az intézmény ott is működött a II. világháborúig. 

A Külügyminisztérium Dísz téri palotája az 1930-as években (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

A középkor óta néhány időszaktól eltekintve kormányzati központként és lakónegyedként egyaránt funkcionáló Vár hivatali élete tehát a kiegyezés és a második világégés között élte fénykorát, de több ház emlékeztet az egykori kormányzati jelenlétre. És bár a Várból, a palota környezetéből és a polgárvárosból is a minisztériumokat a II. világháború után máshová (jellemzően Pestre) költöztették, egykori épületeikben továbbra is különböző (köz)intézmények működtek, a Vár kormányzati negyed jellege azonban megszűnt. A Sándor-palota 2003 óta, a Karmelita kolostor épülete 2018 óta viszont ismét állami hivataloknak ad otthont, a Szentháromság téri Pénzügyminisztérium palotájának jelenleg is zajló rehabilitációjával a jövőben ez a folyamat tovább folytatódik majd.