Írta: Flier Gergely

2020. július 20. 14:00 | Írta: Flier Gergely

A gellérthegyi játszótéren valamikor Hamupipőke szobránál olthatták szomjukat a gyerekek. Az 1920-as években ugyanis úgy döntött a főváros, hogy neves szobrászoktól olyan díszkutakat rendel, amelyeket mesefigurák, mesealakok díszítenek. A cél az volt, hogy a kutak ne csak ivásra szolgáljanak, hanem a gyermekek esztétikai érzékét is fejlesszék.

A parkok, ligetek díszítése külön fejezetet képvisel Budapest szobrainak világában. A Margitsziget, a Városliget, a budai oldal parkjai bővelkednek a szép műalkotásokban. Mivel a ligetek, kertek hagyományosan a múzsák otthonai is, így a művészek, írók, festők, zeneszerzők szobraival gyakran találkozunk közöttük. A legrégibb alkotások között a szakrális művészet darabjait is megtaláljuk. Külön kategóriába tartoznak a játszótéri parkok, amelyek a mesék világát jelenítik meg.

Színes fénykép Kallós Ede gellérthegyi Hamupipőke-kútszobráról 1939-ből (Kép forrása: Fortepan/Képszám: 75501)

A főváros közművelődési ügyosztálya az 1920-as évek végén kezdeményezte, hogy szobrokkal díszített ivókutak épüljenek Budapest játszóterein. Ezekkel a gyermekek esztétikai nevelését is elő szerették volna segíteni, ezért a mesevilágból vett témák megvalósítására a legnagyobb szobrászainkat kérték fel.

Az ügyosztály tetszését elsőként Kallós Ede szobrászművész Hamupipőke-szoborvázlata nyerte el, ezért javasolta a fővárosi tanácsnak az elkészíttetését. A tanács 1929. november 21-én tartott ülésén meg is bízta Kallós Edét a szobor és a kút megalkotásával. Hamarosan a pontos helyét is kijelölték a napjainkban is népszerű gellérthegyi játszótéren. A szobrot körülbelül másfél év múlva, 1931 tavaszán állították fel.

A gellérthegyi játszótér az 1930-as években (Kép forrása: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Az alkotó Kallós Ede 1866-ban Hódmezővásárhelyen született, eredeti neve Klein Éliás volt. Szülővárosa számos nagy művészt adott a magyar kultúrának, köztük Kallós Ede barátait, a szintén szobrászművész Pásztor Jánost, és a festőművész Rudnay Gyulát.

Kallós művészeti tanulmányait Budapesten, majd Párizsban végezte, a Hamupipőke-szobor készítésének idején már aránylag idős ember volt, jelentős életművel a háta mögött. Szobrászatunkban elfoglalt helyét jól mutatják Budapesten álló szobrai, köztük Kölcsey-szobra a Batthyány téren (amelynek eredetije a ledöntéséig Nagykárolyban állt), az Országház épületének számos szobra, és Vörösmarty-emlékműve, amelyet Telcs Edével közösen alkotott. Kallós Ede 1950. március 11-én hunyt el.

A Hamupipőke-szobor agyagmintája (Kép forrása: Uj Idők, 1930 július 20.)

Művein végigtekintve azt látjuk, hogy a nőalakok megmintázása a jelek szerint nem állt hozzá olyan közel, mint például földijéhez és barátjához, Pásztor Jánoshoz. Kallós nevéhez csak egy-két stilizált Hungária-alak és néhány síremlék nőalakja fűződik. A játszótéri kútszobor Hamupipőkéjét mégis úgy valósította meg, hogy minderre az előítéletünkre teljes mértékben rácáfolt.

Kallós Ede galambokkal ábrázolta Hamupipőkét a játszótéri szobron (Kép forrása: Képes Krónika, 1931. június 27.)

Először is ez a szobor szinte megszólal, annyira élő. Emellett a lányalak kecses egyszerűségében benne van Hamupipőke mesealakjának minden vonása: a rejtekben lévő szépség, méltóság, nőiesség, valamint a szorgalom és tisztaság értékei. Mindezt a gyermekek számára befogadható módon, például a mesében szereplő egyik motívum, a lencsét a hamuból a lánynak kiválogatni segítő galambok megjelenítésével oldotta meg a művész.

A játszótér csúszdái ma. A háttérben, fent látható az előző archív képen is szereplő bástyaszerű kilátóhely (Fotó: Flier Gergely/pestbuda.hu)

Érdekesség, hogy – ha hinni lehet egy régi újságcikknek – a szobor modellje is nyilatkozott egyszer életéről Bródy Lili, költő-újságírónak, és a kissé bohókás fiatal lány elbeszélése pontosan a szobornak helyet adó vidám játszótéri gyerekvilághoz illik: „Tudja, mikor kicsi voltam, gyerek, mindig sírtam, hogy milyen unalmas lesz az élet, szürke, reggel felkelni, este lefeküdni, nem történik semmi. Aztán, mióta modell vagyok, boldog vagyok, olyan jó érdekes élet ez, imádom a festőket is, nyáron elvisznek nyaralni mindig művésztelepre, mi kell nekem? Van valahol Budán, nem tudom hol, egy Hamupipőke-szobor, az is én vagyok. Meg... meg izé ... (Kis vicces gesztust csinál a kezével.) Van rólam két síremlék is a Kerepesiben. Az rém vicces volt, látni magam síremléken.”

A hölgy nevét sajnos nem tudjuk meg a Színházi Élet 1931. július 19-25. számának a cikkéből, erről ugyanis csak annyit mond: „Csak azt tessék irni, hogy Aida. Mindenütt úgy ismernek engemet.”

A gellérthegyi csúszdák az első években (Kép forrása: Morbitzer Dezső: Budapest nyilvános kertjei és fasorai. In: Tér és forma, 1933. szeptember)

A gellérthegyi játszótér igazi különlegesség volt már akkor is. Budapest egyik legrégibb ma is működő játszóterét az 1920-as évek végén létesítették, kihasználva a Gellérthegy lankás déli hegyoldalának teraszos szerkezetét. Ennek köszönhetően a játszótér már ekkor kétszintes (a kissé távolabb lévő legalsó résszel együtt háromszintes) volt, a két szint között ekkor még kezdetleges csúszdákkal. A játszótér egy átfogó parkrendezés keretében jött létre, és Az Est 1933. szeptember 21-i száma lelkesen írt róla : „...a Gellérthegy déli oldalát, amelynek szépségéről már valóságos legendák járnak szerte a városban. Tíz-tizenkét évvel ezelőtt hol volt még ez a csodapark, ez a növénymúzeum, amely most itt terül el a hegyoldalon, az ország legenyhébb, legnapsütöttebb darabka földjén, Budapest csodálatos klímájú Riviéráján? Hol voltak ezek a smaragd-mezők, pázsitok, amelyek most úgy vidítani tudják a fáradt szemet? Hol voltak a szépen megépített sétányok, pihenőhelyek? Hol a budai és Pestről átránduló játékos gyermekhad boldog Tündérországa, amelynek a bronzba öntött Hamupipőke a védőkisasszonya.”

Gyermekek a szobor körül (Kép forrása: Liber Endre: Budapest fürdőváros kialakulása, 3. kötet – Budapesti Statisztikai Közlemények 82/2, 1934)

Aki napjainkban ellátogat ide valamelyik nyári délutánon, láthatja hogy ez a kis Tündérország ma is megvan, életöröme is ugyanolyan, mint akkor. De a játszótér szépséges Hamupipőkéjét már hiába keressük. Az 1944-1945 ös ostrom viharos napjaiban veszett nyoma, és rekonstrukciójára sajnos azóta sem került sor, pedig megérdemelné Kallós Edének, nagy szobrászunknak ez a remek alkotása. A játszótér sarkában ugyanakkor ma is áll egy kis kútszobor, Melocco Miklós egy korai alkotása, az 1965-ben állított Pelikános kút.

Hamupipőke szobra körülbelül ott állhatott, ahol ma Melocco Miklós 1965-ben átadott alkotása, a Pelikános kút (Fotó: Flier Gergely/pestbuda.hu)

Nyitókép: A szobor képe Liber Endre: Budapest fürdőváros kialakulása című művének 3. kötetéből


Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó