A Mária Valéria-telep, majd a későbbi József Attila-lakótelep története igen régre nyúlik vissza. A terület a XX. század elején még legelő volt, majd az I. világháború alatt ideiglenes barakk-kórházakat kezdtek el felépíteni az Üllői út mentén, mivel a meglévő fővárosi kórházak kapacitása kevésnek bizonyult a sebesültek ellátására.

A terület kiválasztását az indokolta, hogy a közelben volt egy katonai gyakorló- és lőtér, valamint a honvédségi kórház. 1916-ban az akkor már százhúsz barakkból álló kórháztábort Mária Valéria főhercegnőről nevezték el. Még abban az évben további tíz, de már téglából épített barakkot adtak át, 1918-ban pedig további nyolc téglaépítményt.

Ezekből a világháború végét követően a drámai lakáshiány enyhítésére szükséglakásokat alakítottak ki. A szám szerint 1033 egyszobás, komort nélküli szükséglakásba nyolcezren (!) költöztek be az első időkben.

A Mária Valéria-telep utolsó éveiben, 1957 táján

A telepnek három része volt, pontosabban alakult ki. A délkeleti, ahol ötvennégy fabarakkot téglaépületté alakítottak, a középső rész nyolcvan fabarakkal, itt volt a legnagyobb a nyomor, és az Ecseri úti rész, amely tizenhat nagyobb téglaépületből állt. Az Ecseri úti részen 1927-ben a Székesfővárosi Mérnöki Hivatal engedélyezte, hogy a barakkok előtti kis részeket a lakások hosszának megfelelő hosszúságban, mintegy előkertként az ott élők használatba vegyék. Az előkertek lekerekítése után szűk utcácskák alakultak ki a barakksorok között.

1940-re a lakások száma 1776 volt. A telep felszámolása csak a II. világháború után, az ötvenes években kezdődött. A szükségtelep felszámolása fokozatosan zajlott, a délkeleti, Határ úthoz közeli rész állt fent legtovább, ennek egy részlete egy 1970-ben készült, az Üllői utat is ábrázoló képen jól kivehető.

A Mária Valéria-telepet „felváltó” József- Attila-lakótelep évszám szerint két ütemben, 1957–1967, valamint 1979–1981 között épült fel. A közlekedési infrastruktúra is követte a változás éveit: 1980-tól Kőbánya-Kispestig jár a 3-as metró.