Kétszáz éve született Tompa Mihály költő, Arany és Petőfi mellett a nagy népi-nemzeti irodalmi triász harmadik tagja. Pesten csupán bő egy évet töltött, azt is főleg betegségben, szegénységben. A Margit-szigeten mellszobra áll, a IX. kerületben, a Tompa utca 22. számú ház falán egész alakos szobra látható, a Városligetben egy Tompa Mihály-emlékművel találkozhatunk, Budán és Pesten utcát neveztek el róla.

Verssorai szállóigékké váltak, nimbusza mégsem mérhető említett barátaihoz. „Szívet cseréljen az, aki hazát cserél” – jelentette ki a szabadságharc bukása után. Egy másik híres költeményét Márai Sándor a Halotti beszédben idézi („Nehogy ki távol sír egy nemzeten…/ Megutálni is kénytelen legyen”). Önmarcangolás, a világ zajától elvonulás – gyakori képek verseiben, holott ahogy Arany írta egy barátjának: „ha munkáit olvasva azt hinnéd, hogy valami melankólikus ember, igen csalatkoznál: örökké röhögtetett bennünket élceivel és anekdotáival.” Az sem mindennapos, hogy református lelkészként olykor hangot adott hittel kapcsolatos kételyeinek, ájtatosság helyett szabadszellemű, lázadó alkat volt. Aki közben büszke retorikai képességeire: „Néha olyan jól beszélek, sajnálom, hogy az egész beszéd elvész” – írta Arany Jánosnak.

Tompa Mihály és felesége

Az időnként előbukkanó keserűség sem volt ok nélküli. Még apró kisgyerek, amikor az első tragédia éri: ötéves korában, öccse születését követően édesanyja meghal. Apja, a részeges foltozóvarga nem törődik vele, apai nagyszüleihez kerül, akik meg sem próbálják feledtetni vele a traumát. Sárospatakon felfedezik zsenijét, itt kezd verselni is, majd házitanító, később református lelkész lesz belőle. Petőfi hívja Pestre, abban bízva, hogy jogi tanulmányokat folytathat, s akár ügyvéd lehet. 1846-ban a fővárosba megy, a betegsége azonban keresztülhúzza számításait. 1846 első hónapjait éhezve, fázva egy apró szobában vészeli át. Sokáig az elismerés is várat magára, holott addigra elkészül néprege- és népmondagyűjtése, csak a pénz hiányzik a megjelentetésre. Amint támogató akad, megérkezik a rég várt siker is, ezer példányt rögtön eladnak belőle.

A népies tartalomnak akkora keletje van Pesten, hogy kis idő elteltével második kiadást kell nyomtatni. Ebbe a vonalba illeszkedik a Kisfaludy Társaság 1846-os felhívása, miszerint: „Készíttessék költői beszély, versben, melynek hőse valamely, a nép ajkán élő történeti személy, például Mátyás király, Toldi Miklós, Kádár vitéz stb. Forma és szellem népies legyen.” Mint közismert, erre a pályázatra készítette el Arany a Toldit, amely első díjat és az ünnepelt írók, költők elismerését hozta számára. Tompa a Szuhay Mátyás című alkotásával a második helyet szerzi meg.

Sok neki Pest nyüzsgése, nem találja benne a helyét, a vidék nyugalmára, a természet közelségére és családra vágyik. A forradalom kitörésekor épp tüdőbetegségét kúráltatja. Amint jobban lesz, csatlakozik a régen várt szabadságharchoz, a schwechat-i csatában tábori lelkészként áll helyt.

Tompa szobra a Margit-szigeten

Bár a forradalom elbukik, 1849-ben megtalálja a családi boldogságot: Kelemérben lelkész, amikor feleségül veszi Soldos Emíliát, s életük végéig példás házasságban élnek. Boldogságukat azonban két kisfiuk halála, majd a feleség gyógyíthatatlan betegsége árnyékolja be. Az önkényuralom is megnehezíti sorsát: ebben a korszakban írt verseiért elítélik, többször fogva tartják. A gólyához című verse olyan népszerű – nem véletlenül –, hogy az emberek között kéziratként terjed. A keleméri évek hozadéka a fenyegetettségből születő írói álnév, a település nevének visszafelé olvasásából alkotott Rém Elek.

A hanvai lelkészség volt élete utolsó állomása, a magánéleti és a köz sorsa feletti bánatát Arany barátsága enyhíti. Az általa elítélt kiegyezés után, 1868 júliusában hunyt el Hanván.