2018. február 1. 10:22 | Írta: pest buda

Most 150 éve 1868. február 1-jén született Árkay Aladár építész, akinek két budapesti temploma a kor építészeti törekvéseinek meghatározó művei.

Írta és fotózta: Ludmann Mihály

 

Árkay Aladár Temesváron született 1868. február 1-jén. Édesapja Árkay Sándor ebben az évben nyitotta meg műlakatos műhelyét, azonban a következő évben Pestre költözött. A kiegyezést követő építészeti fellendülés számára is sok munkát biztosított. Igényes művészi szépségű kovácsoltvas munkái keresettek voltak. Nem csak Pesten, hanem többek között a Kecskeméti Városháza dísztermének a csillárjai is az ő munkái, szépségük a mestert dicsérik.

A kezdő építész

Árkay Aladár az építészdiplomáját a Magyar Királyi József Nádor Műegyetemen szerezte meg. Ezután a két színházépítő bécsi építésznek, Fellnernek és Helmernek, majd a korszak egyik meghatározó mesterének, Hauszmann Alajosnak az irodájában dolgozott. Részt vett az ekkor még zajló Budavári Palota átépítésében. Hauszmann mellett alaposan megismerte a neobarokk világát és ezt hasznosíthatta később a Budai Vigadó épületénél.

A tervet 1896-ban apósával, Kallina Mórral együtt készítette, amelyet a bírálók 12 pályaműből jutalmaztak az első díjjal. Az épület eklektikus külső megjelenését a barokkos tömegtagolás és plasztikus díszek adják, amelyek együtt jelennek meg az észak-itáliai reneszánsz timpanonos homlokzatával, a rajta levő óriás oszlopokkal és fegyelmezettségével. Sansovino és Palladio hatása a belső tér, különösen a lépcsőház kialakításában is tetten érhető.

Kallinával közösen tervezték a várban a Honvéd Főparancsnokság épületét és a Gellért-hegy oldalában kialakított emlékmű építészeti keretét, amit végül Francsek Imre terve alapján építettek meg. A Szent Gellért-szobor egyike az ún. Tíz szobornak, amit az uralkodó kért és fizetett ki a főváros részére, Gellért alakját Jankovits Gyula mintázta meg. Árkay a következő jelentős pályázaton már egyedül indult. Ez az épület a Szépművészeti Múzeum, amelyen a terve III. díjat kapott; Pecz Samu és Schickedanz Albert előzték meg őt.

A Budai Vigadót apósával, Kallina Mórral közösen tervezte

 

A Fasori református templom 1911-1913-ban épült

A szecesszió világában

Kortársaihoz hasonlóan, akik közül a legtöbb Lechner-követő kikerült, őt is megérintette a szecesszió, ezt a Városliget szélén álló Babocsay-villa épülete is tanúsította, melyet 1905-ben épített meg. Az eredeti állapotot már csak archív fotókon láthatjuk, mert a húszas években jelentősen átalakították. Árkay azonban az építészeti megújulás lehetőségét látta meg ebben a stílusban és ehhez még hozzátette a korban divatos angol Art and Craft mozgalom és a finn nemzeti romantika építészetének tanúságait, tehát lényegében mindazt, amit a „Fiatalok”, a Kós Károly vezette építészcsoport is felfedezett, csak ők még hozzátették a magyar népi építészet tanúságait is.

Árkay korszakos jelentőségű műve a fasori református templom, lelkészlak és tanoncotthon, amely 1911-1913-ban épült meg. A centrális belső terű templom a protestáns templomok alaprajzi elrendezését követi. A boglyaíves kapu a szecesszió korának kedvelt formája, a fehér-fekete-sárga kerámiadíszítések elvont formavilágot hordoznak, amelyek emiatt az Otto Wagner által fémjelzett bécsi szecesszióhoz állnak közelebb.  A hengeres saroktorony a finn építészetből került át. Így együtt, egy tehetséges építész által összegyúrva egyéni hangulatú és a korszak egyik legjelentősebb alkotása született meg.

Eközben a Kis-Svábhegyen a bírák és ügyészek számára egyéni arculatú villákat épített, amelyek ma is lényegében változás nélkül állnak, mint a református temploma.

A városmajori Jézus Szíve templom az utolsó alkotása volt

A városmajori templom főhajója

Új utakon

Láttuk, hogy Árkay Aladár művészete nem állt távol a Kós Károly és követőinek elgondolásaitól. Ehhez az eszmeiséghez legközelebb a városmajori kis római katolikus templomával került. A tömör, romanikát idéző formák és a különálló tömegek összeillesztése a torony és sisakja az erdélyi népi építészetet idézi. Az életmű legeredetibb alkotása, amely jól mutatja az építész szakmai fejlődését is a Győr-gyárvárosi templom után, 1933-34-ben épült meg a Városmajorban álló Jézus Szíve plébániatemplom, amelyet az életmű utolsó alkotásaként tervezett.

A templom kubisztikus formáival ma is szokatlannak tűnik, itt azonban nem öncélú ez az egyszerűsítés. Az új anyagnak, a vasbetonnak köszönhetően vékonyabb falak és pillérek készülhettek, és ez lehetővé tette a nagyméretű ablakok alkalmazását is, amelyeknek köszönhetően a fény uralja a belső teret, holott a belépés egy nyomott boltíves kapun keresztül történik és  a bejárat melletti két kápolna is elveszi a fényt. Belépve, a főhajóban azonban eltűnik a sötétség és különösen a szentély ragyogó színes ablakokkal díszített fényfala irányt és utat mutat. Az üvegablakokat Árkay Aladár fiának, Bertalannak a felesége, Sztehló Lili tervezte. A templom igazi összművészeti alkotás. A bejárati angyal domborműveket Ohmann Béla, a szentélyrekesztő diadalív hat-hat apostolszobrát Pátzay Pál készítette, a szentély oldalfalain Aba-Novák Vilmos pannói és a vízszintes bordás vasbeton födém kazettáiban szintén Aba-Novák freskói láthatóak. A különálló harangtorony már az építész halála után, 1937-ben készült el. 

Árkay Aladár korának egyik legjelentősebb építészeként több emblematikus budapesti épületet tervezett. A fővároson kívül a már említett győri és a mohácsi fogadalmi temploma épült meg. Pályája kezdetén a történelmi stílusokat használta, majd a szecesszió sokszínűségében egyéni utat alakított ki és művészete kiteljesedett és egyénivé vált, és végül a pályája egy funkcionális, szerkezetiséget hangsúlyozó építészeti világban fejeződött be. Legjobb tanítványa és művészetének folytatója fia, Árkay Bertalan volt (1901-1971), aki a második világháború után több vidéki templomot tervezett, ezekben továbbfejlesztette a városmajori plébániatemplom építészeti tanúságait.

 

vissza a teljes nézetre