2018. május 31. 12:02

Az 1896-ban üzembe helyezett Siemens-Schlick motorkocsik 76 éven át közlekedtek – írja a Liget Budapest blogja.

A Kisföldalatti történetéről közölt cikket a Liget Budapest blogja. Az Andrássy út alatti kéregvasút, mint köztudott, a kontinentális Európa első földalattija volt. A kéregvasútra különösen szükség volt az 1896-os Ezredévi Kiállítás miatt, ahová közel ötmillióan érkeztek a féléves nyitvatartás alatt. 1896 tavaszára, kevesebb mint két év alatt megépítették az Andrássy út alatt húzódó, a belvárost a Városligettel összekötő kéregvasutat – írja a Liget Budapest blogja.

A Gizella térről (ma Vörösmarty tér) induló, 3,68 kilométer hosszúságú vonal 3200 méteres föld alatti szakaszán kilenc állomást alakítottak ki, a mintegy 500 méteres felszíni szakaszon pedig két megálló fogadta az utasokat az Állatkertnél (ez a megálló ma már nem létezik) és a végállomás a Liget belsejében (ez ma a föld alatt található a Széchenyi Gyógyfürdőnél). Az elegáns kocsik karosszériáját a Schlick Vasöntöde és Gépgyár gyártotta, az elektromos berendezéseket pedig a londoni tapasztalatokkal rendelkező német cég, a Siemens & Halske szállította. Munkájuk minőségére jellemző, hogy az 1896-ban üzembe állított szerelvények egészen az 1970-es évek elejéig üzemszerűen közlekedtek.

Ahhoz, hogy a kéregvasút a nagyon rövid határidőre elkészüljön, folyamatosan több ezer munkás dolgozott kiemelt bérért az építkezésen. Csupán az élelmezésükhöz néhány száz fős, asszonyokból verbuvált kiszolgáló személyzetre volt szükség. A többrétegű, vízhatlan födémet, amely fölött a fakockákkal burkolt Andrássy út forgalma haladt, egymástól három méternyire elhelyezett, szegecselt vasoszlopok tartották.

Balról az 5-ös számú, fémburkolatos kocsi átadása idején, 1896-ban, jobbról pedig a 19-es pályaszámú, faburkolatos motorkocsi a felszíni szakaszon. A színezésbeli és formai eltérések a két cég kocsijai között jól kivehetők (6)

 

 

1896 áprilisában elkezdődhetett a pálya és a szerelvények bejáratása, majd az Ezredéves Országos Kiállítás megnyitásának heteiben fokozatosan használatba vették az utasok. Márvány emléktábla örökíti meg a nevezetes napot, 1896. május 8-át, amikor Ferenc József is kipróbálta a földalattit. A 20-as sorszámot viselő, luxuskivitelű királyi kocsin utazott, kíséretével együtt, a Gizella térről a városligeti kiállításra. Ezzel jelképesen felavatta az új villamos vasutat, egyúttal hozzájárult, hogy róla nevezzék el. Ettől kezdve viselte hivatalosan a főváros új büszkesége a Ferenc József Földalatti Villamosvasút nevet.

Ferenc József 1897 szeptemberében is utazott rajta II. Vilmos német császár társaságában. A tudósítások szerint a feltűnően jókedvű uralkodók az állatkerti állomásnál szálltak ki, és onnan hagyományos módon, lóvontatta udvari fogatokon hajtattak a történelmi csarnokba. A királyi kocsit ezután kivonták a forgalomból, és átadták a Közlekedési Múzeumnak.

A földalatti vasutat közösen hozta létre, és majd három évtizedig együtt működtette a két konkurens fővárosi közlekedési vállalat, a Budapesti Villamos Városi Vasút (B.V.V.V.) és a Budapesti Közúti Vaspálya Társaság (B.K.V.T.).

Schickedanz Albert tervrajza a Gizella téri pavilonokról (balra), jobbra a földalatti végállomás lejáróiról az átadás idején készült fotó (8)

 

A földalatti vasút alagútjába az átadás idején díszes lejárócsarnokokon át lehetett lejutni (az Opera megálló kivételével).  A Gizella téri (ma Vörösmarty tér) belvárosi végállomás Zsolnay kerámiával díszített pavilonjait és az Oktogon téri lejárókat a neves építész, Schickedanz Albert tervezte, a Deák Ferenc téri, kioszkkal egybeépített csarnokot és az egységes megjelenésű, lépcsőzetes tetejű Andrássy úti lejárókat Brüggemann György műépítész. Az eredeti, szecessziós stílusú felszíni pavilonok azonban – ellentétben a kocsikkal és a műszaki berendezésekkel – nem bizonyultak hosszú életűnek. A Gizella téri végállomás lejáróit 1911-ben, az Oktogon lejáróit 1912-ben, az összes többit (a Deák térivel együtt) 1924-ben bontották el, mivel felépítésük után egy-két évtizeddel már nem találták őket az átalakuló városképbe illőnek. Lenn, az alagútban az állomások falait a pécsi Zsolnay gyár barna és fehér csempéivel burkolták.

A Kisföldalatti nagyobb méretű felújítására Pest és Buda egyesítésének centenáriumára került sor. Az 1972–73-as felújítás keretében nyugdíjazták a régi motorkocsikat és új járműparkot helyeztek üzembe. A 23 darab, háromrészes, csuklós szerelvényt a Ganz–MÁVAG és Ganz Villamossági Művek gyártotta. Ezek a járművek közlekednek ma is a földalatti vonalán. 1973-ban nemcsak a régi szerelvényeket cserélték ki, hanem a felszíni pályaszakaszt is megszüntették, a vonalat meghosszabbították a jelenlegi, Mexikói úti végállomásig.

vissza a teljes nézetre