Herman Lipót az akkor Torontál vármegyéhez tartozó Nagyszentmiklóson született 1884. április 24-én a vallási élet  előírásait komolyan vevő ortodox zsidó családban. Nagyszentmiklós Herman Lipót születése idején egy tízezer főt számláló város volt, ahol a magyarság aránya  tizenkét százalékot tett ki.

A régészeti leletéről nevezetes  település szülöttjei között a magyar szellemi élet  olyan kiválóságait találjuk, mint Révai Miklós (1750–1807) nyelvészt, Espersit János (1879–1931) ügyvédet, a makói művészeti élet mecénását, valamint Bartók Bélát (1881–1945), a világhírű zeneszerzőt. Édesapja Herman Lipót a szülővárosában kiskereskedőként dolgozott. Lipóttal a képzőművészetet egy nagyszentmiklósi rajztanár szerettette meg.

Herman Lipót portréja (Forrás: Wikipédia)

Apja tanácsára a középfokú tanulmányait Szegeden, a Tisza-parti város kereskedelmi iskolájában folytatta, ahol 1901-ben szerzett érettségi bizonyítványt. Középiskolai évei alatt a híres szegedi Somogyi Károly Könyvtár képzőművészeti könyvei gyakoroltak rá az egész életét meghatározó hatást. Ezek után Herman Lipót nem a gazdasági ismereteit  bővítette, hogy megfeleljen a  családi elvárásnak, hanem a szülők egyeztek bele abba, hogy az ifjú Herman Lipót Budapestre jöjjön, és a Balló Ede által vezetett Mintarajziskolában végezzen képzőművészeti tanulmányokat.

Pályájának kezdetéről ő maga így vallott 1923-ban az Est lexikonjában publikált írásában: „Már másodéves koromtól kezdve magam kerestem meg kenyeremet karikatúrákkal – eredetileg illusztrátor akartam lenni –, portrékkal és olcsón árusított tájkép- és zsánerképkísérletekkel.”

Karikatúrái ebben az időszakban a „Kakas Márton” és a „Borsszem Jankó” című élclapokban jelentek meg, gyakran Harag álnév alatt. Rajzait ugyanakkor a XX. század hajnalának legnépszerűbb hetilapja, a Vasárnapi Ujság is több alkalommal publikálta. Már harmadéves „festőnövendék” korában több társával műtermet bérelt a józsefvárosi Szűz utca 3. szám alatti házban, ahol a művésztársai között Gulácsy Lajost, Glatter Bélát ás Spitzer Bélát is megtaláljuk.

A fővárosban szerzett képzőművészeti ismereteit az évtized második felében két alkalommal Németországban mélyítette el. Az 1910-es évtől vált fokozatosan elismert művésszé. A magyar fővárosban a Könyves Kálmán Szalon Nagymező utcai kiállítóhelyiségében 1910-ben komoly elismerést kiváltva mutatta be karikatúrarajzait. A következő évben, öt hónapon át tartó párizsi tanulmányútjáról visszatérve részt vett a Kecskeméti Művésztelep megszervezésében, és annak  több éven keresztül a meghatározó alkotója lett. Budapesten a Gellért-hegy lábánál levő Kelenhegyi úti Műteremházban kapott műtermet és lakást, ahol évtizedeken át gazdag életművét létrehozta.

A Gellért-hegy lábánál levő Kelenhegyi Műteremházban lakott és dolgozott évtizedekig Herman Lipót (Forrás: Magyar Iparművészeti Múzeum Gyűjteménye)

Herman Lipót emléktáblája a Kelenhegyi Műteremház falán (Fotó: pestbuda.hu)

1913-ban a terézvárosi Nagymező utcában az előző évben megnyílt Ernst Múzeumban rendezték meg számára első önálló kiállítást, amelyen 90 alkotása szerepelt. A művésznek mind szakmailag, mind anyagilag nagy elismerést jelentett a tárlat. Az I. világháború alatt előbb frontkatonai, majd hadifestői beosztásban teljesített szolgálatot. A későbbiek során Herman Lipótnak ezen a Nagymező utcai kiállítóhelyen több csoportos és egyéni, gyűjteményes kiállítását rendezték meg.

Az Ernst Múzeum a Nagymező utcában, ahol több csoportos és egyéni, gyűjteményes kiállítását rendezték meg (Forrás: Wikipédia)

Herman Lipót Oktogon című grafikája

1919 tavaszán a Képzőművészek és Iparművészek Szakszervezetének elnökéve választották; megbízatása csak pár hónapig tartott. A Tanácsköztársaság bukása után, 1920-ban írta naplójában: „Jogtalanságnak tartom úgy a proletárok, mint a reakció diktatúráját.” 

Az 1920-as évektől az Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület és a Szinnyei Merse Pál Társaság munkájában aktív, irányító szerepet vállalt. A két világháború között nemcsak képzőművészeti munkákat és könyvillusztrációkat készített, hanem több művészeti tárgyú elemző és kritikai írást jelentetett meg a Pesti Napló, a Magyar Művészet és a Színházi Élet című újságokban.

Herman Lipót könyvborítója a Rivalda című könyvhöz 1958-ban

Herman Lipót által rajzolt könyv

Munkásságát 1952-ben Munkácsy Mihály-díjjal, 1964-ben a Magyar Népköztársaság érdemes művésze díjjal ismerték el. 1958-ban jelent meg a „Művészasztal” címen kiadott kis könyv, amelyben Herman egyéni hangú visszaemlékezést írt a XX. század hajnalának kávéházi világáról, középpontba állítva kedves törzshelyét, az Andrássy úton működött Japán Kávéházat – a korszak meghatározó művészeivel ezen a helyen ápolt szoros barátságot, köztük Szinnyei Merse Pállal (1845–1920) és Lechner Ödönnel (1845–1914).

A „Művészasztal” című könyve, amelyben Herman egyéni hangú visszaemlékezést írt a századforduló kávéházi világáról

Herman Lipót Lechner Ödönről készült rajza, akivel baráti viszonyban volt

A „Művészasztal” nem csupán  az ő személyes emlékei miatt fontos kordokumentum, hanem könyvét számos saját illusztráció teszi még értékesebbé. Ebben a visszatekintésben a többi, a dualizmus Budapestje számára fontos kávéházat megismerheti az olvasó, többek között az erzsébetvárosi New Yorkot vagy a terézvárosi Abbáziát.

Herman visszaemlékezéseiben írt a New York kávéházról (Fotó: New York-palota, Wikipédia)

Herman Lipót munkássága rendkívül széles körű. A bibliai és mitológiai témák feldolgozása az életművében meghatározó, emellett több száz portrét is készített, amelyek közül az 1905-ben édesanyjáról és 1910-ben nagyanyjáról Nagyszentmiklóson alkotott festményt érdemes kiemelni. A művészbarátairól megfogalmazott képmások sorában az 1950-es évek végén Hatvany Lajos (1880–1961) irodalomszervező, mecénás portrésorozata kíván nagyobb figyelmet; ezek ma a hatvani Integrált Könyvtár és Muzeális Gyűjtemény képzőművészeti anyagának féltett kincsei. Szintén ebben a Heves megyei intézményben őrzik az 1959-es szigligeti nyaralása során készített vázlatrajzainak gyűjteményét.

Herman Lipót szigligeti vázlatkönyvéből, a Hatvany Lajos Múzeum tulajdona

Herman Lipót sírja a Kozma utcai izraelita temetőben

A művész Budapesten hunyt el 1972. július 1-jén. Sírja a fővárosban, a Kozma utcai neológ zsidó temetőben található. Özvegye a tulajdonában maradt alkotásait Gyöngyös városának ajándékozta, ahol 1980-tól állandó kiállításon tekinthetők meg Herman Lipót színgazdag, sokszor a barokk stílus életvidámságát megidéző alkotásai.