2019. június 26. 10:00

Száz év telt el azóta, hogy 1919. május 1-jén a Hősök terén álló Ezredévi Emlékmű vörös lepelbe burkolva a világ proletárjait éltette. Folytatjuk a tér regényes történetének bemutatását!

A kommün, ahogy a Hősök terének kialakulásáról szóló cikkünket befejeztük, forradalmi hévvel távolíttatta el a Habsburg uralkodók szobrait az emlékműről. Mennie kellett I. Ferdinándnak, aki eredetileg azzal érdemelte ki megformázását, hogy az ő uralkodásától lett folytonos a dinasztia magyarországi uralma.

Eltávolították III. Károly alakját is (ő volt a Rákóczi-szabadságharcot lezáró béke aláírója), az egyetlen női szobrot, Mária Teréziáét, és a mindössze másfél évig uralkodó II. Lipótét is, akinek a Szent Korona Budára (vissza)hozásáért volt hálás a nemzet. A legnagyobb harag Ferenc József alakja ellen irányult – ez a vesztes háború miatt érthető is –, ezért ezt a szobrot nem csak leszedték, de össze is törték. (Állítólag ugyanúgy csak a csizmája maradt, mint 1956-ban Sztálinnak.)

Ferenc József átöltözik

A két világháború között kiépülő rendszer azonban hamarosan visszaállította a lerombolt szobrokat. Ferenc Józsefet újra meg kellett mintázni: az új szobor azonban különbözött a régitől. Nem a szokásos tábornoki egyenruhában, hanem koronázási palástban ábrázolta a királyt. Bár a magyar nemzetgyűlés 1921-ben megszavazta a trónfosztást, mégis a hosszú „boldog békeidők” királyát, különösen a trianoni sokk felől nézve megillette ez a tisztelet. 

Elkészült a nagy mű: a Hősök tere a 1930-as években (Forrás: FSZEK Budapest-képarchívum)


Az ország fokozatosan gazdaságilag is kezdett lábra állni, így az idős Zala György újra esélyt kapott, hogy befejezhesse az emlékművet. Hiányzott még Árpád kísérete, a honfoglaló magyar törzsfők, Nagy Lajos király és néhány dombormű. A kitűzött 1929-es dátumra mind elkészült: tulajdonképpen ekkor valósult meg az 1896-ban elfogadott terv. 

Katonahősök tere

Ugyanakkor az 1920-as években a tér új szerepet is kapott. 1924-ben a kultuszminisztérium pályázatot írt ki egy, a háborúban hősi halált halt katonákra emlékeztető alkotás felállítására. 1929. május 26-án, a Hősök emléknapján avatták fel a Nemzeti Hősök Országos Emlékkövét a téren, hátterében az addigra teljesen elkészült Ezredévi Emlékművel.

Puritán emléket kaptak a katonák: egy 4,7 tonna súlyú, 6,5 méter hosszú, 3 méter széles, 1,3 méter magas mészkőtömböt, melyet kör alakú kőperemmel vettek körül. A peremen belüli füves területből, egy lépcsőfok közbeiktatásával emelkedett ki a monolit tömb. Homlokfalán két évszám szerepelt: 1914-1918, hátsó lapján felirat: „Az ezeréves határokért”. Felső lapjára pedig egy kardmarkolatra emlékeztető keresztet véstek.

A Hősök Emlékköve, itt éppen tisztelgő külföldi diplomatákkal (Forrás: FSZEK Budapest-képarchívum)

Légifotón a tér, 1930-as évek: még nagy része zöldterület (Forrás: Fortepan)

Avatóünnepsége nagyszabású rendezvény volt: nem csak a Hősök Emlékkövét avatták fel ekkor, hanem a Millenniumi emlékmű elkészültét is ünnepelték. Az ezer éves történelem és az ezer éves határok elvesztésének kettős megemlékezése lett ez.  
A tér pedig végre nevet kapott: 1932-től hívják Hősök terének. A „hős” elnevezés eredetileg tehát elsősorban azokra a katonákra utalt, akik az első világháborúban vesztették életüket, nem pedig a mögöttük álló királyokra és vezérekre.

A nemzet oltára

A Hősök tere a két világháború között fontos egyházi eseményeknek is színhelye lett. 1930-ban Szent Imre-évet tartottak. Augusztus 20-án hatalmas körmenet keretében a városban körbehordozták az Árpád-ház szentjeinek ereklyéit. Elvitték a hősi emlékműhöz és ráhelyezték őket az emlékkőre is.

Közszemlén az ereklyék 1930-ban, a Szent Imre-emlékévben (Forrás: FSZEK Budapest-képarchívum)

Eucharisztikus Kongresszus, 1938: oltárrá váló emlékmű (Forrás: FSZEK Budapest-képarchívum)

Még jelentősebb volt a tér szempontjából az 1938-ban Budapesten tartott Eucharisztikus Kongresszus. Hogy alkalmas legyen nagyobb tömegek fogadására, 1937-1938-ban a teret leburkolták. Mi már így ismerjük, pedig addig százados fák nőttek itt, és virágágyások, két szökőkút tette kellemessé a teret – amely így még kicsit emlékeztetett arra, hogy valamikor a Városliget része volt. A díszburkolat révén végképp egy városi tér – egy szimbolikus nemzeti főtér vált belőle.

Az Eucharisztikus Kongresszuson a millenniumi emlékművet oltárrá építették át. A lekövezés pedig még inkább segítette, hogy a nagyobb tömegrendezvényeket ezután itt tartsák, legyen szó leventeavatásról vagy politikai gyűlésről.

Új idők, új szobrok

A Hősök tere aránylag jól megúszta a II. világháborús bombázásokat. Csak II. Lipót szobra semmisült meg, illetve megsérült Mária Terézia és Ferenc József szobra, illetve találatot kapott a Hősök Emlékköve is. 1945 után néhány évig különféle pártok tartottak itt a téren nagygyűléseket.

Aztán, ahogy a kommunista hatalomátvétel megtörtént, elkezdődött a tér és az emlékmű ideológiai átalakítása is. 1948 után a megmaradt Habsburgoknak újra menniük kellett, az 1951-es helyreállítások keretében a szimbolikus tömegsírt eltávolították a térről.

A szobroknak a beolvasztást ugyan sikerült elkerülniük, de a következő évtizedeket egy raktárban porosodva töltötték. (A legszerencsésebb Mária Terézia: Zala György restaurált alkotása 2011 óta a Gödöllői kastély kertjét díszíti.)

Bocskai István szobra eredetileg a Köröndöt díszítette (Forrás: FSZEK Budapest-képarchívum)

Mária Terézia restaurált szobra ma Gödöllőn áll (Forrás: kozterkep.hu)

A Habsburgok helyére a magyar függetlenség hősei kerültek. Kettő már megvolt: Bocskai István (Holló Barnabás alkotás) és Bethlen Gábor (ifj. Vastagh György) szobrát a Köröndről szállították ide 1958-ban. Thököly Imre (Grantner Jenő), II. Rákóczi Ferenc és Kossuth Lajos (mindkettő Kisfaludi Strobl Zsigmond) alakját pedig 1954-55 során formázták meg.

Az új alakok alá természetesen új domborművek is készültek, egy-egy emlékezetes tett megjelenítésével. (Sőt, Könyves Kálmán is újat kapott – a korábbi, Dalmácia meghódításra emlékeztető mű nem volt politikailag már korrekt, helyette a boszorkányégetés megtiltását emelték ki a király életművéből.) Ma is ez a 14-es „válogatott” áll a Hősök terén.

Ideológiai korrekciók kora

A revíziós politikáról való lemondás jegyében az új politikai berendezkedés eltávolította a Nemzeti Hősök Országos Emlékkövét. Mi több, a kommunista rendszer legszívesebben az egész Ezredévi Emlékművet eltávolította volna, el is indult erről egyfajta egyeztetés. De aztán, szerencsére, erre nem került sor, inkább más megoldást találtak: 1953-ig a nagygyűlések során 1919-hez hasonlóan a kommunizmust éltető feliratú leplekkel takarták le, majd az ünneplések súlypontja hamarosan átkerült a Sztálin-szoborhoz.

Érdekes ismétlése ez a történelemnek: a Hősök tere örök riválisa, az egykori Rondó most újra a középpontba került, zárójelbe téve az előbbit.

Nagygyűlés 1953-ban: újra a kommunista ideológia és a személyi kultusz a központban (Forrás: Fortepan)


A Hősi Emlékkő helyére 1956-ban a Nemzeti Hősök Emlékköve került (Gebhardt Béla műve). Három, egyenként 6,5 tonnás, süttői mészkőből állt össze az új, formáját tekintve az előző emlékműhöz hasonló alkotás, bár már nem a talajba süllyesztve, hanem a földfelszín fölé, egy kis alapzatra helyezték el. A műalkotás köré pedig kovácsoltvas kerítés került. Egyetlen dísze a mű tetején egy faragott babérág volt, valamint egy felirat, mely így szólt: „A hősök emlékének, akik népünk szabadságáért és a nemzeti függetlenségért áldozták életüket.”

Ebbe az általános megfogalmazásba nem csak a magyar, hanem a szövetséges hatalmak katonáira való emlékezés is belefért már, talán ez az oka, hogy április 4-én avatták fel. Az Ezredévi Emlékmű teljes rekonstrukciója – és ideológiai módosítása – is ekkorra készült el. 

1957. május 1., a Kádár-korszak erődemonstrációja  és egyúttal a Magyar Televízió első nyilvános adása: közvetítés a felvonulásról (Forrás: Fortepan) 


1956-ban az igazán lényeges események a Sztálin-szobornál zajlottak. Viszont a levert forradalom utáni első május elsején újra a Hősök terén rendeztek nagygyűlést. Százezres tömeg vonult el itt, a Kádár-rendszer torokszorító erődemonstrációjaként. De aztán a későbbi felvonulások már a Sztálin-szobor helyén emelt tribün előtt zajlottak – a cél érdekében egy igen széles sávot lebetonoztak a Városligetből. A Hősök tere pedig inkább turisztikai célpont lett, a formálódó városi szubkultúrák találkozóhelye, olykor protokoláris koszorúzások helyszíne.

A rendszerváltás szimbolikus főtere

A figyelem középpontjába az 1980-as évek végén került újra a Hősök tere. 1988-ban itt tartották az erdélyi falurombolás ellen tiltakozó nagygyűlést. Az elemi erővel megnyilvánuló demonstráció épp annyira szólt a határon túli magyaroknak, mint a fennálló politikai rendszernek. 

El a kezekkel a romániai falvaktól! Tüntetés az erdélyi falurombolás ellen, 1988. június 27-én (Forrás: Fortepan)

Nagy Imre és mártírtársainak újratemetése, feketébe vont térrel 1989. június 16-án (Forrás: Fortepan)

Talán az Erdély-tüntetés résztvevőinek többsége se gondolta volna, hogy a következő évben sorsfordító esemény lesz ugyanitt: Nagy Imre és mártírtársainak újratemetése. A nagy ravatalozóvá alakított, feketébe öltöztetett tér ezzel az újabb generációk számára fontos helyszínné vált.

A pápától a szabadságkoncertig

A Hősök tere persze továbbra is elsősorban turisztikai célpont, a fővárosiak csak ritkán állnak meg itt. Ugyanakkor a rendszerváltás után újra felelevenedtek a tér korábbi funkciói.

1991-ben II. János Pál pápa tett látogatást Budapesten: a tér újra oltárrá változott. Számtalan politikai gyűlés tanúi voltak itt a szobrok, 2008 óta pedig a Nemzeti Vágta helyszíneként lett ismertté.

A Hősök terét 1996 és 2000 között újították fel. Ekkor új műalkotás került a korábbi Hősök Emlékköve helyére, Szilágyi András tervei alapján. A műalkotás nagyon hasonlít a korábbira, csupán a felirat esett át egy kisebb ideológiai korrekción. Most újra csak az oldalán van felirat, ennyi: „Hőseink emlékére”. Az új emlékmű felavatása 2001. augusztus 20-án történt. Azóta nincs kézzelfogható változás a téren – de talán a Liget projekt kapcsán újra érintett lesz.

A pápa látogatása 1991-ben (Forrás: gondola.hu)

Hősök Emlékköve ma (Forrás: nagyhaboru.blog.hu)

A Hősök terének mai arculata alapjaiban az 1938-as eucharisztikus kongresszusra elkészült arculatot őrzi, az Ezredévi Emlékmű 1958 óta változatlan, a Hősök Emlékköve 2001 óta.  A teret a világháború után leaszfaltozták és csak 1981-ben állították helyre a meanderszalagos mintázatot, úgy, ahogy az ma is látható.

A Hősök tere az Andrássy úttal együtt 2002 óta a Világörökség része, továbbá az Országgyűlés 2001-ben a magyar hősök emlékének megörökítéséről és a Magyar Hősök Emlékünnepéről szóló törvénnyel nemzeti emlékhellyé nyilvánította. 
Legutóbb pedig június 16-án a rendszerváltásra emlékező Szabadságkoncertre gyűlt itt össze a tömeg.

Nyitókép: Hősök tere 1938-ban, az Eucharisztikus Kongresszusra emelt oltárral (Forrás: FSZEK Budapest-képarchívum)

 

vissza a teljes nézetre