Iparkiállításokat itthon először a reformkorban rendeztek, ezek célja deklaráltan az volt, hogy hazai termékeket mutassanak be a hazai közönségnek. Az Iparegyesület és a Védegylet segítségével három pesti iparkiállítás is nyílt: 1842-ben az első, a második 1843-ban, a harmadik 1846-ban. Természetesen a hazai ipar és mezőgazdaság fejlesztése, az önszerveződések erősítése a magyar polgárosodás folyamatának felgyorsítását és a Habsburg Birodalmon belüli mozgástér kitágítását célozta. Ezt és ennek politikai összefüggéseit a nagyközönség is értette.

A helyzet 1867 után  jócskán megváltozott. Az önrendelkezését számos területen elnyert országban az iparkiállítások megszervezői kevésbé együttes politikai és gazdasági, mint inkább gazdaságfejlesztő hatást szerettek volna elérni. Amikor az 1872. évi kecskeméti, majd az 1876-ban megnyílt szegedi és az 1879-es székesfehérvári kiállításon a külföldi cégeknek nagyon kevés lehetőséget biztosítottak a bemutatkozásra, főleg ez a cél húzódott a háttérben.  

Az Országgyűlés 1883 januárjában döntött arról gróf Széchényi Pál földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter javaslatára, hogy 1885 tavaszán a Városligetben országos kiállítás nyílik. A tárlat célja a hazai ipar, mezőgazdaság és kereskedelem egyes ágainak nagyközönségnek való bemutatása volt, olyan módon, hogy az teret adjon az egyes szakterületek fejlődési lehetőségeinek is. A kiállítás költségeinek fedezésére összesen 400 ezer forintot különítettek el a költségvetésben. 

Az erdészeti pavilon az 1885-ös országos kiállításon a Városligetben (Forrás: Ország-Világ, 1885)

Az országos kiállítás pavilonjai 1885-ben (Forrás: Vasárnapi Ujsag, 1885 április 12.)

A törvény kimondta azt is, hogy a budapesti kiállítás szervezése és nyitva tartása alatt hasonló rendezvényre az országban nem kerülhet sor, minden időt és energiát ennek a feladatnak kell szentelni. Volt még egy nagyon fontos célja a programsorozatnak: az állam szeretett volna pontos adatokat szerezni az ország ipari és mezőgazdasági termelés mértékéről. Ennek érdekében már a kiállítók jelentkezési űrlapját is úgy állították össze, hogy annak egy része csak a statisztikai adatszolgáltatással foglalkozott. Vizsgálták a termelőképességet, a nyersanyagbeszerző és termékeket eladó piacot, valamint a gépi felszereltséget is. A papíron beérkezett információk és a kiállításon látott benyomások alapján a felkért szakemberek iparágak szerint, az összesített adataik alapján több száz oldalas jelentéseket írtak.

                      

Az 1885-ös városligeti kiállítás szervezését egy 61 fős bizottság élén Matlekovics Sándor államtitkár irányította (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1880. szeptember 26.)

Keleti Károly, a Központi Statisztikai Hivatal igazgatója is a szervezőbizottság irányítói közé tartozott (Forrás: Vasárnapi Ujság 1876. november 26.)

A szervezést egy 61 tagú bizottság irányította Matlekovics Sándornak, a Földművelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium államtitkárának vezetésével. A bizottság irányítói közé tartozott még Keleti Károly, a Központi Statisztikai Hivatal igazgatója, Ráth Károly főpolgármester és gróf Zichy Jenő, aki ekkor az Országos Iparegyesület vezetője volt. Sok más kiváló szakember mellett tag volt Ybl Miklós, Mechwart András, a Ganz-gyár vezetője vagy éppen Pulszky Ferenc, a Nemzeti Múzeum igazgatója.

A kiállítást a szervezők 32 kategóriára osztották. A mezőgazdaság és állattenyésztés hét különböző, de természetesen egymással összefüggő csoportot kapott, az ipart 19 téma szerint kategorizálták (például kohászat, bányászat, gépipar, járműipar, vegyészet, faipar), a fennmaradó hat csoportba olyan szakmákat soroltak, mint a zeneművészet, egészségügy, nevelés és közoktatás, képzőművészet, tudományos eszközök, közlekedésügy. 

A sajtó óriási érdeklődéssel követte az eseményeket. Szinte nem akadt olyan hét (később, ahogy a megnyitó időpontja egyre közeledett, olyan nap), amikor ne jelent volna meg hosszabb-rövidebb hír az építkezés és előkészítés állapotáról. Amikor egy-egy jelentősebb csarnok vagy pavilon elkészült, nemcsak az építészeti lapok, de a közéleti újságok is részletesen bemutatták, milyen épülettel gazdagodott a Városligetben a kiállítás céljára elkerített 270 ezer négyzetméternyi terület.

Az 1885-ös városligeti országos kiállítás térképe (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1885. április 26.)

Ahogy az egyébként ekkora vállalkozásnál gyakorta előfordul, a költségek 1885-re az eredetileg kalkulált összeg majdnem ötszörösére, egymillió-nyolcszázezer forintra emelkedtek. A túlköltekezésen már akkor is kevesen lepődtek meg, hiszen csak az Iparcsarnok építési költsége több mint félmillióba került.

Az 1885. évi május 2-i megnyitót rendkívüli pompával rendezték. A megnyitóünnepség az Ybl Miklós által tervezett Királyi Pavilon előtt folyt le. A több mint 10 ezer néző lelkesen fogadta I. Ferenc Józsefet és Rudolf trónörököst, aki a beszámolók szerint nagyszabású beszéddel nyitotta meg a kiállítást.

Rudolf trónörökös kiállításáról már a megnyitó előtt is írtak a lapok (Forrás: Vasárnapi Ujsag, 1885. április 26.)

A politikai napilapok természetesen szó szerint idézték Rudolfot, de a szakmai hetilap, az Építési Ipar sem tudott pátosz nélkül megemlékezni az eseményről. „Május 2-ikán oly nemzeti ünnepély volt az országos kiállítás megnyitása, mely minden tekintetben a történelmi nevezetességű tények közé sorozható. Ha eddigi nemzeti ünnepélyeink mind harcias emlékekre vezethetők vissza, ez annál becsesebb lehet előttünk mint a béke és kulturális haladás ünnepe, melynek jelentősége nem kisebb az előbbieknél, míg eredménye és haszna nagyobb lehet bármely fényes győzelemnél. Győzelem volt azonban ez is, mert a 2-án megnyílt kiállítás győzelmesen mutatta be úgy magunknak mint a külföldnek, hogy sikerült méltó helyre felküzdeni magunkat a nyugati iparállamok sorába, s hogy ezentúl a magyar lovagiasság, bátorság és egyéb szép tulajdonságok mellett, a világ elismerőleg leend kénytelen nyilatkozni a magyar iparról, művészetről és tudományról is” – olvashatjuk a lelkes beszámolót az Építési Ipar 1885. május 10-i számában.

Rudolf főherceg portréja a Vasárnapi Ujság 1885. május 3-i számából

Az épületek között méreteit és fontosságát tekintve kiemelkedett az Iparcsarnok, a Műcsarnok, a Királyi Pavilon, a Mezőgazdasági termények kiállítási csarnoka, a Bányászat és Építés Csarnoka, az Erdészeti Pavilon, de számos hazai nagyvállalkozó is szerzett jogot ahhoz, hogy saját kiállítási pavilont építtessen. Saxhlehner András ásványvízforrás-tulajdonos, Prückler László pezsgőgyáros, Neuschlosz Ödön és Marcell építési vállalkozók, Oetl Antal vasöntöde-tulajdonos, a Ganz-gyár vagy éppen ifjabb Haggenmacher Henrik sörgyáros ezekben az építményekben mutathatták be cégük termékeit az érdeklődő közönségnek.

Dobos József vendéglője, valamint egy debreceni és egy szegedi specialitásokat kínáló étterem gondoskodott arról, hogy senki ne maradjon éhes a látványosságok megtekintése után. Volt még fényképészműterem, frissítőket kínáló kioszkok és kávémérések. Természetesen a kiállítás igazgatóságának is külön épületet emeltek, itt tevékenykedett a zsűri, amely a kiállítás bezárása után kategóriánként elismerő okleveleket, kitüntetéseket, jutalmakat osztott a résztvevő állami és magáncégeknek, vállalkozóknak.     

Vasárnapi Ujság, 1885. április 12.

Vasárnapi Ujság, 1885. április 12.

A programsorozat nemzetközi jellegét erősítette, hogy a kiállítást számos állam politikai vezetője, miniszterelnökök és miniszterek is meglátogatták. Eljött a svéd királyi pár, Sándor bolgár fejedelem, Milán szerb király, Lipót bajor herceg. Itt találkozott három európai nagyhatalom trónörököse, amikor októberben Rudolf Budapesten látta vendégül Vilmos német császári főherceget és a walesi herceget, a későbbi VII. Edward angol királyt.

Az eladott jegyek alapján csupán becsülni lehet a látogatók számát, nagyjából kétmillió ember tekintette meg a kiállítást május és november között.

1885. november 4-én délelőtt 10 órakor Rudolf főherceg, aki addig is gyakran kereste fel a Városligetet, búcsúbeszédet tartva hivatalosan lezárta a kiállítást, majd Tisza Kálmán miniszterelnök, Széchenyi Pál miniszter és Matlekovics Sándor bizottsági elnök részére beszédének egy-egy saját kezűleg írt példányát átadta. Délután ötkor az Iparcsarnok előtti területen egy kétórás koncert jelentette az utolsó rendezvényt.

A Királyi Pavilon, amely 1896-ra már Gerbaud cukrászdaként működött (Forrás: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.10.004)

Az 1885-ös Műcsarnok 1896-ban. Később ez lett az Olof Palme Ház, azután a Magyar Alkotóművészek Háza, 2019-től a Millennium Háza (Fotó: Fortepan/Képszám: 31748)

A bezárást követően a területen épített pavilonok legtöbbjét hamarosan elbontották, az ezredévi kiállítást csak az Iparcsarnok, a Műcsarnok és a Királyi Pavilon érte meg. Számos szaklapban arról írtak, milyen sok hiányossága volt az adott iparág bemutatkozásának a kiállítás hat hónapja alatt, hány arra igencsak méltó cég nem tudta megmutatni magát; a kritikai hangok elég élesen hallatszottak jó pár hónapig.

Ugyanakkor a Statisztikai Hivatal és így a magyar kormány rengeteg hasznos és pontos adattal, információval gazdagodott a hazai gazdaság állapotáról, a szervezők pedig olyan tapasztalatokat szereztek, amelyeket hamarosan, a következő nagy esemény, az ezredévi kiállítás előkészítésénél kamatoztathattak. 

A rendezvény egyúttal az 1896-os ezredévi kiállítás főpróbájává is vált. Az azután el is homályosította az 1885-ös kiállítás jelentőségét, a főváros lakossága és a vidékről Budapestre látogatók 10 év alatt talán el is felejtették, milyen jelentős volt ez a bizonyos főpróba.

Nyitókép:  Millenniumi kiállítás: Az Iparcsarnok épülete. A felvétel 1896-ban készült (Fotó: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.10.005)